Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1913-10-18 / 42. szám

1913. október 18.

Evangélikus Lap. 42. sz.

7. oldal

IRODALOM

Egy év a szószéken. Egyházi besz édvázlatok. Irta: Nagy Imre biharugrai református lelkész. Megrendelhető Kókai Lajos könyvkereskedésében Budapesten Ára 3 korona.

Az olyan beszédgyfljtemények, melyek a „lelkészkedő“ és a „gyakorló“ papság munkáját megkönnyíteni bivatvák, nagyobbrészt céltévesztett munkák s legtöbbször kétségbe kellene esnünk „lelkészkedő“ papságunk szellemi nívóján, ha fel kellene róla tételeznünk, hogy az ilyen beszédgyfljtemó- nyeknek tényleg hasznát is veszi. Különösen áll ez erre a „vázlat“-gyfljteménvre, melj nek közrebocsájtása alighanem felesleges manka volt. Nem tudjuk ugyanis belátni, hogy mi szükség van és mi a létjogosultságuk az olyan beszédvázlatoknak, melyeknek körülbelül a fele ismert és ismeretlen külföldi nagyságok (Ahlfeld, Hesselmann, Spurgeon, „Moody“ és Seidl) beszédei után készült. Szomorú volna, hogyha a mi papjainknak ezekre a részben idejüket múlt nagyságoktól származó beszédekre szükségük volna. Ha legalább jók volnának ezek a vázlatok. De hogy „a zöldelö olajfa természetéről, hau- »i ár ól és szépségéről' (Zsolt. 62. 10.), vagy , József ezüst poharának 1 a jelentősegéről, 2. a hasznáról* szóló (I. Mós. 44. 2.) és más hasonló elmélkedések jók volnának, azt nem épen lehet álli'ani. Már pedig egy ilyen simplex felosztás nemcsak egy szomorú vázlatot, hanem egy egész beszédet is képes agyonütni s leküzdhetetlen feladat elé állítja a jó szónokot is. Ez az eredendő hibája ennek a könyvnek. Mivel vázlatokról van szó, igazságtalanság volna, hogyha belőlük egy pár nem egészen okosan hangzó mondatcsoportot pellengérre állítanáuk. Azonban azt, hogy „az agg Tóbiás egy zsidó rab volt Assyriá- bana s hogy „az ifjú egy derék jó feleséget hozott magának", a biharugrai református papnak határozottan rossz néven vesszük. Gyenge beszédet hihetőleg bármelyik papunk tud csinálni, azért ezekre a vázlatokra aligha lesz a mi „lelkész- kedó" és „gyakorló“ papjainknak szüksége. Ne is legyen !

A keresztyénség előállása. Az 1912—18. tanév II. felében tartott előadásai nyomán irta dr. Lenez Géza. Ára 1 K.

A keresztyénség keletkezésének a kérdése az utolsó években sokat foglalkoztatta nemcsak a theologusokat, hanem a nagyközönséget is, különösen azóta, hogy Drews Arthur egyszerűen mesének mondotta Jézus életét s az evangéliumok történetiségének és a keresztyénség keletkezésének a problémáját a fejetetejére állítva, azon nézet mellett kardoskodott, hogy Jézus egyáltalán nem élt, nem is ember volt, kit híveinek a hite és az imádása emelt az égbe, hanem Isten, egy mythosz hőse, akire csupán a legenda költött emberi vonásokat. Ez a kérdés enélkül a kútba dobott kő nélkül is egyike a legfontosabb kérdéseknek, azért Lencz Géza dr. érdemes munkát végzett, mikor ehhez a kérdéshez nyúlt s erről tartott előadásait közrebocsájtotta. Azonban feladatát aligha oldotta meg teljesen széleskörű irodalmi ismeretei és kitűnő tájékozottsága mellett és azok dacára. A sok theoria gordiusi csomóját nem tudta tökéletesen kibogozni s a szálakat áttekint- hetőkké tenni. És pedig azért nem, mert nem a keresztyénség „előállásáról“, hanem főként a tudósoknak a keresztyénség előállása felől alkotott nézeteiről irt, vagyis nem magát a problémát fogta meg erős kézzel, hanem a problémáról alkotott sokszor zavaros theoriákat. A másik ok, amiért nem oldhatta meg teljes megelégedésre a feladatát, az, hogy a kérdés megoldását ^apologetikus jellegűnek“ fogta fel, holott a kérdés elsősorban történeti kérdés. Nem a liberalizmus vagy a hit- hűség, hanem a tények és a történeti igazság kérdése. Hogy a theologusok az apologetikus érdekeket szeretik előtérbe tolni, az érthető törekvés, azonban ez, sajnos, legtöbbször az érthetőség

