Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1913-03-08 / 10. szám

1913. március 8.

Evangélikus Lap. 10. sz

5. oldal

viszont a positiv irány, ha nein öntene beléje mindig uj életet a liberalizmus, könnyen a már is feléje nyúló róm. egyház karjaiba veszne bele. Vállvetve egymás mellett állva kell tehát küzdeniük az ultramontanizmus káros törekvései ellen. Még csak az a kérdés, hogy miképp maradhatnak békésen egymás mellett? Mindenekelőtt meg kell szűnnie a kölcsönös gyanúsításoknak és eretnekké nyilvánításnak, hanem ellenkezőleg, amennyiben mimikri irány a történeti evangelim talaján törekszik Isten országát fölépíteni, egyenlőjogu tényezőknek kell őket elismerni. A vitás kérdések tisztázását pedig folytassák tovább a maguk hatáskörében és sohasem keressenek támaszt az egyházi vagy politikai kormányzatban. A békés megegyezés nem jelenti az igazság gyáva elhomályositását, hanem oly erkölcsileg lehetséges és jogilag világos modus vivendi megállapítását, hogy mindenik irány a maga vallási pozícióját és theologiai megismerései teljesen kifejthesse. E követelésben pedig kettő foglaltatik: egyfelől az összes egyházi dogmák és tantételek szabad theologiai, azaz tudományosan megalapozott magyarázata, másfelől az írás ó-egyházi használata mellett annak modern kritikai szellemtl alkalmazása. Ennek folyománya: párhuzamos és pótló formulák létesítése az agendában, hogy egv lelkiismeret sem terheltessék meg olyasminek hirdetésével, ami meggyőződése ellen van. Nem a gyenge megalkuvás politikája ez, hanem eredmenye annak tárgyilagos megfontolásának. hogy mi válik egyházunknak a javára A döntő azonban a béke létrejöhetésénél, a nagy közös feladatokra való tekintet- melyeket a két irány híveinek közös munkával kell meg- oldaniok. Ilyen feladatok az egyházon belül: az egyháztól elidegenedett körök visszahóditása, a szociális kérdés megoldása : kifelé; szilárd Osszezárkózás az .ősellenség“ ellen, közös tevékenység a kUlmtsszió terén stb Igen, a pozitiveknek és liberálisoknak minden elvi ellentét mellett arra kell eszmélniok

»

hogy fegyvertársak az evangélium ama nagy harcában, melyet ag az evangeliumelUnes világ ellen folytatnak. Ne forgácsoljuk szét erőinket, hanem állítsuk azokat a közös munka szolgálatába; Luther örökségének, Pál tanának, Jézus evangéliumának nem

szabad elvesznie ! És nem is fog elveszni, ha liberálisok és pozitivek egyaránt megteszik kötelességüket, ha félreteszik azt, ami őket szétválasztja és egyesülnek abban és arra, amiben és amire nincs köztük nézeteltérés ! Ha ezen meggyőződéstől áthatva látnak hozzá a munkához, ennek nyomában áldás fog fakadni úgy az egyház mint a hazára!

Eddig Koehler. Ha okfejtését és argumentumait nem is helyeseljük mindenben, de alapmeggyőződését és végeredményét készséggel a magunkénak valljuk! In necessariis unitas, in dubiis libertas, in omnibus autem caritas! ez legyen jelszavunk a szellemiharc küszöbén, mely nálunk éppen csak l,ogy megkezdődött. j*. tton.

Takaró Qéza: Kirándulás a Hormonra. Budapest, 1912. Ára 40 fill, és 1 kor.

