Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-02-15 / 7. szám
III. évfolyam. 7. szám. Budapest, 1913. február 15. EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, II., Fő utca 4, ahova a lapot illető mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak küldendők Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZTEHLO KORNÉL Társszerkesztők: szOrs gáuok ét szimonidesz lajos Fóuiunkatársak: IIOKNYÁNSZKY ALADÁR él SZELÉNYI ÖDÖN dr. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám 40 fillér. HIRDETÉSEK DIJA Kéthasábos egész oldal egyszeri hirdetésért 28 kor., félolda! 14 korona, negycdoldal 7 korona. Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szóért 6 fillér. Többszörös hirdetéseknél megegyezés szerint Tartalom: Sztehlo Kornél: Odázzuk el a zsinatot? — Tárca: Felolvasás a vallás, hit és tudomány egymáshoz való viszonyáról- Dr. Zimányi Dániel: Középiskoláink. — Irodalom. — Különféle. — Pályázat. — Hirdetések. Odázzuk el a zsinatot ? Szomorú jelenség az, ha abban az állapotban, midőn evang. egyházunk száz baját kell orvosolni, két egyházi lapban lelkészek azt az óhajtást fejezik ki. odázzuk el az orvoslást, mert se reményünk, se bizalmunk nincs abban. Az elcsilggedés és tompa tehetetlenség érzete az, mely ezen óhajtásokban nyilvánul. Ne hívjuk meg az orvost, hisz az úgy sem tud segíteni! Ezen szellemi impotencia érzete leginkább annak az irányzatnak a következménye, amely az evangélikus egyház önkormányzatában rejlő erőnyilvánulásról lemondva segítséget egyedül az államtól vár. Panem et circenses! Hová tűntél a patentalis küzdelmekben mar- tyriumot szenvedett nagyjaink szelleme? Az egyetemes gyűlés által kiküldött zsinati bizottság Javaslata nem tökéletes munka. Ebben a felszólalóknak igazuk van. Nagy szorgalomról tanúskodik, nagy virtuozitást fejt ki a styláris módosítások körül, de eszméi, amelyekkel az evangélikus egyház bajain segíteni lehetne, alig vannak. A vallási közöny terjedése, autonómiánknak lépten-nyomon megnyirbálása, híveink létszámának fogyatkozása, a partikularizmus túltengése ellen nem tud orvoslást, a lelkészek anyagi helyzetének javítása dolgában pedig kizárólag a „panem et circenses“ álláspontra, a szellemi impotencia álláspontjára helyezkedik. De azért, mert a zsinati bizottságban, a vezető elemek túlságos conservativizmusa és tépelődő akadékoskodása miatt merészebb eszmék nem tudtak érvényesülni, nem szabad feltennünk azt, hogy a zsinaton is így lesz. És ha igy lesz, ha az egyház törvényhozó testét sem tudjuk üdvös munkára ébreszteni, akkor legalább megpróbáltunk mindent, mielőtt a tehetetlenség posványába elsülyedünk. De lássuk egyenkint azokat az érveket, amelyet a cikkírók a zsinat elodázása mellett felhoznak. Az „Evangélikus Egyházi Életében Kund Sámuel esperes „alkotmányválságos napokat nem tart alkalmasaknak zsinattartásra.“ Ezt a frázist már más helyről hallottuk, sőt azzal toldották meg, hogy „amikor az országgyűlés képviselőháza szuronyok között tanácskozik, nem lehet zsinatot tartani.“ Hogy alkotmányválság-e az, ha a rendbontó képviselőket a képviselőház tanácskozásaiból kizárják és a kizártakat a behatolástól szuronyokkal visszatartják, annak megítélését bízzuk a politikusokra. De miután joggal feltételezzük, hogy a mi zsinatunkon nem lesznek tagok, akik a tanácskozást sípolással és trombitálással lehetetlenné fogják tenni és miután azok az erőszakos eszközök, amelyeket a rendbontó képviselők ellen alkalmaznak, nem ellenünk vannak alkalmazva, azt hisszük, Kund Sámuel esperes úr nyugodt lehet abban, hogy a szólásszabadsága a mi zsinatunkon nem lesz korlátozva és egy zsinati tagnak sem kell attól tartania, hogy az utcára kilépve a rendőrséggel gyűlik meg a baja. Attól tart továbbá Kund esperes úr, hogy a zsinaton a különböző egyházi irányzatok fognak egymással harcra kelni, fél a sokféle „izmustól.“ Igaz, hogy a hitelvi viták a zsinatról ki vannak zárva, de már az esküszövegezésnél és az „ág. hitv.“ jelző elhagyása miatt keletkezhetnek viták a teljes orthodoxia, a fél orthodoxia és a heterodoxia között. Hát azt hiszi a főesperes úr, hogy tiz vagy tizenöt év múlva nem lesznek „izmusok.“? Sőt aki az izmusoktól az orthodoxiát félti, annak jó lesz a zsinattartással sietni, mert aligha nem több lesz az „izmus“ idővel. Ha a liberális iránytól féltjük a zsinatot, akkor egyáltalában mondjunk le minden zsinatról, mert liberalizmus hála Istennek mindig lesz. Ami pedig különösen az esküszövegezést illeti, mi liberálisok mellőzni kívánunk minden esküt, még pedig egy igen nagy tekintély Krisztus urunk parancsa alapján, aki Máté 5. 34 szerint az esküt egyáltalában megtiltotta. Az egyházi tisztviselő
