Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-01 / 9. szám
Ilí. évfolyam. 9. szám. Budapest, 1913. március 1. EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A kultuskormány és a protestánsok. A protestáns egyházi lapok egynémelyike annak idején megtámadta gr. Zichy János volt kultusminisztert azért, mert rést ütött az immár negyven év óta fennálló ama szokásjogon, hogy a mindig kath. kultusmi- nister oldalán legalább egy prot. vallású államtitkár legyen s hogy erre az állásra a kath. vallású dr. jankovich Bélát választotta. Azóta az államtitkár minister lett s igy a kultusügyek élére került. Nekünk laikusoknak nem áll módunkban betekinteni a ministerium kulissatitkaiba. Mi csak a tényeket látjuk, de ezek a tények szomorúan igazolják, hogy a protestáns államtitkároknak sem áll módjukban a prot. érdekekért síkra szállani. Hogy egyebet ne említsek, ott van az 1848 XX t.-c. Évtizedek óta a prot. egyháznak legnagyobb gravamenje, hogy törvényben biztosított jogai dacára, az állam még mindig csak morzsákkal — az egyház méltóságához a valláserkölcsi s a kulturális élet terén elévülhetetlen sőt az alkotmány szempontjából megbecsülhetetlen érdemeihez — nem illő segélyek kiutalásával odázza el a törvény végrehajtását. Nincs a prot. egyháznak egyetlen fóruma, amelynek közgyűlésein ne sürgetnék s ne pc- titionálnák a törvény végrehajtását. S a válasz a kormány részéről mindig egy: nincs pénz! Mondják, hogy Tisza Kálmánnak tizenöt éves miniszterelnöksége alatt mi sem történt a protestánsok javára, kivéve, hogy a püspökök és kerületi felügyelők egy része a főrendiházban helyet nyert. De azt elfeledik, hogy ezalatt az idő alatt élte a prot. egyház legbékésebb napjait. Csakhogy ezt a békés időt hanyagolták el a protestánsok egyházi életük helyes kiépítésére vagy legalább megalapozására. Mintha a több százados küzdelmek után beállott szélcsend elernyesztette volna erejüket oly jól eső nyugalom szállta meg a lelkeket, s nem is gondoltak arra, hogy jöhet idő, amikor újból síkra kell szálianiok régi jogaikért, igazaikért. S ez az idő a koalíciós aerával el is következett. Sokan a rég epedve várt boldog időszak napfelkeltét köszöntötték a koalició életre keltével, de nem vették észre benne azokat a napfoltokat, amelyek zivatart jelentettek a protestantismusra. Különösen nagy volt a diadalmámor, midőn Apponyi koalíciós minister az eddiginél jóval nagyobb dotációval látta el a prot. egyházakat. Úton-iitfélen hirdették, hogy mennyivel különb, s szabadelvűbb a koalíciós kormány, mint voltak a régi szabadelvű kormányok, de azt nem látták, hogy Apponyi ezért a magasabb dotátióért a protestantismus- nak százados küzdelmek árán kivívott alkotmányát veszi cserébe. Hiszen az ő műve az 1907. XXV. és 1908. XLV1. t. cikkek. S hogy ez a két törvény mit jelent prot. szempontból s hogy ezekkel mennyire meglazította a prot. alkotmány alapköveit, erről azok a sérelmes fel- terjesztések tesznek bizonyságot, melyek garmadával hevernek a kultusministerium irattárában s amelyek oly sok meddő munkát adtak a két prot. egyházat közösen érdeklődő bizottságnak. Apponyi bolygatta fel a kath. autonómiát is, ami ugyan szerintünk „fából való vaskarika“ s amelyet a kath püspöki kar is nagyon hűvösen fogadott, bár Apponyi kilátásba helyezte — mintegy pótlékul — a sok millióra rugó vallás- és tanulmányi alapnak kiadását is. Igazán nem ő rajta múlott, hogy ezt a kedvenc eszméjét meg nem valósíthatta. Pedig az ő minister- sége alatt is volt prot. államtitkár, aki bár igen sok jó akaratot tanúsított a protestánsok iránt és mégis meggátolhatta-e az 1907. évi XXVII. t. cikknek a protestánsokra sérelmes ama paragrafusai kiküszöbölését, melyek a prot. egyházi alkotmány sarkalatos pontjainak megtámadása mellett, az egyház teherviselési képességét is erős próbára tették ? A szabadelvüségnek egyik sarkalatos elve az, hogy bizonyos fontos állások betöltésénél az illetőnek Szombatonként jelenik meg. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. II., Fő utca 4, ahova a lapot illető mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZTEHLO KORNÉI Társszcrkcsztők: SZÖTS üABOR és sZIMOMDKSZ LAJOS FömunkaUrsak: HORNYÁNSZKY ALAüAR és SZLLÉNYl ÖDÖN dr. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA : Egész évre 14 K, félévre 7 K Egyes szám 40 fillér. IIIROFTÉSEK DIJA Két hasábos etetsz oldal egyszeri hirdetésért 28 kor., léloldal 14 korona, ncgyedoldal 7 korona. Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szóért 6 fillér. Többszórós hirdetéseknél megegyezés szerint Tartalom: K.J.: A kultuskormány és a protestánsok — Kaczián János: A gyermekek vallása. — Nyílt levél a szerkesztőhöz. Evangélikus egyházi ünnepélyek Boszniában. — Irodalom. — Külföld. — Különféle. — Pályázat. — Hirdetések.
