Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-29 / 48. szám
III. évfolyam. 48. szám. Budapest, 1913. november 29. EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, II., Fő-utca 4, ahova a lapot illető mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: «TitO KORNÉL Társszerkcsztók: SZÜTS GÁBOR és »ZIMONIDESZ LAJOS Fömunkatársak: HOKNYÁNSZKY ALADÁR éa SZELÉNYI ÖDÖN dr. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA : Egész évre 14 K, félévre 7 K Egyes szám 40 fillér. HIRDETÉSEK DIJA Kétli.i*ábo* egész oldal egyszeri hirdetésért 28 kor., féloldal 14 korona, negyedoldal 7 korona Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szóéri 6 fillér. Több- szórós hirdetéseknél megegyezés szerint Tartalom: (Sz~o.): Egyházi közigazgatásunk reformja. (III.) — A közigazgatás olcsóbbátétele. — (Sz—o.): Körlevél a belmissió tárgyában. — Schweiz Mihály: Tanítók a theológián. — Irodalom. — Különféle. — Tankönyvpályázat. — Hirdetések. Egyházi közigazgatásunk reformja. Harmadik cikk • (Sz—o.) Nagy érdeklődéssel vettük a tiszai egyházkerület Miskolcon ülésezett bizottságának a zsinati bizottság javaslata felett közzétett észrevételeit. Miután a kerületi közgyűlés a bizottságot felhatalmazta) arra, hogy a kerület nevében nyilatkozzék, azért ezen észrevételek mérlegelésénél a tiszai egyházkerülettel állunk szemben. Az észrevételek hat fejezetbe vannak foglalva. Az I. fejezet a hatásköröknek az eddiginél szabatosabb meghatározását kívánja, a II. a decentralizációt követeli, a III. az egyházi adóról szól, a IV. az iskolaüggyel, az V. az egyházi törvénykezéssel, a VI. különfélékkel foglalkozik. Ami az I. fejezetet illeti, a kerület concret javaslattal nem állván elő, nem tudjuk mit ért a hatáskörök szabatosabb meghatározásán A hatáskörök a zsinati javaslatban nagyon is részletekbe menőleg vannak meghatározva. Ez a casuistikus meghatározás azért nem célszerű, mert az élet mindig felvet eseteket amelyekre nincs a törvényben casus. Ezt a veszélyt nagy bölcsen azzal kerüli el a mi zsinati törvényünk és javaslatunk, hogy egy végpontban kimondja: „általában határoz és intézkedik az Az első és második cikk megjelent az „Evangélikus Lap“ 46. és 47. számában. .............érdeklő minden ügyben, amely más e gyházi hatóság hatásköréhez nem tartozik*. Mi nem annyira abban találjuk a hibát, hogy a hatáskörök nincsenek elég szabatosan meghatározva, mint inkább abban, hogy az egyházi közigazgatás és az egyházi törvénykezés nincsenek egymástól eléggé elkülönítve és az elvben kimondott elkülönítés a gyakorlatban nincs keresztülvive és ebből nemcsak, hogy sok zavar, de sok igazságtalanság is következik. Egyházi közgyűléseinken per longum et latum tárgyalunk ügyeket, amelyekben egyházközségeknek és egyházi tisztviselőknek egyházhatósági határozatokon, szerződéseken, alapítványi okiratokon alapuló vagyoni igényei vitássá tétetnek. A felszólalók többnyire maguk az érdekelt felek, vagy azok, akik egy alsófokú határozatban részt vettek és miután a mi szerencsétlen ügyrendünk szerint többnyire a felszólalók többsége szerint mondatik ki a határozat: az olyan ügy, amely teljesen részrehajlatlan bírák judi- ciumára szorul, közgyűléseken lesz a bizonytalan döntés esélyeinek kitéve.* * Exempla sunt odiosa, de miután a tiszai kerület az észrevételekben maga hivatkozik a budaméri ügyre, constatáljuk. hogy ebben az egyetemes gyűlésen az egyetemes ügyész ellenkező véleményével szemben a tiszai kerület részéről négyen szólaltak fel, akik valamennyien az előbb általuk és hozzájárulásuk mellett hozott határozat által érdekelve voltak, már pedig a vitás kérdés lényege az volt, vájjon a budaméri egyház meg lett-e károsítva azáltal, hogy örök időkre szóló templomhasználati jogától 15.000 korona ellenében lemondott ? A tiszakerületiek vitatták, hogy nem és ime egy évvel később a felszólalók egyike, a sáros-zempléni főesperes, a jogügyi bizottságban azzal érvelt a hozzátartozó leányegyházaknak a budaméri egyháztól való elszakítása ellen, hogy a templomépítési ügy folytán a budaméri egyház válságos helyzetbe jutott.
