Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1913-11-22 / 47. szám

8. oldal. Evangélikus Lap. 47. sz. 1913. november 22. tészek lesznek, intézett erősítő és buzdító szavakat, amire Gans Melitta szász származású, de az intézetben teljesen magyarrá lett növendék mondott hálás köszö­netét távozó társai nevében is a vett jókért Kovácsy Sándor árvaegyleti elnöknek, a választmánynak és a nevelőtestületnek. Ebner Lujza távozó növendék buzgó imája és az árvák karéneke zárta be a szép ünnepséget. Adomány. Dr. Holitscher Pál gépészmérnök, az Engel Károly cég tulajdonosa a Protestáns Országos Árvaház javára a Polgári serfőző-részvénytársasággal támadt üzleti differenciából kifolyóan kétszáz koronát adományozott. Két szoborleleplezés. Két szép ünnepély folyt le a közelebbi napokban a főváros budai oldalán, mely ünnepélyekből az azokban érdekelt budai evang. egyház is kivette a maga részét: November 9-én leplezték le az I. kér., Palota-úton Greguss Ágost egyetemi tanár, tud. akadémiai tagnak, a jeles aeszthetikusnak és író­nak barátai és tisztelői költségén Hollós szobrász által készített szép szobrát. Egyházunk, melynek Greguss az ezelőtt 32 évvel bekövetkezett haláláig büszkesége és buzgó tagja volt, Scholtz Gusztáv püspök és Sándy Gyula műegyetemi tanár, budai egyházi gondnok által képviseltette magát ezen az ünnepélyen. Beöthy Zsolt és Bárczy István polgármester emlékbeszédei, valamint a főváros társadalmi és írói körei nagy számban meg­jelent képviselőinek és a budai egyház sok tagjának részvétele adtak az ünnepélynek fényt és jelentőséget. November 16-án a II. kerületi Statisztika-téren folyt le belecskai Mechwart András, a világhírű Ganz-gyár volt vezérigazgatója, a budai egyház felejthetetlen áldozatkész prespiterének Strobl A. által mintázott remek szobrának leleplezése. Mechwart András egyszerű lakatosinasból világhirű vezetőembere lett a hazai vasipar és gép­gyártásnak ; évtizedeken át lelkes és hű presbitere a budai egyháznak Óriási elfoglaltsága mellett csak nagy­ritkán jöhetett el az Úrnak házába, mely mulasztást a maga sajátságos, egyéni modorában így szokta ő indokolni: „én tulajdonképen atheista volnék; de ha bármikor jó lutheránusra van szükségtek, tudjátok, hol lakik Mechwart András“. Tudta ezt az egyház vezető­sége és gyakran felkereste és mindenkor talált nála jó tanácsot, meleg szivet, áldozatkész patronust. A bel- és külföldi tudományos és iparvilág illusztris képviselői mellett egyházunk is kivette részét a szép ünnepélyből. Egyházunk ezen két jeles fiának emléke legyen áldott! A magyarosítás szörnyű következményeiről, úgy nyelvi, mint erkölcsi tekintetben, ír a „Cirkevné Listy“. A rövidke közlemény szerint a hont—nógrádi nyelvhatáron a nép teljesen meg van mételyezve a materialismus által, irigy és kapzsi. Az egygyermek- rendszer következtében a lélekszám állandóan fogy. És más rossz szokások is terjednek: 10—14 éves pásztor­gyerekek a mezőn is kártyáznak. A tót népdal lassan kivész. Persze, írja, ez máskép nem is lehet. Hiszen az iskolából a tótságot teljesen kidobták. Nagyon csodál­kozunk azon, hogy a „Cirkevné Listy“ ezt a közle­ményt megjelentette. Ilyen könnyelmű állítások és rága­lomszerű megállapítások nem illenek oly komoly egy­házi laphoz, amilyennek eddig a „Cirkevné Listy“-t ismertük. Ha az egygyermek-rendszer terjedése és a materialismus valóban a magyarosítás következménye volna, ugyan mi okozza ugyanezeket a jelenségeket a szín­magyar baranyai vidékeken, ahol senki sem magyaro­sít, vagy a színtiszta erdélyi szász gyülekezetekben, ahol szintén nem panaszkodhatik senki a magyarosítás miatt ? Azt hisszük, hogy a tiszta evangélium lelkiisme­retes hirdetésének és a hű lelkipásztori munkásságnak hiánya vagy elégtelensége igenis megmagyárázhatják a nép e bűneit, de semmiképen sem lehet a magyarosí­tást ezek miatt felelőssé tenni. Ki volt az oka? A nagygerezsdi egyezség fel­bontására irányuló actio, sajnos, teljes eredményre vezetett. A győztesek most pihenhetnek babéraikon. Ők azonban ezt nem teszik, hanem azon vannak, hogy pyrrhusi győzelmüket minél szélesebb körben köztudo­másúvá tegyék. így jelent meg az Allgemeine evang.- lutherische Kirchenzeitung 1913. évi nov. 14-iki 46. számában egy győzelmi hír, mely a gerezsdi egyezség felbontására irányuló actio értelmi szerzői számára reklamálja a testvéri életközösség felbontásának a dicső­ségét. A hír így hangzik: „A magyarhoni ág. hitv. ev. egyetemes gyűlés Budapesten, folyó évi okt. 16-án tartott ülésén nagy horderejű határozatot hozott: az u. n. nagygerezsdi egyezséget, mely a szórványokban lakó evangélikusokat sokszor lelkiismeretük ellenére együttélésre kényszerí­tette s amely a magyar lutheránus egyházra különben is nagyon hátrányos volt, 1914. évi dec. 31-től számí­tódó hatállyal felbontotta s ezzel a magyar lutheránus egyház felekezeti jellegét újra visszaállította. Ez a hatá­rozat annak a lelkiismeretes, hű munkának a sikeréül tudandó be, amit Lie. Schmidt K. J. pressburgi esperes és Scholtz Ödön agendorfi esperes vezetése alatt körül­belül 25 éve a hitvallás őszinte barátainak kicsiny, de lelkes serege végzett az egyházi öntudat erősítésére. Az egyetemes gyűlésnek az is fontos határozata volt, hogy dec. 8-ára összehívta az országos zsinatot, mit a király már engedélyezett s mely főként szervezeti kérdésekkel fog foglalkozni“. Valóban őszinte elismerés illeti őket a kitartó munkáért, hogy a magyar lutheránus egyház felekezeti jellegét újra visszaállították. Ezt ugyan a gerezsdi egyez­ség egyáltalán nem vonta kétségbe, el se törülte, meg se szüntette s a most következő „szabad verseny“ vagy mondjuk így: „esetről-esetre való egyezkedés“ talán jobban veszélyezteti, mert az erősebb félnek több alkal­mat és módot nyújt a gyengébbel szemben, azonban az

Next

/
Oldalképek
Tartalom