Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1913-11-15 / 46. szám

4. oldal.

Evangélikus Lap. 46. sz.

1913. november 15.

A dunántúli és a tiszai kerületek költségeiről az adatok nincsenek rendelkezésünkre, de ha ezeket hozzáadjuk, nem sok fog hibázni a 18 000 koronához.

Hogy milyen gazdálkodás folyik ezen bizottsági ülésezésnél, jellemző példa az énekügyi bizottság Ez a bizottság 1903-ban lett kiküldve egyetemes énekkönyv szerkesztése céljából és azóta, vagyis tizenegy éven át, tizenhat tagja folyton ülésez és végre az 1912. évi egyetemes gyűlésen bejelentette hogy jobb énekeskönyvet, mint amilyen a dunántúli, nem tud készíteni, de azért folytatja az ülésezést és ülésezése 1913-ban is 568 koronába került az egyetemes egyháznak. És mit mondjunk a pozsonyi theologia; akad. nagybizottságról, amelynek nem kevesebb, mint huszonhét tagja van. Huszonhét ember, köztük négy püspök és tizenkilenc érdemes férfiú, az ország legtávolabb részeiből gyűl össze, hogy afelett döntsön, vájjon fel kell-e emelni a pedellus fizetését száz koronával? Kell-e ennél több indok a bizottságok megszüntetésére, melyek gombamódra szaporodnak és duzzadnak, mint a lavinák, úgy hogy ma már húsz egyetemes bizottságunk van. * 1

görög írók Herodotos, Strabo, Plutarchos, (Theopompos műve a perzsákról elveszett). Ezenkívül latin, arab és örmény források. Fő forrásunk azonban a perzsák szent könyve az Aveszta (= törvény). A parsik azt mesélik, hogy Nagy Sándor az Avesztának arany betűkkel tehénbőrre írt kéziratát elégette és a szöveg maradékait csak századok múlva gyűjtötték össze a sassanidák. Annyi kétségbevonhatatlan, hogy az első sassanida király Ardesir (= Artaxerxes) a szent canon új megállapítását eszközölte 230. Krisztus után és hogy ez az alak az, amelyből töredékek ránk maradtak. Főbb alkotó részei: 1. Jaszna, a parsik szertartáskönyve. Ebben foglaltatnak:

1. az .úgynevezett Gáthas vagy énekek, amelyek az Aveszta legrégibb részét képezik. 2. Jast (= áldozat) szintén áldozati énekeket tartalmaz, csakhogy nem az összes, hanem csak egyes istenségek dicsőítésének vannak szentelve. 3. A Vendidad a dévek = ördögök ellen adott utasításokat tartalmaz, ezenkívül a medoperzsák erkölcstanát és jogszolgáltatását. 4. Viszpered (= mindenfőnök) adalékokat tartalmaz a Jasznához. A francia utazó Auquetil Duperron érdeme, hogy az Avesztát Európában ismeretessé tette latin fordításban (1771). Az Aveszta első tudományos értelmezése a nagy francia orientalistának Burnoufnak a müve. Ő a zend philologia megalapítója. (Folyt, köv)

Az „Ösvény" és az „Evangélikus Lap".

Nagy örömmel constatálom, hogy az ,,Ösvény“ azt a reményt, melynek az .,Evangélikus Lap“ ez évi 4 számában kifejezést adtam, szépen beváltotta és hogy az a várakozás, melyet Kovács Sándornak ritka szerkesztőképességével szemben támasztottunk majdnem mindenben kielégítést nyert. Az előkelő lelkületű, finom ízlésű szerkesztő állandóan magas színvonalon tudja tartani a Luther-Társaság folyóiratát, ismeri a művelt olvasóközönség igényeit és ezeknek lapja változatos, gazdag tartalmával meg is tud felelni. Igazán kívánatos, hogy a folyóirat minél nagyobb elterjedést nyerjen és műveltjeink vallásos közönyét végre-valahára megtörje.

Megvalljuk azonban azt is. hogy az „Ösvény“ 3. és 4-dik számának van oly szépséghibája, mely sem a folyóirat előkelő tónusához, sem Kovács Sándor értékes írói egyéniségéhez nem méltó Mindenki tudja, miről van szó. Sztehlo Kornél Kovácsnak az „Ösvény“- ben megjelent dolgozatát („Mária útja“) úgy fogta fel, hogy „az tendenciájára nézve azonos azzal az Isten anyját felmagasztaló irányzattal, amely végeredményében Mária istenítésében nyert kifejezést“. Kovács erre az „Ösvényében felelt kétszer is, de sajnos, ahelyett, hogy Sztehlo felfogását szigorúan tárgyi érvekkel igyekezett volna lerontani, a személyes térre terelte a vitát és Sztehlo Kornélt, egyházunk ezen kissé nyersen szókimondó, de mindenkép tiszteletreméltó alakját igazán kíméletlen és igazságtalan módon megtámadta. Értjük és tiszteljük a lelkes meggyőződésű professzor haragját afelett, hogy őt valaki katholizálással vádolja, holott erről, a mi meggyőződésünk szerint, nem lehet szó, de felette sajnáljuk, hogy haragjától annyira elragadtatta magát az „Ösvény“ hasábjain az általunk őszintén becsült író.

Nézetünk szerint két hibát követett el Kovács. Az egyik az volt, hogy nem vette figyelembe azt, miszerint nemcsak Sztehlo Kornélnak, hanem másoknak is voltak aggályai az ő Mária-felolvasásával szemben, utalunk Szentlőrinci cikkére (az „Evangélikus Lap“ 29 ik számában s Algőverére a 32-ik számban), Schwetz Mihályéra (az „Evangélikus Közérdek“ 9. számában).Mindezek pedig Sztehlotól független emberek! Kovács Sándornak tehát egy általános válaszban kellett volna tárgyilagosan kimutatnia az igazát (olyanféle cikkben, mint amilyen a Il ik válaszának az eleje!) és akkor azt hiszem könnyű szerrel sikerült volna a felszólalók aggályait eloszlatnia. Ő ellenben csak Sztehlo személyét támadja és olyan dolgokat hoz fel, amelyek még ha igazak volnának is, bizony semmi kapcsolatban nincsenek a „Mária útjá“-val! A másik hibája Kovácsnak pedig az, hogy az „Ösvény“- ben töltötte ki haragját, ami pedig ebbe a lapba, amelynek jeligéje „Én vagyok az út, az igazság és az élet“ és amely műveltjeinket a szeretet közösségévé