Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-03-14 / 11. szám
2 o.ldal. Evangélikus Lap. 11. sz 1914. márczius 14. a vallások individualizálása, mint univerzalizá- lása. Ami az egyes vallások különös szellemének finom és valódi felfogását, ideálban, érzésben, életirányban való kipunatolásáí, időszerű fejlesztését jelenti. A vallások összehasonlításának is csupán ez a célja. Analógiák és a forma megegyezések megtalálása csak kezdete és nem a vége ezeknek a vizsgálódásoknak. Az individualizálásra való törekvés azonban a vallás történeti alakulatai közt való küzdelmet készíti elő. Japánban, Chinábari a buddhizmus organizálása irodalmilag, egyházilag megkezdődött. De primitiv formáiban is hasonló mozgalom indult meg. Óriási küzdelem készül, aminek talán akkor jön el a nagy ideje, amikor nem politikai rendszerek és gazdasági érdekek, hanem az emberiség vallásai kerülnek szembe, amikor nem mithológiai és dogmatikai küzdelmek, hanem ideál ideállal, élemény éle- ménnyel áll majd szembe s amikor mindenkinek meg kell mondania, hogy mije van valóban. De mi lesz akkor? Lesz-e nyugalom lappangó feszültséggel? Vagy a vallásos érzés a küzdelemben oly formákban nyilatkozik meg a milyenről még fogalmunk smcs? Vagy végül mégis a magasabb rendű szellem győzelme? Aki saját vallásáról is a legjobban meg van győződve, az sem kivánhat mást, mint azt az időt. Kívánnia kell, hogy hite erejét a más hite felett megmutassa. A történet kritikai vizsgálódás körébe helyezve a kérdést, az egyetemes vallás tehát kívánatosnak és szükségesnek nem mondható. Vannak azonban olyan pontok, ahol a vallás történeti alakulatainak közös vonatkozásai vannak, ahol univerzalizálásról lehet és kell is beszélni. A hitetlenség ellen küzd minden vallás. Az erkölcsi követelmények és ideálok ugyanazon volta Amerika és Anglia különféle hitfele- kezetei közt egyetemes feladatot, ugyanazt az életkort írja elő. Pár évvel azelőtt Japán 3 nagy vallása fogott kezet, hogy közösen munkálkodjék a nép és az ifjúság vallásos nevelése érdekében. Egyetemes vonatkozások keletkeznek a vallások közt ama nagy munkában is, amelynek célja, hogy fejlődésében a vallás megtisztuljon, idealizálódjék s megszabaduljon azoktól az omladékoktól, melyek a múltból maradtak rá. Ez az érdek és munkaközösségét alkotja meg és keresi az összefüggést minden hasonló törekvéssel, természetesen a saját vallása területén túl is. Egyetemes vonatkozást teremt az a követelmény, hogy aki a vallással theoretikailag foglalkozik a különböző vallások lényegével, mivoltával ismerős legyen. Minden theológia, legyen keresztyén, zsidó, vagy hindu, ha modern és tudomány akar lenni, akkor ez irányban mentül gazdagabban kell megnyilatkoznia. Egyetemes vonatkozásokat ébreszt a misz- szió. Az a misszió, amely nem politikai vagy kereskedelmi célokat szolgál, hanem őszintén és igazán feltárja, odaadja saját vallása élettartalmát és nem csupán a héját a külső rendszerét. Az ilyen missziónak azonban érzéke van a másféle vallásos megnyilatkozások iránt is s azért a vallások közt való együttérzésre, kölcsönös fejlődésre és tisztulásra nézve kívánatos is. Mindezek a körülmények azonban még távolról sem vezetnek oda, hogy egyetemes vallás kívánatos és szükséges volna. Az univer- zálás az egyéni jellemző vonások elmosódását jelentené. Bár tagadhatatlan, hogy hol különösen különböző vallásos közösségek egymás mellett élnek, az általános vallás folyamatban van, a mely mint „religio publica“ abból a néhány gondolatból áll, hogy az egyes emberek és nemzetek életét az Isten irányítja, tőle jön a boldogság, tőle a baj is. Ez lehetővé teszi, hogy gondolatokat, hangulatokat himnuszokat cseréljenek ki és a nagy többség számára általános vallást hozzanak létre. De az egyetemes vallás sohasem lesz képes az egyes vallások valódi lényegét, a lelkét magába venni s mint olyan nem pótolhatja a vallás történeti alakulatait. L. F. Ö. Egy nyílt kérdés. (A dogma és a s/.abadkutatás.) Meddig terjedhet a dogmák terén a szabadkutatás joga? íme itt van a felelet Pál apostol eme szavaiban: „. . . a Lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is.“ (I. Kor. II. 10.) Az ismeretek
