Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1913-03-15 / 11. szám

1913. március 15

Evangélikus Lap. 11. sz.

3. oldal

kir. kincstárnak hagyta. A második fökérdés továbbá az: „Vájjon az alapok országos vagy felekezeti alapot képeznek-e? Már 1880 szeptember 80-áo Apponyi és Apáthy abból indulva ki, bogy valamely birtok jogi természetét a cél határozza meg, melyre a birtok alapittatott, ebből azt az eredményt vonták le, bogy miután az alapok és alapítványok törzsvagyonai egyházi forrásból (1) fakadnak s folytonosan kath. céloki a fordittattak, azok katbolikus jellegűek s egyenesen katholikus felekezeti alapot képeznek, bár dk is fdsúlyt helyeznek a király főkegyúri jogára Hát mi elismerjük, bogy 1. Ferdináudtól Il-ik Lipótig a királyok a kztb. egyház oéljaira sokféle dotátiót tettek, itt is nem ez, hanem az a kérdés veleje: „Vájjon a vallás és tanulmáuyi-alapok országos vagy katb. felekezeti alapot képeztek-e eredetileg s confessiotuiiis jogi természettel bimak-e jelenleg it ? Hogy helyesen ítélkezzünk, szükséges az alapítványok törzsvagyonait vizsgálat alá vennünk s különbséget kell tennünk azok között, melyek kath. felekezeti s melyek országos jellegű alapok A vallásalap törzsvagyona ugyanis áll mindenekelőtt a II I. Ferdinand éslll. Károly által évenként a kincstár terhére fizetett 82000 koronából; 2-szor a palesztinai szenthelyek fenntartására szolgáló commissariatikus alapból, mely mintegy 287.200 kor. Az első pl felekezeti, de ez utóbbi országos jellegű alap. 3-ssor a II. József által eltörölt férfi- és nöi-zárdák mintegy’ 42 millió koronát meghaladó vagyonából Ez is országos jellegű, mert mikor e zárdákat alapították nem is volt más egyház Ezt bizonyítja az is, hogy mikor a cél megszűnt, a vagyon visszaesett az állam birtokába s azt a kamarai kincstárban kezelték. Kezdetben természetes volt, hogy csak a kath. egyház céljait szolgálják ez alapok, hisz más egyház nem létezett, de miután a vallásfelekezetek egyenjogúsága kimondatott, lebete len e vagyonból csak a katholizus egyházat istápolni. Deák Ferenc is 1848 augusztus 9-én mondott beszedeben odanyilatkozik, hogy „Magyarország legnagyobb átkának azt tartom, hogy státus religioja volt, melyből annyi átok áradt a nemzetre. A megürült egyházak intercaláris jövedelmei sem alkotnak felekezeti vagyont, mert II. Ulászló, 11. Lajos,

I. Ferdinánd a főpapi javadalmakat világiaknak is adományozták. így pl. az egri püspökséget Herényi Péternek, a nyitrait Török Bálintnak stb. adták Ezek a tények is igazolják, hogy a jövedelmi forrás országos jellegű volt. Ha e vagyon kath. felekezeti jellegű lett volna, hogyan juthatott volna világiak

