Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-05-16 / 20. szám
8. oldal. 1914. május 16 Evangélikus Lap. 20. sz. pár jellegzetes szemelvényt korunk kavargó, egymással viaskodó gondolatai közül. Szabadságszerető lelkének tiltakozó szavát felemeli a klerikalizmus és a protestantizmus ölelkezésének szószólói ellen s nyíltan, egyenesen vallást tesz azon meggyőződéséről, hogy a protestantizmusnak nem a sötétség fiaival, hanem a felvilágosodás barátaival kell barátságot kötnie, kik közé a szocialisták is tartoznak, amennyiben s akik a lelki- ismereti szabadság álláspontján állanak s nem viseltetnek gyűlölettel a vallás iránt. A nagy szeretettel, megható egyszerűséggel megírott derék könyvet melegen ajánljuk olvasóink figyelmébe. Ára 1 korona. Kapható Kókai Lajos bizományában Budapesten. Csiky Lajos: Egyházszónoklattan. Nagybánya (Nánassy J.) 1914. 335. lap. Ára 4 korona. A tiszántúli ref. egyházi értekezlet III. kiadványa. Érdemes és igaz munkás debreczeni tanártársunk Egyházszónoklattana számot tevő munka hazai prot. egyházirodalmunk terén. Hisz 35 éve ápolja és műveli a gyakorlati lelkészet ügyét nagyhírű debreceni theol. akad. kathedráján. Liturgikájához, Imádságtanához, a Luthertársaság által is megjutalmazott Lelkipásztorko- dástanához és pályadíjnyertes Lelkipásztorkodásához, igen elterjedt imádságos könyveihez (1. különösen „Az imádkozó nő“ cimüt) és egyházjogi dolgozataihoz méltán csatlakozik kezünk alatt lévő Egyházszónoklattana. Méltó társa Mitrovics Gyula és Kovács Albert közkedveltségü homiktiáinak. Adja Isten, hogy mégse „hattyúdala“ legyen. Fejezze be irodalmilag is a gyakorlati lelkészet áldásos müvét katechetikát is várunk és kérünk még tőle. Igaza van abban, hogy müvében „több kérdést illetőleg a magyar és jórészben a külföldi prot. irodalomban is töretlen utakon jár,“ sőt — bár van Oosterzee hollandi ref. theológust vallja mesterének — „a gyakorlati bibliamagyarázat kérdésében való kimerítő fejtegetéseivel egyedül áll nemcsak a magyar, de talán az egész prot. világ homilétikai irodalmában.“ Elvont okoskodások helyett komoly gyakorlatiasság jellemzi az ö színes és életteljes Egyházszónoklattanának minden sorát. Munkája valóban „lelke szerető fáradozásának drága gyümölcse.“ Mire egy terjedelmes bevezető részen kívül a dolog természeténél fogva, egy elvi, tárgyi és alaki részre oszlik. Mindjárt a bevezető részből kiragadom az egyházszónoklattan irodalmáról szóló gazdag szakaszt, amelyben külön is méltatja találó jellemzésekkel — és ez nagy irodalmi tájékozottságára vall — a német, angol, francia és magyar homiletikák (utóbbiaknál is a római katholikust is) gazdag irodalmát. A teljes gyakorlati theologiát felölelő munkák felsorolásánál kifogásolom, hogy Achelis nagy művét csak 1 kiadásában idézi és kisebb kivonatát meg sem említi. Nem említi továbbá az összefoglaló müvek felsorolásánál Zetzscohwitz, Hering és Krauss gyakorlati theologiáit, a homiletika német irodalmából ugyancsak Hering, Krauss és Sachssa müveit s a német homil. folyóiratok mellett a magyar törekvésekről is ( p. o. Geduly H. folyóiratáról) meg kellett volna emlékeznie. De annál találóbban jellemzi a legújabb 3 magyar homiktikai művet eképen: „Mitrovics müvének megbecsülhetetlen érdeme, hogy a magyar egyházi beszédirodalom egészének beható ismeretén alapulván, felállított tételeit mindig a magyar hitszónokok müveiből vett példákkal igazolja.“ Vagy az erős egyéniségű Kovács Albert homiletikájáról (1904) így ír: „Szerző kevésbé egyházi, theológiai, mint inkább világi, rhe- torikai alapon áll s müvében csak nehány, 2—3 magyar egyházi beszédről vesz tudomást. Látszik, hogy ő maga, mint orsz. képviselő inkább világi, mint templomi szónok volt. Különben igen jó sokat írt, eszes munka.“ Végül Hörk J. homiletikáját „zavaros berendezésű és erősen német forrásokra támaszkodó munkának“ mondja. Az „elvi homiletika“ erős meggyőződésű és gyakorlatias irányú fejtegetéseit itt csak érintve a „tárgyi homilétika“ köréből kiragadjuk azt a részt, amelyben az egyházi beszéd tárgyára vonatkozó negativ és pozitív követelményeket a következőleg formulázza : Nem kell prédikálni filozófiát (mint Szász K. Kant nagyhírű kategorikus imporativusáról), politikát (mint Madarász. Imre szélbalit), természettudományt vagy természetrajzot (mint Kálmán Ferenc), profán történetet és irodalmat (mint Édes János, Pap Gábor és Jánosi Zoltán), sociális, közgazdasági vagy pusztán emberbaráti kérdéseket (mint Trsztyánszky, Tóth Ferenc vagy Kulifay Zsigmond), erkölcstant a hittan gyökerétől elszakítva vagy hittant az erkölcstan nélkül (mint Szász Gerő^ és magunkat. Ellenben prédikálnunk kell az Ür Jézus Krisztust, mint „mindent mindenekben.“ A jó egyházi beszédnek röviden bibliainak (jobban: evangéliuminak), keresztyéninek és a gyülekezet szükségeihez alkalmazottnak kell lennie. Ide vágó gyönyörű fejtegetései valóban meggyőzők és igen tanulságosak. Hogy különös melegséggel és részletességgel foglalkozik Csiky müve az egyházi év és a perikopák ismeretének kérdésével s azoknak elveink szerint való felhasználásával, a kátémagyarázattal, az egyházi beszéd és a homilia közötti különbség feltüntetésével és főleg sok eredetiséggel a gyakorlati bibliamagyarázattal, az az előzőkből egészen természetesen következik. Hisz’ a derék szerző egy életet töltött ezek hű szolgálatában a debreceni ref. főiskolán s az irodalomban. Szerzőnket e kiváló müve megjelenése alkalmából evang. sajtónkban is a legmelegebb elismeréssel üdvözöljük és katechetikája megírásához Istennek megsegítő kegyelmét kérjük! Tetőzze be a gyakorlati lelkészet nagy müvét ! Eperjes. Dr. Szlávik flátyás.
