Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1913-11-22 / 47. szám

2. oldal. Evangélikus Lap. 47. sz. 1913. november 22. Ez az evangélikus nők részvétele az egy­ház közigazgatásában* Mulier taceat in Ecclesia! Ez egy régi bibliai mondás, amely az akkori viszonyok között létjogosultsággal bírt. De a nőnek mai társadalmi helyzete, életviszonyai, gazdasági szerepe és műveltsége azóta, hogy ezt Pál apostol kimondotta, annyira megváltozott, hogy ezen elv további fentartása ma sem nem igaz­ságos, sem nem célszerű. Nem igazságos, hogy annak a nőnek, aki az egyház terheit hordozza, az egyház ügyeibe ne legyen beleszólása, még a^papválasztásnál is jogát csak „in absentia“ meg­bízott által gyakorolhassa, mintha az ő jelen­léte megmételyezné az egyház gyűlési termét. Nem célszerű, mert távol tartja a nőt egyházi ügyeinktől. Sajátszerű, hogy épen a nőket, akik­ben bensőbb kedélyéletük folyományaképen buzgóbb a hit és a vallásosság, nem engedik hozzászólani és határozni azon intézmények felett, amelyek a hit és vallásosság céljaira szol­gálnak! Megmérhetetlen erőforrást hagyunk itt kihasználatlanul. A nők érdeklődése és bele- vonása egyházi ügyeinkbe kiszámíthatatlanul * V. ö. az „Evangélikus Lap“ 1912. évi 51-ik sz. „A nő helyzete az evangélikus egyházban“ című cikkel. A modern vallástudomány. Irta: dr. Szelényi Ödön. (Folytatás.) Az Aveszta nem nyújt tiszta képet Zarathustra vallásáról, hanem a könyvben fellépő vallás a leg­különbözőbb vallási képzetek conglomeratuma. Rá­akadunk ott ősi idg. közös árja (ind és iráni) s végül Iránban kifejlődött elemekre. így közös árja elemek: a Soma, Haoma isteni ital, ind. Asúra ir. Ahura isten­nevek, ind Jama ir. Jima isten, közös árja isten volt Mithra stb. Különleges iráni vonások: hogy a holtakat nem temetik, nem égetik el, hanem kiteszik az állatoknak és hogy a tüzet különös tiszteletben része­sítik. Ennek megfelelőleg a legtypikusabb iráni mythos a világosság és sötétség, tűz és hideg küzdelméről szól. (Athar és Ashi Daháka). Ezekre és egyéb primitiv ele­mekre kellett építeni Zaraihustrának. Sajnos, hogy a nagy vallásalapítónak működése idejét nem tudjuk pon­tosan meghatározni. Körülbelül Krisztus előtt 900 vagy 800 körül élt és prédikált Mediában és Atropatenében közel a Káspi tengerhez. Pap volt, de nem mágus. előbbre vinné egyházunkat szellemi és anyagi téren. A charitativ munka, a belmissio, amelynek szükségét annyira hangoztatjuk, épen a nőkben találná a legerősebb támaszt. A reversalisok által szenvedett veszteségeink is megapadnának, ha az evangélikus nők vennék fel e téren a harcot. Nagy előnyt érnénk különösen azáltal, hogy a vegyes házasságban élő evangélikus nőket egyházunkhoz lekötnők. Megtehetnők, hogy csak a nagykorú és önálló nőknek adnók meg az activ egyháztag­sági jogot; ahhoz, hogy a férjes nőre, akinek férje evangélikus, is kiterjesszük azt, szó fér. Mi kiterjesztenők! Modern Protestantismus. A protestáns szó előtt a ,,modern“ vagy „libe­rális“ jelző voltaképen pleonasmus. Mert a Protes­tantismus folytonosan való megújulás a szabadságra lekötött erők felszabadulása magasabb élethatalmaknak az elérésére, új értékeknek és lehetőségeknek a terem­tése. Luther a lelki élet centrumában a vallás területén vitte végre a megújulást, megszabadította a vallást attól a sok tehertől, mely évszázadokon át rakódott le rá s amelyről sokan azt gondolták, hogy az maga a vallás. A Protestantismus lényege tehát az, hogy a lelki­Pártfogói Vistaspa király és felesége Hutaosa és néhány előkelő ember. Volt családja is. Legfontosabb azonban személyes érintkezése istenével és az égi seregekkel. A legenda szerint megkísértéseknek és üldözéseknek volt kitéve. Tanának főeszméje az Asha = rend, erény, szentség, melynek őre és teremtője Ahura Mazda. (Ormuzd.) Az ő birodalmában merő világosság, igazság, egészség van, vele szemben Angro-Mainyn (Ahriman) országában sötétség, hazugság, betegség. Ez a dualis- mus azonban csak átmeneti, mert a jó győzelme a dolgok végső célja, továbbá míg Ahura valóságos erkölcsi személyiség, addig Angro-Mainyu inkább csak abstract schema. Lehet, hogy a dualismus Irán természeti viszo­nyaival függ össze, amennyiben itt feltűnően éles az ellentét tél és nyár, nap és éj között, de ezt a régi dualismust Zarathustra rendkívül mélyítette, átszelle- mítette. Tana szerint az egész világ két táborra oszlik, az állatok és természeti jelenségek is a jó vagy rossz principium mellé sorakoznak, így például a kakas, a kutya a jó pártján harcol, a kígyó, farkas, hangya ellenben a rossz birodalmát terjeszti. Az ember kegyes­sége abban a személyes meggyőződésben áll, hogy Ahura akarata a helyes, gyakorlatilag ez az érzület (bár a

Next

/
Oldalképek
Tartalom