Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1913-11-22 / 47. szám

4. oldal.

Evangélikus Lap. 47. sz.

1913. november 22.

jobban való elterjedését, új szempontoknak érvényre jutását.

Ezek előtt a tények előtt hasztalan akarja magát a hitvallás elzárni és azt mondani, hogy mi mást hiszünk és vallunk, az ellenkező nézetet pedig kárhoztatjuk. A felvilágosodás kora elfordult ettől a hitvallásos keresztyénségtől, amely ezekkel a tényekkel számolni nem akart és amelyben nem volt meg a Protestantismus tisztító ereje és égető tüze, hogy a tiszta aranyat: az igazságot akarja bírni Az emberek eltávolodtak az egyháztól és tanításától s a költészet zene, és a szép oltárán áldoztak. Schleiermachernek kellett jönnie, hogy felébressze a vallásos érzés elhaló fényét. „A vallásról szóló beszédei“ értékes emléke ebbeli munkájának és érdekes rajza az akkori időknek.

A Protestantismus számára a hittételek mindig szükeknek bizonyulnak. Ez azonban nem is lehet máskép, mert hisz a Protestantismus élő, folytonosan fejlődő organismus. Ezért benne a személyes hit, az egyéni meggyőződés a legfontosabb. Ezért nem mondja azt, hogy ezt vagy amazt a tanítást kell hinned, különben nem vagy jó keresztyén, hanem: ezt vagy azt a tant tanították és hitték egy időben az emberek, most tehát vizsgáld meg és értsd meg őket. Ne gúnyold, hanem értsd meg őket s ami számodra értékes, az lesz hited tárgya.

Úgy látszik — és sokan azt mondják* — hogy a

*Az „E. E. É.“ I. óvf. 364. old. a „modern“ proles- tantismusnak egyház és hitvallás alkotására való képtelenségét hangoztatja s különösen e szempontból mond róla lesújtó

Saoshyant (megváltó), aki feltámasztja a halottakat testi- ségökben. Majd a tüzpróbának vettetnek alá az emberek, az igazságosnak ez a tűz csak melegség, de a gonoszt elemészti. Azután bekövetkezik a jó és gonosz utolsó küzdelme és az utóbbinak teljes megsemmisülése, úgy hogy az Universum csak Mazda lényeivel \ van tele. Ugyanez időben (a harmadik korszakban) emelkedik a cultus és vele a papság is nagyobb jelentőségre. A papok feladata a haomá (az erősítő és halhatatlanságot nyújtó ital) készítése és a szent tűz szítása. A ceremóniáknál a tulajdonképeni áldozati énekek mellett imák, hitvallások és megidézések (ördögűzés) nagy szerepet játszanak. A hivők számára aprólékos szabályok írják elő a tisztaság fentartását. (így például hogyan kell a vizet a tisztátalanságtól megóvni. Ahol valami hulla van, onnan a \ vizet el kell vezetni, vagy a földet, melyen az állat vagy ember hulláját találták, egy évig parlagon kell hagyni stb.) A hullatorony (=dakhma), melyen a lemeztelenített hullákat a dögevő állatoknak kiteszik, úgy épült, hogy négy alappillére pamuttal van átkötve, ami symbolikusan azt jelenti, hogy az egész építmény a levegőben lóg. A tisztasági szabályokat ugyan Zarathustra is megkívánta, de az epigonok ezeket túlságba vitték. Emellett azonban

protestantismusnak ez a jellemvonása nem alkalmas arra, hogy egyházi közösséget teremtsen és hogy azt megszilárdítsa, mert ahol a szabadság, az egyéniség érvényesül, ott a merő Subjektivismus jut uralomra s az megfeneklik az egyoldalú negációkban, kritikában. A dolog azonban úgy áll, hogy ahol az egyén a maga szabadságának a tudatára jutott, ahol a személyes meggyőződés az összekötő erő, ott nem jön létre ugyan mesterséges, tantételek alapján álló közösség, de kifejlődik egy élő organismus, ami a lelkek i gaz közössége. Ebben a részek nem egymás mellé vannak helyezve, hanem olyan szorosan összetartoznak, mint a test egyes részei.

Ebben áll a Protestantismus erőssége, hatalma és jövendője. Ez lehet manapság is az összekötő erő. Tantételeket, hitelveket az emberek a józan ész és a megfontolás tárgyává teszik s akkor annyi lesz a vélemény, ahány a gondolkodó fő. Őszinte, igaz, odaadó közösségnek ez az alapja nem lehet. Az emberek között azon az alapon lehet ma is leginkább különbséget tenni, hogy egyéniség-e valaki, azaz tud-e önállóan cselekedni, szabadon gondolkodni vagy pedig csak gépdarab, amely mechanikusan teszi a maga dolgát. Aki önálló gondolkodását, egyéniségét megőrzi egyházi alkotmány, egyházi tantételek és visszaélések bírálatában és azokat személyes meggyőződéssé teszi, az protestáns. Nem „modern“ vagy „liberális“ protestáns, de igazi protestáns. L F Ö

ítéletet. Ha a protestantismus lényege és erejének fokmérője egyház és hitvallás alkotása, akkor épen nem különbözünk a katholicismustól s nincs több szólni és tenni valónk.

nem halványodik el teljesen az ethika sem. A mazda- hivőnek tevékeny életet kell élnie, különösen kiemeli az Aveszta az igazmondás, igazságosság, hűség, szorgalom erényeit. A sassanidák alatt a zoroasteri hit állam- vallásá lett és a hierarchikusan szervezett papság az állam főtámasza. A római birodalommal való ellentét később magával hozta a keresztyénség üldözését. A perzsa vallás továbbfejlődésének azonban véget vetett az arab hódítás (VII. század Krisztus után) mikor az iszlám elől sokan kivándoroltak Indiába, ezek e gebrek vagy parszik.

Perzsiában ma csak körülbelül ötezren vannak különben itt az iszlám az úr. Vallástörténeti szempontból nevezetes a perzsa vallás erős ethikai dualismusá- nái fogva, eschatologiája pedig hatással volt az izráeli és így közvetve a keresztyén eschatologia kialakulására.

[Egyet, irodalomtörténet I. Kégl J.: „A perzsa vallásos költészet stb.“ Erődi B.: „A perzsa költészetről“. Budapest, 1910).

Az indusok legközelebbi rokonai a perzsáknak, mégis igen nagy a jellembeli ellentét közöttük és így eltérő a vallásuk is. A medo-perzsáknál nem volt philosophia, nem volt metaphysikai mélység és a világ