Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-01 / 9. szám
1913. március 1. Evangélikus Lap. 9. sz. 7. oldal nek föl oly oldalról, honnan az ember nem is sejtené. így meg mindig akadnak ev. tanárok és tanítók, kik nem tagjai az egyesületnek, sót akadt egy egész tanítói kar is, mely nem csatlakozott a maga szakosztályához. Miért ez idegenkedés? Az egyesület kereste a közelebbi kapcsolatot a ref. tanáregyesülettel, de eddig nem sok eredménnyel. Mindegy, azért nem szabad abbahagyni azt a törekvést, hogy legalább közös érdekekben közösen járjon el a két testvéregyesület. Kapcsot kellene keresni az egyesületnek az ev lelkészegyesülettel is. Egyéb feladatok lehetnének — ha egyhamar nem is oldhatók meg — pályadijak kitűzése, az ev. iskola múltját és jelenét megvilágító munkákra, ev. tanügyi folyóirat létesiíése (vagy az Evang. középiskolának ily iránya átalakítása), ev. tankönyv- és könyvtárvállalat kapcsolatban a Luther- társasággal (ez utóbbi kérdés egyébként szóba is került már) etc. Sok örvendetes eseményről és jelenségről adtunk hirt az egyesület belső életéről, befejezésül nem mellőzhetünk olyat, mely általános lehangoltságot keltett a tagok körében és ez az eddigi elnök, dr. Meskó László lemondása. E puritán férfiú ott állott az egyesület bölcsője mellett és azóta nem szűnt meg szellemi és anyagi haladása érdekében tőle telhetőleg buzgólkodni. Nagy érdemeiért a közgyűlés osztatlan lelkesedéssel az egyesület tiszteletbeli tagjainak díszes sorába iktatta. Csendes, feltűnés nélkül való, de értékes munkát végzett az egyesület az elmúlt esztendőben; kisérje továbbra is az Isten bőséges áldása! Dr. Szelenyi Ödön. Vigasztalások könyve, öreg és középkorú halottak felett tartott gyászbeszédek gyűjteménye. Több szerző munkáiból összeállította: Baldaaf Gusztáv és Mesterházy László. Ára 3 K. A könyvet jóleső érzéssel lapoztuk át Tartalom, szellem s irányzat tekintetében olyan beszédeket találtunk benne, aminőket egyházi irodalmunk elismerten avatott tollú munkásaitól, mint ezek az írók, méltán elvárhattunk. Nagy örömünkre szolgál, hogy egész előnyösen különböznek a beszédek azoktól a temetési oratióktól, melyeknek olvasása csak megerősíti az emberben azt a hitet, hogy a „síri beszédek ássák meg az evangélikus egyház sírjátm. Nem ömlengenek s nem áradoznak a halottak mértéktelen dicséretében, nem az a célzatuk, hogy a gyászolók fájdalmát megkétszerezzék, hanem erős evangeliomi alapon örök igazságokat s komoly tanulságokat hirdetnek az élőknek. Terjedelmükkel sem teszik túlságos próbára a gyászolók türelmét. A szerkesztők szerencsés érzékkel válogatták össze a beszédeket s oly tartalmas könyet nyújtanak, hogy a legjobb lélekkel ajánlhatjuk lelkésztársaink figyelmébe kötetüket. Paulik János nyíregyházai ev. lelkész „A bűnösök evangélioma“ címen a tékozló fiúról szóló példázat felett tartott három összefüggő elmélkedést adott ki. Az emelkedett szellemű beszédeket szívesen ajánljuk az érdeklődők figyelmébe. Valamivel modernebb s tudó Hiányosabb psychológiai alapon álló fejtegetésekre volna ugyan szerintünk a mai korban szükség, midőn a bűnös lélektanát akarjuk megrajzolni, hisszük azonban, hogy a beszédek igy is nagy hatást érhetnek cl. Az elmélkedések stilusa nagyon szép. KÜLFÖLD. „Los von Rom -mozgalom Ausztriában. Az osztrák klerikális sajtó gúnyolódik néha azon, hogy az „elszakadási hecc“ annyira jutott, hogy hálóját már csavargókra és fegyencekre kell kivetnie, mert az osztrák evang. egyház a szeretetintézmények minden faját tárt karokkal fogadja, felkarolja, támogatja Gyermek- és egyéb otthonokat, árvaházakat, egyesületeket alapít, támogatja a Gusztáv Adolf egyletet, gyűjt a pogánymissziók számára s a Bodelschwing intézetek mintájára egy nagyarányú intézményt akar alkotni csavargók számára. Csehországban (Böhmisch-Leipa) már telket szereztek, amelyen majd az élet hajótöröttéit (iszákosok, csavargók s fegyházviseltek) akarják elhelyezni. Ezenkívül sok helyen gondoskodtak a hitoktatásról. (Stájerországban Schladming, Csehországban Hegewald, Lusdorf, Raspenan, Josephstal, Jungbunälau, Kralup és Sobiesak) több helyen először tartottak istentiszteleteket (Alsó Ausztriában Horn, Stájerországban Frifail; Trient, Sebenico s másutt). Új közös protestáns egyházzá alakultak Bruck a. Mur, Kepfenberg és Aflenz Thörl. A bécsi református egyház harmadik lelkészi állást szervez Graz és Bistritz másod - lelkészt alkalmaztak. Az áttérési mozgalom sem sziint meg. Bécsben magában 1570 áttérés történt, Mödling 50, Wiener- Neustadt 57 lélekkel gyarapodott ezen a réven, Grácban 175, Leobenben 70. Mürzzuschlagban 36, Salzburgban 81, Falkenauban 82, Gablonzban 75 volt az áttérők száma ami nem túlságos nagy ugyan, de állandó s egész Ausztriára kiterjed. Az evangélikus mozgalom jelentőségét az is mutatja, hogy újabban a szépirodalom is kezd vele foglalkozni, több regény hátterét a Los von Rommozgalom képezi, Schönherr „Hit és haza“ című darabjában pedig a katholikus erőszakoskodások korát meri tollába venni. Nem hiányzanak azonban azok az esetek sem, amelyek a hatóságoknak nem túlságos rokonszenvét mutatják a mozgalom iránt. Egy példa: A bozeni „Predigstation“ 1912 október 31-én folyamodott, hogy önálló egyházközséggé alakulhasson. A k. k. tartományi hatóság azonban a kérvény ügyében tíz év óta egyetlen tollvonást nem tett!...
