Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-20 / 51. szám
8 tekintenem, hogy mindenkor lehető tárgyilagossággal megfigyeljem a zsinaton kialakuló közvéleménynek minemüségét és ahhoz igazvdjam. Nem irányítás lesz az én feladatom, csak az önként nyilvánuló közvéleménynek megállapítása. Több mint négy évtized óta működöm az egyházi közélet terén. A jövőt senki sem tudja, de mintha azt sejteném, hogy már hosszú nem lehet az az idő, amely alatt elegendő munkabírással rendelkezem majd, hogy hasznos szolgálatokat tehessek egyházunknak. Egyéb tekinteteket mellőzve már az az egy körülmény is arra kell, hogy indítson engem, hogy egyéni nézeteimmel ne akarjak irányt szabni, hanem inkább — ismételten — csak megfigyelni a szabadon, minden korláttól meníen kialakuló közvéleményt és annak irányát, elhatározásait határozatkép kimondani. Még azt ajánlom a főtisztelendő zsinat figyelmébe, hogy a legtökéletesebb egyházi törvények, legyenek azok alakilag bármily tökéletesek, a legtökéletesebb üklső egyházi szervezet, egyházi köz- igazgatás és az egyházi szervezetnek bármely ága nem elég arra, hogy az egyháznak üdvös fejlődését biztosítsa. A valódi vallásos buzgóság, az egyházi ügyek iránt való érdeklődés, az áldozat- készség, ezek azok a tényezők, amelyek, hogy ha megvannak, még aránylag nem igen tökéletes külső egyházi szervezet, még aránylag hiányos egyházi törvények mellett is az egyházi élet értékes, üdvös lehet; mig hogyha ellankad a közérdeklődés, hogyha alábbhagy a vallásos buzgóság, a legtökéletesebb egyházi szervezet mellett is nem fejlődés, de vagy stagnálás, vagy — amitől Isten óvjon — hanyatlás is következhetik be. De figyeljük meg továbbá azt is, hogy korunk gyakorlati felfogású s az egyházi életben is bizonyos gyakorlati igényekkel lép fel. E tekintetben oda kellene törekednünk egyházi törvényhozásunk kereteinek megállapításánál, hogy az egyházat tegyük képesebbé, mint eddig volt, arra, hogy az a jótékonysági, humanitárius intézményeket nagyobb mértékben karolhassa fel, mint ahogy eddig tette. Annak, hogy magyarhoni evangélikus egyházunk e tekintetben nem mutathat fel olyan nagyszabású intézményeket, mint aminőkkel a protestantizmus más országokban rendelkezik, meg van az igen természetes oka. Hiszen nem • igen régen mi még üldözött, majd tűrt és később is legalább is minden kedvezéstől kizárt egyház va- lánk. De most e tekintetben más a helyzet, most nekünk mindenekelőtt és mindenekjeletí a közjótékonysági intézményekre kell nagy figyelmet fordítanunk s amennyire erőnk engedi, ilyenek létesítésével is tanúsítanunk, hogy az az egyház vagyunk, amelyre nézve a legfőbb parancsolat a felebaráti szeretet. Eőtisztelendő zsinati Ezekben kör- vonalozhattam főbb vonásaiban azokat az eszméket, amelyektől áthatva elfogadom ezen állást. Fogadják még egyszer mélyen érzett hálámat a kitüntető bizalomért, hogy ezzel az állással megtiszteltek. Mondhatom, nem kerestem azt, szívesen ki is tértem volna előle, de az egyhangú bizalmi nyilvánítás előtt meghajolni kötelességemnek tartottam. Kérem továbbra is szives támogatásukat.