tulajdonába ? Pedig mindig arra a célra fordították, melyre éppen szükség volt. De azért is országos jellegű volt, mert a korona törvényes jövedelméből adatott a vallásalapba. Ami a tanulmányi alapokat illeti, ezeket Apá'hy szintén felekezeti alapoknak minősíti. Pedig ez sem felel meg az igazságnak. Nem azért, mert I. István alapítványainak nagy részét nen jure patronatus, hátiéin királyi jogánál fogva tette. A magyar királyok külonbeu is másképpen nem adományozhattak birtokot, mert ők ezeket nem mint egyházvédők, hanem mint királyok bírták. Itt is különben az a kérdés lényege, mily fonálból tették a királyok az alapítványokat, mert a birtok jogi természetének megítélésénél födolog a fórrá«, melyből azok fakadtak. Ez pedig állatni jellegű volt, mert an.in a koronára vissza- s/.állotr, visszanyerte országos jellegér. De máskülönb»-!! is valamely jövedelemnek bizonyos céh a fordítása még éppen nem mutatja azon birtoknak a céllal egy ző jogi természetét, csak annyit igazol, hogy a tulajdonos birtokafjovedeimeről szabadon rendelkezhetik A Mária Terézia alapítólevele a tanulmányi alap jogi természetének megítélésénél a legdöntőbb bizonyíték. Ae 1773 szeptember 20-án kiadott, a jezsuita-rend megszünteteséuek leiratában ugyanis ez áll: „A födolog, hogy miként vétessék át a vagyon, mely most terheivel s hasznaival együtt az államra szállott vissza.u A tanulmányi alap előadója ez utóbbi pontot elhallgatta. íme a felekezeti érdek. A 6-ik pontban, mely a vagyon hovafordírásáról szól, így hangzik: ,,A funJa'ionális javak a politikai hatóság rendelkezése alá tartoznak“ — tehát nem az egyház rendelkezése ala ! A 7-ik pont intézkedik, hogy akik a vagyont eltagadják, azok mint az állam tuhíjdon bitorlói bün- tetlessenek. De nézzük most magát az alakító levelet. Az ebben foglalt jellegzetes kiiételrk így hangzanak : „Isten igaz tiszteletét megszilárdítottuk'', nemzeti, katonai intézményt alapítottunk ... a tudományos ügyek gondozására foruítottuk figyelmünket .... tudományos egyetemet áhítottunk . . . nyilvános. állásuk és minőségükre tekintet nélkül, pályázat utján választott tanárok szerepeljenek . . . t> miután I. Ferdinánd s az ország karai és rendel az 15-H. XII. t.-c. alapján az elpusztult apátságok jövedelmeit iskolai célokra adták, úgy mi is az eltörölt jezsuita-rend vagyonát tanulmányalapul Magyarország nyilvános iskoláinak alapjául örök adományképpen adjuk, minden kegyes alapitványra kiterjedő legfőbb felügyeleti hatalmunknál fogva . . . stb

dúltam hozzá: „Kegyelmes Uram! Ami templomunkat és iskolánkat a honv. föparancsnoki palota telke számára méltóztatik kisajátítani. Bátorkodom tisztelettel megjegyezni, hogy ezen tervbe a honvédfőparancsnok úr, József főherceg ő fensége alig fog beleegyezni, hiszen a mi templomunk az ő édes anyjának alapítványa“. A miniszter úr meglepetve azt mondá: „Úgy van ez, valóban?“ „Igen“ mondám „bátorkodom Excellenciád- nak ezen iratot tisztelettel bemutatni.“ A miniszter átolvasván Mária Dorottya alapító levelét, mert ez volt az irat, megindúltan kezet adott, mondván: „Jól van, nem sajátítom ki önöket, hanem cserébe magam építek templomot államköltségen“.

S igy lett 1 A felajánlott 75.000 forint helyett a miniszter épített 151.000 forint költséggel templomot, íme a mi áldott Tabithánk neve testi halála után is csodát tett az ő népe javára.

Méltó kifejezésre is jutott volna a gyász temetése alkalmával, ha mint életében sokszor, úgy most halálában is meg nem zavarta volna az általános kegyeletet

az a bizonyos — mondjuk — türelmetlenség, mely kinyilatkoztatá: „eretnek halott a kathol. főhercegi kriptában el nem temethető!“ Hosszú tárgyalások folytak erről Budán, Bécsben és — — — Esztergomban, mi miatt öt napig maradt eltemetlenül a drága halott, mig végre döntött az, ki elhunyt rokonának életében is nagy tisztelője volt, ő felsége a király, ki úgy Bécs- nek, mint Esztergomnak szeretet nélküli tiltakozását megsemmisítvén, rokoni szeretetről, úgy mint lovagias érzületről tanúskodó azon királyi szóval némitotta el a háborgó gyűlöletet: „Életében köztünk volt, halálában köztünk maradjon. Akarom. “

Azt hiszem t. h. és u., hogy most, midőn hosszas előadásom után szives türelmüket megköszönöm, előadásom elején kifejezett reményem is meg fog való- súlní és megkapom a várt „éljent“ és pedig azon alakban, hogy önök mindnyájan velem együtt szívvel, szájjal azt fogják mondani:

„Éljen a király !M