rovására megy; ezért lehet theologiai kérdésekben olyan ritkán tisztán látni. Lencz Géza is többet használt volna theo- logusainak és olvasóinak is, hogyha Jézus életét, tanítását és személyisegét tényleg a három első evangélium alapján rekonstruálta volna s nem a theologiai irodalom útvesztőjében vezetné őket egy darabon. Nálunk egy jó kön3’v megírásához nem elég a tájékozottság és a tudás, hanem ahhoz kell egy jó adag paedagogiai tapintat és oktatói türelem is Mi nem élünk abban a tudományos légkörben, mely a keresztyénség keletkezésének a problémáival behatóan foglalkozik, hogy egv és más kérdésben tudósaink egyszerűen leadhassák a maguk szavazatát. Nekünk ehhez először közönséget kell nevelnünk magunknak és ezért elsősorban forrástanulmányokon alapuló alapvető munkákra van szükségünk minden téren. Az ilyesmi veszedelmesebb vállalkozás, de ha sikerül, háládatosabb munka. Mi ilyeueket várunk theologiai tanárainktól, az irodalmi cser- készéseket pedig — amilyen ez a füzet is — csak felkészülődésnek tekintjük az igazi munkára. Mint ilyen felkészülést, ezt a füzetet is szívesen fogadjuk és olvasóink figyelmébe ajánljuk Sz. L.

Lie. theol. Goetz-Dortmund: Das apostolische Glaubensbekenntnis. [Religionsgeschichtliche Volksbücher

IV. Reihe 17 Heft) I. C. B. Mohr, Tübingen, 1913 Ára 50 Pf. - 60 fill.

Hatvan oldalon az „apostoli hitvallás" keletkezésének s helyi hitvallásból általános érvényű hitvallássá való válásának a rövidre fogott, de azért világosan áttekinthető s a lényeges mozzanatokat jól kidomborító története A német protestáns egyházban az utolsó évtizedek alatt az „apostoli hitvallásról" sok szó esett, miatta sok harcot vívtak, azért a hitvallás eredeti jelentése, történeti értelmezése, a róla szóló vélemények áttekintése sem hiányzik a figyelmét mindenre kiterjesztő könyvecskéből. A szerző nem tartozik azok közé, akik az „apostoli" hitvallást, mely nem az apostoloktól származik, máig sem egyetemes érvényű s egy 1816-ben kudarcot vallott kísérlet után csak 1392. óta képezi Poroszországban is az istentisztelet „kötött" alkotórészét, a keresztyén és különösen a protestáns egyház megingathatlan fundamen-innának tartják. Neki az írott és jogi hatállyal bíró hitvallásoktól ment protestantizmus az ideálja. Azért erősen kritikus álláspontra helyezkedik az „apostoli hitvallással“ szemben is, ami azonban nem akadálya annak, hogy a történeti tényeket tárgyilagosan sa valóságnak megfelelőleg megállapítsa s minden apologetikus művészet nélkül levonja belőlük a tanulságot. Sőt: ez az igazmondás lesz a könyvecske számára a legjobb ajánlás mindazok szemében, akik az „apostoli hitvallás" kérdésében tisztán akarnak látni.

Lie. Emil Fuchs: Monismus. [Religionsgeschichtliche Volksbücher V. Reihe 10/11. Heft.)

I. C. B. Mohr Tübingen, 1913.

A monismus jelenkori három legnevezetesebb képviselőjének, Häckelnek, W. Oswaldnak és Drews Aithurnak a világnézetét használja fel Fuchs arra, hogy vele a mai monismust jellemezze, kiemelje annak jellemző vonásait, konstatálja különböző képviselők nézetei között fennálló ellentéteket s azt, hogy a világrejtély kielégítő megoldására a monismus nem képes. Ha elismerjük is a tudomány minden eredményét s feltétlenül meghajtjuk fejünket minden, a tudomán}’ által megállapított tény előtt, az mégis kétségtelen, hogy a tudásnak határai vannak s hogy az mindent meg nem magyarázhat. Ugyanaz a gondolat ez, mint amit Otto : Religiöse und naturalistische Weltansicht c. müvében megalapozott s amelyen a vallásos világnézet jogosultsága nyugszik. Fuchs nem helyezkedik mereven szembe a monismussal, hanem annak megér-