Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-02-15 / 7. szám
6. oldal. Evangélikus Lap- 7. sz. 1913. február 15. quemádák és Arbues-ek lelket védő, de testet ölő gonosz szellemeit. A pokoli kínok és bűnök szakadatlan láncolata volna a felfogás szerint a világ, amelyet pedig a keresztyénség az istenországa megvalósulása talajának nevez, ahol a földi szenvedések és bajok is a mi erkölcsi nevelésünk és javulásunk eszközei. S ez vezeti a szerzőt a Berlin és Köln közötti viaskodás ismertetésére. A berlini és trieri fanatikusok a modern kath. és prot. felfogással szemben azt vallják, hogy a más vallás- felekezetűekkel való érintkezés a lelki üdvösségre veszélyes kárhozattal jár s a közéletnek teljes felekezetiesitésére vezet. Sőt nagypénteken még rituális imában is kérik a tévhitüek s így a német császárnak megtérítését is. Hogy hová vezet társas közéletünk ez atomista klerika- lizálása és felekezetiesitése, nap-nap mellett nálunk Magyarországon is szomorúan tapasztaljuk. Hogy csak Krisztusban van az üdv, az még nem egyedül üdvözítő hitet vagy egyházat jelent, amint hogy a különböző keresztyén vallásfelekezetek egy és ugyanannak a keresz- tyénségnek kortöríénetileg és művelődésileg is feltételezett s így relative jogosult nyilvánulásai és alakzatai, amelyek a nagy Döllinger szép szava szerint nem kárára, hanem hasznára vannak az istenországa szent ügyének. E vallásfelekezetek mindegyikében meg kell lennie a folytonos reformálás és tökéletesedés energé tikus elvének. S így vagyunk a pokol s a megváltás tanával is, amelyben szerzőnk szerint sok a pogány és zsidó-theokratiai és hierarchiai elem s amely homlok- egyenest ellentétben van a keresztyénség jellemfejlesztő, javító, tisztító és erősítő hatásaival az egyéni s a társas közösségi életben. Az ész, a humanitás és a történelem cáfolja meg a pápás fanatikusok dogmarendszerét, mely a mi Prohászkánk szerint sem illik már művelődésünk keretébe. S ugyancsak ilyen ingatag talajon áll az orthodox politikai katholikusoknak csalatkozhatlan pápás tantekin- télyi hite és a melyet a mi centrum- és néppárti fanatikusaink De Maistre s a jezsuiták (p. o. Cathrein) szellemében szeretnének halottaiból feltámasztani. Az ilyen ultramontán dogmatikus theologia csakugyan „az egyház legsúlyosabb betegsége“, amely mindenben csak világuralmi és hatalmi célokat szolgál. A papi absolutió, az oltári szentség imádása s a papi uralomnak a pápaságban való összpontosítása valóságos félistent formál a kleruszból s lehetetlenné teszi — pedig ez a keresztyénség örök lényege — a személyes életviszonyt az Isten és az ember között a Jézus Krisztusban. E ponton az antimodernista eskü valóságos képmutatást szült a lapokban s a modern művelődés hermétikus elzárásával jár a szemináriumokban. Örömmel üdvözöljük a szerzőt eme gondolataiért a keresztyén vallásfelekezetek békés együttélése és együttműködése tekintetében. Mert az az igazi keresztyénszocializmus valódi lényege. Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás. KÜLÖNFÉLE. A lelkészi korpótlék. Nagy követ dobott a kultus- minister a kútba két rendeletével, amelyeket a tegnapi napon báró Prónay Dezső egy. felügyelő és Baltik Frigyes püspök elnöklete alatt tartott egyetemes bizottsági ülésen felolvastak. Az egyik, amely a püspökökhöz van intézve, ekként szól: „Addig is míg a lelkészi illetményeknek korpótlékok utján való emelése tárgyában tervezett törvény- javaslat megalkotható lesz, a törvénytervezet szellemében a f. évnek első felére folyósításokat kívánván eszközölni 7. alatt van szerencsém az erre vonatkozó kimutatást megküldeni, amelyből kitűnik, hogy ez alkalomból a méltóságod főhatósága alatt álló egyes lelkészek részére mily összeget engedélyeztem.“ A rendelethez csatolt jegyzékben, mely az összes lelkészeket tartalmazza, minden rendszer nélkül egyesek mintegy ötletszerüleg dotálva vannak kisebb nagyobb korpótlékkal, tekintet nélkül arra, hogy azok congruások-e vagy nem: sokan azonban nem kapnak semmit sem. Ezzel a rendelettel egyszerre egy másik rendeletet küldött a vallásügyi minister az egyetemes felügyelőnek, mely így szól: „Támogatni óhajtván az ág. ev. egyháznak azt a törekvését, hogy egyes lelkészeinek javadalmazásában saját autonom jog körében továbbmenő javításokat eszközölhessen, e célra vagy ezzel rokoncélra a ref. egyháznak immár eddig is adott államsegélyen felül a folyó félévre elszámolási kötelezettség mellett megfelelő átalányösszeget folyósítottam.“ Ezen rendelethez egy utalvány van csatolva, amely szerint az első félévre utalványozott 83007 K az állampénztárból kiutaltatik. A bizottságban élénk vita fejlődött ki afelett, kinek adandó ki ez a 83007 korona. Zsigmondy és Geduly a vallásügyi ministeriumban rövid utón beszerzett információ alapján azoknak a lelkészeknek indítványozzák kiadni, akik a püspököknek kiutalt összegből nem kapnak. Sztehlo a lelkészi alaphoz akarja beutalni az összeget és abból a leginkább segélyre szoruló lelkészeket segélyezni. Az egyetemes felügyelő nem látja magát feljogosítva az összegről az egyetemes gyűlés határozata nélkül intézkedni. Az idő előrehaladván, az ülés folytatását délutánra halasztották és délután hosszabb vita után elfogadták az egyetemes ügyész indítványát, hogy április hó második felére rendkívüli egyetemes gyűlés hivassák össze, amely a felosztás iránt határozni hivatva lesz. A püspököknek kiutalt összegek a minister által megjelölt egyes lelkészeknek még február hó folyamán lesznek kifizetve. Még egyszer katholikus államtitkár. Amíg evangélikus laptársaink és a kálvinisták közül különösen a „Protestáns egyházi és iskolai lap“ sérelmet látnak a katholikus államtitkár kinevezésében (az utóbbi
