Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-04-04 / 14. szám
1914. április 4. Evangélikus Lap. 14. sz. 3. oldal. dől «arra sem, hogy boldogsága az egész életen át fog tartani. Nem gondol egyáltalában a jövőre, hanem egyedül a jelen csillogó előnyeit veszi számításba sa boldog házasélet leglényegesebb föltételeiről egészen megfeledkezik. És teljes mértékben osztom ifj. Berzsenyi Jenő ur véleményét, hogy ezt a könnyelműséget, a komolyságnak, az életboldogság utáni benső vágynak, az Isten és emberek előtti tiszta életre való törekvésnek nagyfokú hiányát egyedül a jóházi nevelés, a békés családi élet és a nevelő intézetek eszményibb irányú szelleme szüntetheti meg. Oda jutunk vissza tehát, hogy mindenekelőtt a családi élet mai tökéletlenségére mint a könnyelműség okára kell fő- figyelmet fordítani. Ha megszűnik az ok, elmarad az okozat. Azonban ne feledjük, hogy a mai nevelés helytelen irányát máról holnapra megváltoztatni nem lehet. Sok idő kell ahoz, hogy ezt az irányt más, helyesebb, a társadalomra nézve iidvösebb váltsa fel. De addig is, inig a boldogtalan házasságok okát elháríthatnók, gondoskodni szükséges, hogy azok elé legalább némi akadályt gördítsünk. Ténnyel állunk szemközt, melyet ifj. Berzsenyi Jenő ur is elismer, talán nincs is senki, ki azt el nem ismerné. Korcs fejlődés jelenségei mutatkoznak társadalmunkban, mely járványként terjedve veszélyezteti a gyermekek nevelésének elhanyagolása folytán a közerkölcsöket és miként a láng az őszi avarban harapó- zik tovább és tovább a családi élet boldogságának elpusztítására. Gondoskodni kell oly eszközökről, a melyek a fellépett baj elhatalmasodásának legalább útját állják. Nagy különbség van a közt, hogy a rohanó árt feltartóztatni akarjuk-e, vagy csak gátat vetni tovább terjedésének. Az élelmiszerek hamisítását se szüntetik meg a szigorúbb törvények, de bizonyosan akadnak sokan a hamisítani vágyók közt, kiket a kemény büntetéstől való félelem legalább is gondolkozóba ejt. Igaz, hogy „a társadalmi embernek joga van a boldogsághoz“; de viszont a társadalomtól se lehet megtagadni a jogot, hogy a jóléte ellen vétkezőt megbüntesse. Törvényhozási intézkedésekkel a könnyelmű embert nem lehet átvarázsolni higgadt megfontolással cselekvő életbölccsé, de ha figyelmeztetjük helytelen lépésének súlyos következményeire, ez által bizonyára fölébresztjük lelkében az igyekezetét, hogy a boldog élet föltételeit érett komolysággal számba vegye. Ellenben ha könnyítjiik e következmények terhe alól való szabadulást, ezzel csa< új kndúletet adunk a könnyelműség terjedésének és ugyancsak tág kaput nyitunk oly nemű házasságok kötésének, a melyek bitorolják e szent intézmény nevét és a melyek inkább törvényes „boldog liaison“-ok elnevezésre tarthatnak igényt. Már pedig a ki figyelemmel kiséri társadalmunk psychologiáját, az mind jól tudja, hogy az ily „boldog !iaison“-ok után áhitozók fenhangon hirdetik a házassági elválások megkönnyítésének szükségességét. És ha siket ülne a kormányzó hatalmat ilyen irányba terelni, oly lejtőre jutnánk, melyen tovább és tovább sülyedve végre a szabad házasságnak, a családi élet megszűnésének örvényébe zuhannánk, a hol a társadalmat fenntartó erények gyökerestül kipusztulnak. E veszedelem előszelét érezte meg a Protestantismus és ez az előrelátás indította meg a szóban- forgó mozgalmat, minélfogva teljes joggal ismétlem, hogy a protestáns szellem ezen a téren is az emberi lélek jólétének és a társadalmi nyugalomnak hűséges őreként nyilvánult meg. Sass János. Ulster. Az angol liberálizmus a katholikus Írországnak önkormányzatot akar adni, Írországnak van azonban egy nagyobbára protestánsokból álló tartománya. Ennek a lakosai körömszakadtig védekeznek az — előre láthatólag — katholikus önkormányzat ellen Az első lövés még néni dördült el. A fegyverek azonban készen állnak az önkormányzat ellen való védelemre. Belfast városában és a környékén szénraktárakban, csűrökben vannak a golyószórók elrejtve s ha talán nem is olyan nagy a számuk, mint sugdossák, egy pár tucat mégis van belőlük a lázadók kezeiigyében. Ma százezer ember van végkép elkeseredve s azt mondja: Inkább agyonlövetem magamat, mint hogy katholikus uralom alatt éljek. Ha a százezerből csak öt, vagy tízezer ember marad is akkorára, mire bevonul a rendet teremtő angol haderő, még akkor is elég dolgot fognak okozni és időbe kerül a legyűrésük. Egyenlőre azonban nagyon komplikált a helyzet. Az angol katonák nincsenek elragadtatva attól a feladattól, amely reájuk vár s inkább ott hagyják a hadsereget, minthogy saját hitsorsosaik leigázására és merő liberalizmusból katholikus uralom alá való hajtására vállalkozzanak. A „lázadás“ fészke Belfast városa. Egész új város 1700-ban mindössze öt utcából állott, ma pedig Angliának London, Liverpool és Bristol után következő, tehát nagyságra negyedik kikötő városa 400,000 lakossal. Kereskedelme és ipara óriási. Roppant hajógyárai vannak és vászonipara tömérdek munkást foglalkoztat. Belfast világkereskedelmi gócpont. Nem csoda, hogyha a belfasti vászonszövők és vászonkereskedök nem tudnak megbarátkozni azzal a ténnyel, hogy őket, kik előtt tárva áll az egész britt világ, nemsokára egy kis állam zugügyvédek és hecckáplánok által befolyásolt a világ folyásáról fogalommal sem biró, maradi katholikus ir parasztok által választott parlament fogja kormányozni.
