Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-27 / 39. szám
4. oldal. Evangélikus Lap. 39. sz. 1913. szeptember 27. Lüpke teljesen melléjük állanak és az ő szemüvegükön át nézik a helyzetet, addig Rade a szászoknak a magyarokkal közös érdekeire is kitér rövid útleírásában s ha ugyan Neugeboren képviselő nézeteinek tárgyilagos előadása formájában is, de módot talál arra, hogy a „zöldek“ és az „aldeutschok“ separatisztikus törekvéseire is rávilágítson, anélkül, hogy ítéletet mondana róluk. Bennünket ez alkalommal az a kép érdekel, amit Lüpke festett a szász püspök kánoni látogatásairól. A fogadtatás külsőségeinek leírását elhagyjuk, a végső reflexiókat is, melyekben a püspököt a népegység representálójának, a „szász szigetet“ a német- s g egy előretolt előőrsének, egy második Helgoland- nak mondja, mely sziklaszilárdan, megerősítve nyúlik ki a habokból, és minden vésszel dacol az idegen népek tengerében. A leírásnak és egynémely püspöki mondásnak a kritikáját teljesen a szíves olvasóra bízzuk. Bármilyen fontos és szükséges legyen is s bármennyire sértse is a magyar fülét az a disszonáns hang, mely nem res- teli kijelenteni, hogy az állami gyermektnenhelyre csak menthetetlenül beteg gyermeket bíznak a szászok, elhagyjuk a kritikát. A mi olvasóink a leírásból maguk is tudni fogják, mint vélekedjenek. A fődolog az, hogy bárha kerülő úton is, de belelássunk a szász evangélikus egyház életébe abban a pillanatban, amikor az egész egyház ott ül a templomban, hogy a püspököt fogadja, a püspök pedig mini egy igazi vezér, szemlét tart a serege felett... * * * hegyek, folyamok, utak, kapuk, tűzhely stb. szellemei), feje a császár, a menny fia. Ő mutatja be az elsőrendű áldozatokat az égnek (Shang-ti), a földnek és császári ősöknek, az elsőt a téli solstitium éjszakáján (december 21.-én) az úgynevezett Kerekdombon Peking- ben. A másodrendű áldozatokat, az előbb említett szellemeknek és Konfucsénak, is rendszerint a császár maga végzi. A harmadik csportot ellenben az úgynevezett összáldozatokat (például a régi orvosoknak, a mostani dynastia hadistenének, a porcellánkohók isteneinek stb.) különböző államhivatalnokok (mandarinok) végzik. Az isten rendszerint egy fából való „lélektábla“ által van képviselve, de vannak képek, bálványok is Azőscul- tust a nép is végezheti, ezért a halotti cultusra aprólékos rendszabályok vannak előírva (öt hivatalos áldozat, a gyászruha öt faja, böjt; a sírok gondos megválasztása „fung-shui tanárok“). Szerte a birodalomban számos templom létezik az állami pantheon természeti isteneinek tiszteletére, ezeken kívül a nép rengeteg védőistent és védőistennőt imád. Vannak továbbá a rókának, kígyónak s más állatoknak szentelt templomok is. A vallási ünnepeken gyakran adnak elő színdarabokat rögtönzött színpadon. Az ilyen áldozatok és ünnepségek rende„A hatalmas épület az ősök csodálatraméltó alkotásának emléke, borzalmas harcok ideje alatt az egész község menedékhelye, hosszú füzérekkel van feldíszítve, az egész padlót sűrű fenyőágréteg borítja. Rövid bevezetőének után egy szentírási rész olvastatik fel. Mindig gyönyörű karének, és egy pár versre terjedő gyülekezeti ének előzi meg a püspök szószékre lépését. A beszéde rövid, mindennap új. A pillanat szüli, de mégis mélyenszántó munka eredménye. Mikor a Miatyánkot elimádkozza, felszólítja a „Bruderschaft“-ot és a „Schwesterschaft“-ot, hogy jöjjenek ki az oltár elé. Mialatt a gyülekezet megint elénekel egy verset az énekből, az „Altknecht“ (= legénybíró), a legények által választott elöljáró, az oltár elé vezeti a legényeket. A „Bruderschaft“ nem önállóan szervezett egyesület, hanem valamennyi legény közössége, melybe minden megkonfirmált ifjú beletartozik egész addig, míg el nem éri a 24. esztendőt vagy megházasodik. Minden tag tartozik magát a Bruderschaft szabályainak, melyek újabban az állam által is jóváhagyattak, alávetni, az istentiszteleten pontosan megjelenni, minden korcsmázástól tartózkodni, csak a maguk által rendezett, egyházi helyiségben megtartott, egyházi zenekar által szolgáltatott zenekiséret mellett lefolyó tánc- mulatságokon résztvenni és tizenkilencéves korukig a (heti) négy órás tanfolyamot látogatni. Ki kényszeríti őket mindezekre ? Az mindjárt kiderül. A püspök az „Altknecht“-hez fordul s dialektüsBan 'kezd T)eszélni":' „Altknecht, hány legényből áll a Bruderschaft? Mindnyájan itt vannak? Hol vannak a többiek? A katonaságnál? Szerezte-e azután csillagot is. Örülök. Látom, zése az úgynevezett Wu-papok tiszte, akik sokban a sámánokra emlékeztetnek. Az áldozás jellemző vonása az elégetés. Egyébként nemcsak a templomokban, hanem a lakásban is gyakorolhatni istentiszteletet. Megjegyzendő, hogy nem a vallásos hit, mint olyan, hanem az előírt rítusok pontos betartása a chinai kegyesség criteriuma. Mivel a vallási canon felette hiányos és a nép a maga sok kérdésére és vágyódására nem kap választ, az eredeti jellegéből teljesen kivetkőzött tao- ismushoz és az ind buddhismushoz kezdett fordulni. Becsesebb azonban a confucsei irodalom morálja és maga a mester ép erre helyezte a fősúlyt. Fő célja volt a gyakorlati - étetbölcseség hirdetése. Ismételten hangsúlyozza, hogy az öntökéletesítés az alapja mindennek. Ha az egyes, személy tökéletesedik, rendezettebb lesz a család, ha a család rendezett, az állam is az és a birodalom nyugodt. Öt fő kötelessége van minden embernek, melyek három tulajdonság (erény) által valósulnak meg. (Ez a numerikus vonás állandóan szerepel a kilenc könyvben). Az öt kötelesség a fejedelem és alattvalók, apa és fiú, férj és feleség, idősebb és ifjabb, testvér, barátok és társak egymáshoz való viszonyából folyó kötelességek. A három főerény pedig
