Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-05-02 / 18. szám
IV. évfolyam. 18. szám. Aranvosniarót, 1914. május '2. EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁkSADALHI HETILAP. Szombatonként jelenik meg. A lapot illető közlemények és küldemények, az előfizetési és hirdetési dijak a lap szerkesztősébe elmére Natry* börzsönybe (Hontmegye) küldendők. — Hiányzó lapszámokat a nyomda pótol. — Főszerkesztő: SZTIiHLO KÖKNÉL Felelős szerkesztő és kiadó: SZinONIDESZ LAJOS Pfimunkatársak: IIOH N Y A NSZK Y A I.ADÁK 1.IC. FEZÜL Y Odón éa szklünyi ÖDÖN dr. Az előfizetés ára : Egész evre 12 K., Fél évre 0 K., Egyes szám ára 30 fill. Hirdetés dija: Keész oldal 2S K., féloldal I« K., negyedoldal 7 K. Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szava 6 fill. Többször megjelenő hirdetésnél árengedés. Tartalom: Sz. LAz egyh.Í2i pirrendtarlás 2. §-a — Farkas Gejza. Az utolsó órában. — Jeszenszky K. S.: Adóalapi segélyek.— Különféle. — Irodalom. — Külföld. — Hirdetések. Az egyházi perrendtartás 2. §-a. Mostanáig érvényben levő Egyházi Alkotmányunk 324. §-a, melyben az egyházi vétségek fel vannak sorolva, első helyre teszi a hivatással ellenkező tan hirdetése által elkövetett vétséget: „Egyházi vétséget követ el azon egyházi tisztviselő, aki egyházunk hitvallásával ellenkező tant hirdet.“ A zsinati bizottság által előkészített javaslatban ez a pont változatlanul megmaradt, azonban „az egyházi vétség alanyainak a köre“ kitágíttatott. Míg az Egyházi Alkotmány csak az egyházi tisztviselők vétségeit torolja meg, addig a bizottsági javaslat az egyházi fegyelmet ki akarta terjeszteni az egyháztanács és a képviselőtestület tagjaira is A javaslat 368. §-a ugyanis ekként hangzik: „Egyházi vétséget követ el azon egyházi tisztviselő, egyháztanácsi vagy képviselőtestületi tag, aki egyházunk hitvallásával ellenkező tant hirdet.“ A javaslat indokolása egyáltalán nem nyújt támpontot arra nézre, hogy ezzel a szövegezéssel a bizottság éppen a tanfegyelniet akarta szélesebb körre kiterjeszteni. Az indokolás nem tartja elégségesnek, hogy az egyházi vétségek csupán az egyházi tisztviselőkre korlátoztassanak, holott a tisztviselők inkább az egyház végrehajtó közegei, míg az egyház tulajdonképeni vezetése és az intézkedési jog az egyháztanács és a képviselőtestület tagjai kezébe vannak letéve. Hogy a bajok tulajdonképeni okozói „büntetlenül ki ne kerüljenek a bajból,“ míg a tisztviselőket büntetéssel kell sújtani, azért volt szükség a presbyterek és képviselőtestületi tagok bevonására. Ebből világos, hogy az eretnekség miatt való büntethetőséget a presbyterek stb. csak annak köszönhették volna, hogy Egyházi Alkotmányunk és a zsinati bizottság javaslata az összes fegyelmi vétségeket egy §-ba foglalta össze. Ezt a §-t a javasolt formában egyházunkhoz illő komolysággal és igazságossággal sem az összes egyházi tisztviselőkre, sem pedig ezeken kívül még az egyháztanácsosokra és képviselőtestületi tagokra nem lehet vonatkoztatni. Végrehajtani még kevésbé. Ez nem szorul bővebb kifejtésre. Hogy valaki egyházunk hitvallásaihoz ragaszkodhassék, azokkal ellentétbe ne jusson, ahhoz elengedhetetlen feltétel, hogy ezeket a hitvallásokat ismerje is. Ezt nem lehet megkívánni sem a képviselőtestületi tagoktól, sem az egyháztanácsosoktól, de még a felügyelőktől sem. A theologusok közt is elég szépen meg lehet élni anélkül, hogy valaki a hitvallásokat töviről-hegyire ismerné. Ez bizonnyára nem ideális állapot, azonban megvan és nem tanácsos, hogy olyan terhet rakjunk az egyszerű hívek vállára, amit az egyház vezetői közül sem mindnyájan hordoznak, mint gyönyörűséges igát. Ezen szakasz alkalmazása csak kárt okozna egyházunknak. Elidegenítenénk magunktól különben buzgó és lelkes embereket, a türelmetlenség és szűkkeblűség színében tüntetnök fel egyházunkat s végeredményben minden egyes eset üldözés volna, mert csak egyeseket érne a büntetés, holott mások, talán nagyobb eretnekségekben leledzők, békén és háborítatlanul élnének a szomszéd esperességben, vagy kerületben. Ilyen intézkedések helyett inkább az a mi egyházunk ideális missziója, hogy türelmes, bízó hittel végezze a magvetés, az igehirdetés munkáját. Ezzel lehet az igazi evangélikus szellemet ápolni és fentartani. A fegyelmi eszközök erre nem alkalmasak. Legalább az Úr Jézusnak ez volt a véleménye. Máté ev. 13.24-30-
