Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-10-18 / 42. szám
1913. október 18. Evangélikus Lap. 42. sz, 5. oldal. Vettük, s hogy a polémiát részünkről végleg lezárhassuk, azonnal közöljük is a lapunk 38-ik számában foglalt cikk szerzőjének a fentiekre vonatkozó megjegyzéseit a következőkben: Hogy a tisztelt olvasóközönség Müller úr cikkét megítélhesse, kérjük az Ev. Lap 38-ik számában megjelent cikkünké» még egyszer elolvasni. A sok mulatságrendezést nemcsak egyházi körök ítélték el, hanem még szocialista sajtó is. Bizonyítja ezt a „Népszaváénak az egylet 50 éves jubileuma alkalmával írt közleményének következő pontja: ..........ez a kis zugegylet, amely m ulatságrendezéseken és hasonló jellegű tevékenységeken kívül egyebet nem művel. . .“ Jellemző az egyesületre, hogy a védelmet Müller Sándor, hivatalnok úr vállalta magára, ki az utolsó közgyűlésen annak a nézetnek adott kifejezést, hogy: .ha az egyházi körök az egyesületet működésében kritikájukkal zavarni fogják, elérik azt, hogy mi az egyesület címéből a protestáns szót törölni fogjuk-. Kérdjük, vájjon mit szólnának Müller úr izraelita vallásu rokonai, ha protestáns ember egy zsidó felekezetű egyesületben merné javasolni, hogy a „zsidó“ szót törüljék a címből? Müller úr azon állítása, hogy Lenkey János, nagytiszt. Majba lelkész úr tanoncotthonában felügyelő lett volna, téves. Lenkey ott mint V—VI osztálybeli polgári iskolai tanuló, a könyvtár kezelője volt, de nem felügyelő. De miután Lenkey a könyvtárban titokban oly könyveket tartogatott s adott az ifjaknak, amelyek azok kezébe nem valók, ennek következtében ezen és a Muspilli, Beowulf és végül az úgynevezett német hősmonda pogány elemei. Óriási a mesék, mondák, népszokások anyaga. Csakhogy némely mese idegen, például ind. eredetű és nem is mindegyik mythikus tartalmú. A bemutatott forrásokból lehetetlen az ősgermán vallás fejlődéstörténetét megírni. Végtelenül nehéz az egyes törzsek vallásának az elkülönítése, már azért is, mert a germán és idegen elemek szétválasztása sem történt még meg mindenütt. A költőnkül. északi) emlékekben sok az istenalak, de nem egy költői alkotás. (V. ö. a magyar Hadúr és Ármányt.) Az isten hitelességének criteriumai, hogy van e cultusa, játszik-e szerepet természeti mythosokban és előfordul-e a tulajdonnevekben. Ez alapon az egész germánságra nézve a következő főisteneket vehetjük föl: Wodan (Odhin), Donar (Thor), Tiu (Tyr) isteneket és Frija istennőt. Míg az elsőt inkább a jarlok és skáldQk kedvelik, addig a nyers Donar a parasztok kedvence. Tiu, a hadisten nem azonos Dyaus Jupiterrel. (Amint általában ez az ethymologia: sanserif Dyaus g. Zeus. I. Diespiter g. Tyr-Ziu más kérdésessé vált), Baldr már keresztyén hatásokat tüntet fel, őt a vak Hodr a gonosz Löki ösztönzésére halálosan megsebesíti, (Folyt, köv ) .foglalkozás alól felmentetett. S most Lenkey, mint könyvtárnok folyton azt hangoztatta társaival, hogy a tanoncotthon költözzék el a Prot. Iparosképző Egylet souterain-helyiségéből, mint alkalmatlan helyiségből; s mikor az elköltözés el volt határozva Lenkey idegen befolyásra egyszerre a tanoncok közt titokban egy csoportot szervezett, mely a Prot. Iparosképző egyletben maradni akart, tehát egy kis tanoncösszeesküvést, melyet maguk a tanoncok elárultak ennek következtében. Majba lelkész úr úgy Lenkeyt, mint társait az ő tanonc- otthonának kötelékéből törölte s tanoncotthonával a Prot. Iparosképző Egyletből elköltözött. A Prot. Iparosképző Egylet 5 tagú bizottsága ezen kirekesztett tanoncokból szervezte már most az ő tanoncotthonát, dacára annak, hogy Majba lelkész úr figyelmeztette az intézőket ezen eljárás sajátos voltára. Ezt sohasem említettük volna, ha Müller úr, ki tudónkkal az 5-ös bizottság tagja nem azt állítja, hogy Majba lelkész úr Lenkeyt ajánlotta volna, mikor az ellenkezője igaz. Lenkeynek az Ip. Egylet részéről történt kitüntetésénél azonban a következő a lényeges: Az alapszabályok értelmében a tanfolyamokon csak iparoslegények vehetnek részt. Ha Müller úr mint a tanfolyam vezetője egy 6 polgári osztályt végzett, hivatalnoki pályára készülő dijnokot, mint Lenkeyt felvesz, akkor eltért az alapszabálytól. S miután Lenkey értelmes, tehetséges ifjú, ki már az iskolában többet tanult, mint ott azon a tanfolyamon tanulhat, akkor ő a többi iparos- ifjakkal szemben előnyben van. Az ilyennel könnyű dicsőséget szerezni a tanfolyamvezetőnek Müller úrnak, de ez alapszabályellenes és az iparosifjak közt rossz vért szült. Z. Egyetemes gyűlés. 1913. október 15-16. A Deák-téri templom szokatlanul megtelt az egyetemes gyűlést megnyitó istentiszteletre, melyet Raffay Sándor és Bognár Endre, az új egyetemes gyámintézeti egyh. elnök, végeztek. Magát a közgyűlést szintén nagy érdeklődés közben nyitotta meg báró Prónay Dezső, ki a zsinat közelségére utalva, ezen egyetemes közgyűlés feladatát csupán a közigazgatási és folyó ügyek elintézésében jelölte meg. Laszkáry Gyula és Soltz Gyula elhunytáról kegyelettel megemlékezvén, melegen üdvözölte Beniczky Árpád új dunáninneni kér. felügyelőt. A zsinat megkezdésének a napját december 8-ára tűzte ki a közgyűlés. Örvendetes tudomásul vették, hogy a vallásügyi miniszter reparálta elődjének a prot felekezetek közt levő viszonosság megsértését jelentő azon intézkedését, hogy a dologi tandíjmegváltás kárpótlásául csupán a ref. egyháznak juttatott 400 ezer koronát s egyházunknak is kiutalványozta a saját felelősségére az arányos részt,