Takaró Qéza : Az igazi középpont. Budapest, 191b. Ára 1*20, 1*60, 2*40, 2 50 és 8 kor. a különböző kiadások szerint

Két építő iratka, vagy ha úgy tetszik traktatus. Az első egy kirándulás leírásához fűzött reflexiókból áll s Jézus megdicsőülésének az elbeszélését színezi ki, melynek színhelyéül a Hermon hegyét teszi meg Azt akarja az egészből kihozni, hogy akár a hegyeken, akár pedig a völgyekben járunk, ha mindenütt azt mondjuk: „Uram jó nekünk itt lenni-, vagy azt: „Uram, jó nekünk itt is- — akkor Jézus nyomain járunk. Ez a füzet se mint útleírás, se mint építő-irat nem valami kiváló. — A másik Jézust a világ s az emberiség középpontjába állítja s azt igyekszik bebizonyítani, hogy minden e középpont felé törekszik. Krisztus nemcsak kortársai között, hanem a történelemben, az Universumban is középpont, ő az élet szerzője feuntartója, mozgatója és koronája s végül Krisztus áldozati haláláról elmélkedik. Ez a füzet többet ér, jobban is van megirva mint a másik; van benne egy pár talpraesett történet, azonban a való élet igazi problémáit hiába keressük benne. Sok benne a feneketlen dogmatizmus, de nagyon kevés az igazság.

De egyletünk nevei közt ott van a budai Jelző is. Ez csak annyit jelent, hogy szegényeink közül a legtöbb — óbudai, sőt akad pesti is. Üres kézzel ezek is csak akkor távoznak, ha már üres lett a mi kezünk is.

Hogy miért nem Dorkás-egylet, vagy Tábitha egylet a mi egyletünk is? Azért t. h. és u. mert bármily tiszteletreméltó a Dorkás őzike, va^y a Tabitha apostolkori alakja előttünk, budaiak előtt vonzóbb, tiszteletreméltóbb haló porában és áldottabb alak volt az, kit egész budai egyházunk, sőt egész magyarhoni ev. egyházunk története kegyeletes emlékezetben tart s ezen emlékezetet külsőleg is megörökíti s kinek emlékezetét azért mi budaiak is egyletünkben azzal kívántuk megörökíteni, hogy azt az ő nevéről Mária Dorottya egyletnek neveztük el, fia, Istenben boldogult József főherceg ő fenségének kikért jóváhagyásával, mely jóváhagyást azzal koronázott meg a fenséges úr, hogy egyletünk alapító tagjainak sorába lépett be első tag gyanánt.

Lehet, t. h. és u., hogy lesznek Önök közt, kik azon történeti tény tudatában, mely szerint a Habsburg dynastia uralkodói felséges házának tagjai mind igen buzgó és szigorú katholikusok, szinte kételkednek, vájjon hogy került protestáns vallású fejedelmi sarjadék közéjük, hogy maradhatott vallásához hú a haláláig,

holott köztudomás szerint — az uralkodóháznak u. n. házitörvényei szerint — a család minden tagja csak római katholikus vallású lehet.

Erre rátérek később, most csak azt ismétlem, hogy Mária Dorottya tényleg evang. vallása dacára, az uralkodó család tagja volt, mint harmadik hitvese József főhercegnek, Magyarország nádorának.

Nekem, mint budai lelkésznek, méltóztassanak megengedni t. h. és u., hogy azon mérhetlen kegyeletből kifolyólag, mellyel ezen fenkölt lelkű nőnek, egyházunk megalapítójának emléke iránt viseltetem, hogy bár csak vázlatos vonásokban is, kidomborítsam az ő reánk protestánsokra nézve korszakalkotó jellemének és működésének áldásos voltát azzal, hogy egyes kicsiny, de történetileg hű és igaz vonásokat közlök életéből.

Mária Dorottya, a württembergi királyi családnak bájos sarja, József főherceggel, ennek buzgó és szigorú katholikus vallásossága dacára, a legboldogabb házasságban élt Édes anyja lett Erzsébet főhercegnőnek, Estei Károly Ferdinánd főherceg nejének, azután József főhercegnek a honvédség volt főparancsnokának, végre Mária Henriettének, Lipót belga király hitvesének Legidősebb gyermeke, Sándor főherceg korán elhalt.

Férje, a nádor, müveit és szeretetreméltó férfiú