Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-29 / 48. szám
1913. november 29 Evangélikus Lap. 48 sz. 3. oldal mítőszék járjon el. Ezt a formalistikus elvet már az állami törvénykezésben is elvetették és az állami közigazgatásban is joga van a legfőbb hatóságnak az alsófokú határozatokat megváltoztatni. Ellenkezik ez a formalistikus elv a mi közigazgatásunk történelmi fejlődésével és ha azt a zsinati törvénnyel behoznék, a törvény az életben nem lenne keresztülvihető. Az egyházi közigazgatásban arra is kell tekinteni, hogy mit parancsol a méltányosság és a krisztusi szeretet és rideg formák kedvéért nem szabad azt megtagadni. Szerencsétlenül választotta érvül a tiszai kerület e részben az Ujházy-alapítvány megváltásának eseteit. Ez az eset épen amellett szól, hogy az egyetemes gyűlést az ügy érdemleges felülbírálásától nem tanácsos megfosztani. Szerintünk ugyan, aminthogy már fenti kifejezéseinkből következik, ez az ügy törvénykezési útra tartozott volna, de ha már az egyetemes gyűlés elé vitték, amint a jelenleg érvényben levő zsinati törvény nem nyújt semmi támpontot arra, hogy az egyetemes gyűlés az ügy érdembeni elintézésére nem lett volna feljogosítva, de lege ferenda is hatalmas érvet szolgáltat ez az eset arra nézve, hogy egy oly ügyben, a melynek folytán a gyülekezet ,»válságos helyzetbe került vagy kerülhet“ a legfőbb forum érdemben is felülvizsgálatot gyakorolhasson. Abból, hogy az egyetemes gyűlés hatáskörét megállapító 182. §, /), i), k), /), y)ésbb) pontjait akarja törölni, a tiszai kerület nyilvánvaló, hogy az egyetemes gyűlésnek semmi jogot nem akar fennhagyni a kerületek felett és ami a fő, a tiszai egyházkerület főiskolájára, amelyre az egyetemes egyház évenként 24.300 koronát fizet, nem is számítva a theologiai tanárok fizetéskiegészítésére adott 9000 koronát az egyetemes egyháznak semmi befolyást engedni nem akar. Ugyanez a tendencia nyilvánul a tiszai kerületnek a zsinati javaslat 232., 233., 234. és 235. §§-ainak törlésére való indítványában, amely szakaszok az egyetemes gyűlésnek az evangélikus tanintézetek felett hatalmat biztosítsanak. Amit a tiszai kerület a zsinati javaslatnak az egyházi adóra vonatkozó részeit illeti, vele egyetértünk, mi sem helyeseljük a zsinati javaslatot és ezen résznek űjabb átdolgozását szükségesnek tartjuk * * * A tantigyet illetőleg fenn kívánjuk tartani az egyetemnek hatáskörét és az iskolák feletti legfőbb felügyeleti jogát. Biztosítani akarjuk az egyetemes gyűlés részére azt a jogot is, hogy főiskolákra nézve a kellékek megvizsgálására és a felállítás megengedésére ez legyen illetékes (zsin. javasl. 231. §. 5. bekezdése), fenn akarjuk tartani az egyetemes közgyűlés részére az állami és más polgári hatósággal kötendő szerződések jóváhagyására a jogot, fenn akarjuk tartani az egyetemes gyűlés legfőbb elhatározási jogát az evangélikus tanintézetek tanügyi rendszerének jóváhagyását illetőleg. Ezen elvi álláspontnak fennhagyása mellett nincs kifogásunk az ellen, ha a zsinati javaslatnak tanügyi része a kor kívánalmainak megfelelő átdolgozást fog nyerni. Kívánatos volna, ha az általunk megelőző cikkünkben tervezett egyetemes tanácsnak egy tanférfiakból álló szakbizottsága intézné el a legfőbb fórumon az egyetemes egyház tanügyeit. Ez a mai — tagtúlbőségben szenvedő — egyetemes tanügyi bizottságot pótolná. * * * * A törvénykezési részt illetőleg a tiszai kerület részletezése elvi szempontok kifejtése helyett apró részletkérdésekkel foglalkozik. Nem lehet feladatunk őt ezen a helyen ebben az irányban követni, habár a részletetekre nézve nekünk is sok megjegyzésünk lesz. Elvi jelentőségű lenne szerintünk az, hogy az egyházi közigazgatás a a törvénykezéstől határozottabban elkülönítessék és ezen két jogkör összezavarása a jövőben lehetetlenné tétessék. Nélkülözzük a javaslatban azt, hogy arra nézve, hogy a fegyelmi eljárás gyorsíttassék, semmiféle intézkedéseket nem tartalmaz, már pedig jelenlegi fegyelmi eljárásunknak egy általánosan elismert hibája az, hogy szerfelett lassú. ♦ * *
