Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-15 / 11. szám
6. oldal. Evangélikus Lap. 11. sz. 1913. március 15. téged megjutalmazzalak irántam való buzgalmadért és fáradságodért.“ E szavak után a Szűz megint szoborrá merevedett. Az asszony pedig hazafutott béna gyermekéhez, rátette a kendőt s a csoda megtörtént: a gyerek ismét járni tudott. Vasárnap megindult a népvándorlás a béziersi temetőbe; aki hitetlenül mosolyogni mert, azt a nép agyon akarta ütni. A szobor körül gyertyákat égettek s imádkoztak Hamarosan akadt egy a szoborhoz közel álló jótét lélek, amely a neki odanyújtott zsebkendőket bizonyos ellenszolgáltatás fejében a Szűz kezeihez dörgölte. Ezt azonban a rendőrség eltávolította Akadt egy béna is, aki elhajigálta a mankóit s egy vak, aki visszanyerte a szemevilágát. A püspök és a papok még „várakozó álláspontot“ foglalnak el. Lehet, hogy alkalmas időpontot várnak, amikor alapos vizsgálat örve .alatt elvethetik kételyeiket s még jobban megerősíthetik a népet a „kegyhelybe“ vetett hitében s aztán megkezdődhetik Béziers világraszóló búcsújáróhellyé való fejlődése á la Lourdes. Komolyan beszél, vagy tréfál? Haeckelék és Ostwaldék a monizmus által jobb világnézettel, jobb vallással s jobb erkölcsökkel akarják a világot boldogítani. Sokan ezt a szándékot nagyon szkeptikusan Ítélik meg, az az egy azonban máris bizonyos, hogy a monistaszövetség kebelén belül a bókok reformációjára érdekes kísérlet történt A hamburgi monistakongresszus után Haeckel és Ostwald Jénában találkoztak. Ostwald egy beszéddel üdvözölte Haeckelt s biztosította őt az első helyek egyikéről a világ legnagyobb tudósai között. Mire Haeckel e szavakkal válaszolt: „Elsősorban a mi igen tisztelt elnökünknek akarom kifejezni a köszöne- temet. Remélem s szivemből kívánom, hogy ezt a hivatalt sokáig viselje. Hiszen ő húsz évvel fiatalabb, mint én, ami ebben a korban nagy különbség. Én már az életem munkája után pontot tettem a Welträtsellei; én már most egy ásatag gerinces állat vagyok. Azonban ez az energiával teljes gerinces állat valósítja még meg igazán a monista évszázadot A mi igen tisztelt elnökünk hoch! hoch! hoch!“ Egy török tankönyvben, melynek „az izlam rövid története“ a cime s amelyet Ali Dsewad őrnagy-hadsegéd írt (1906), Jézusról és az első keresztyénekről a következő részlet szól: „Jézus ö szentsége. Béke vele! Hanna, Erzsébetnek, szent Zakariás feleségének a testvére volt. Az urát Imrannak hívták. Gyereke soká nem született. Istenhez fordult tehát s arra kérte imádságában, hogy ajándékozza meg őt egy gyermekkel, ő majd ezt a szentély szolgálatára fogja szentelni. A Magasságos egy leánnyal ajándékozta meg, akit ő Máriának nevezett el s rögtön elvitt a szentélybe, hogy ezáltal telje sítse a fogadalmát. így történt, hogy Mária a szentélyben szent Zakariás felügyelete alatt növekedett fel. Isten párán csára Gábriel reája lehelt s így anélkül, hogy Mária unokatestvére (József) jelen lett volna, Mária viselős lett. Jézus őszentsége hat hónappal azután született, hogy szent Erzsébet szent Jánost világra hozta. A zsidók nem hitték, hogy Jézus őszentsége atya nélkül született, azért Máriát megrágalmazták. Jézus őszentsége már a bölcsőben értelmesen beszélt. Azt mondta: „Én Allah szolgája vagyok. Én az ő prófétája vagyok. Én tőle egy könyvet kaptam s ő tett prófétává engemet. Minden lépésemet ő fogja megáldani.“ A zsidók ezen elcsodálkoztak s azontúl nem keserítették többé szent Mária életét. A zsidók gonoszsága miatt szent Mária mégis vette az ő gyermekét s unokatestvérének, az Isten által kedvelt ácsmesternek a kíséretében Egyp- tomba vitte Tizenkét évet töltött Egyptomban. Azután Názáreth városkába költözött. Mikor Jézus őszentsége 30 éves lett, akkor lett prófétává s akkor szállott rá alá az evangélium az égből. Az is az ő feladata lett, hogy a népet egy új. szent törvény elfogadása által igaz hitre vezérelje. Jézus őszentségének a szent törvénye által ugyanis Mózesnek a szent törvénye — béke vele! — teljesen megsemmisíttetett. Jézus — béke vele ! — három éven át hívogatta Izráel fiait, hogy fogadják el az ő szent törvényét. Csodákat is cselekedett előttük. így pl feltámasztott halottakat, bélpoklosokat és vakokat pedig meggyógyított. Mégis csak tizenketten hittek benne. Ezt a tizenkét embert apostolnak nevezték. Mivel Jézus őszentsége a tanítványaival csak titokban találkozott, a zsidók nem tudtak hozzáférni, hogy megöljék őt. Egy este maga köré gyűjtötte Jézus őszentsége a tanítványait s így szólt hozzájuk: „Egy közületek megtagad engem még mielőtt a kakas megszólal, vagyis mielőtt megvirrad és egy pár pénzért elad engemet.“ És tényleg egy bizonyos Judás Simon nevezetű tanítvány elfogadta a zsidók pénzét s azért elárulta nekik azt a helyet, ahol Jézus — béke vele! — tartózkodott. A zsidók el is fogták őszentségét és kivitték a vesztőhelyre, hogy megöljék őt. Isten azonban őszentségét magához ragadta a mennybe, amint azt Henoch-al is tette — béke vele! — Azt azonban, aki Jézus rejtekhelyét elárulta, Simont, az árúlót, Jézus képére változtatta. A zsidók, abban a hitben, hogy Jézus van előttük, az árulót megölték s keresztre feszítették. A tanítványai mindenfelé elszéledtek az ő meghagyásának engedelmeskedve s arra törekedtek, hogy Jézus vallását terjesszék. A keresztyének hosszú ideig csak titokban imádkozhattak. Nagyszámú könyv látott később napvilágot evangélium név alatt. A sok, apostoltól és azok tanítványaitól származó, hasznos történeteket és tanításokat tartalmazó könyv azonban nem mind egyezik meg egymással. Azért a keresztyének nagyjai a leglelkiismeretesebben megvizsgálták ezeket a könyveket s négyet kiválasztottak belőlük és azokat terjesztették a keresztyének között, azt mondván: legyen ez az evan
