Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-13 / 37. szám
III. évfolyam. 37. szám. Budapest, 1913. szeptember 13. EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, II., Fő utca 4, ahova a lapot illető mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak küldendők Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZTEHLO KORNÉL TársszerkesztAk: szOts gáhor «a szimonidesz lajos Fűmunka társak: IIOKNYÁNSZKY ALADÁR és SZELÉNYI ÖDÖN dr. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre 14 K, félévre 7 K Egyes szám 40 fillér. HIRDETÉSEK DIJA Kéthasábos egész oldal egyszeri hirdetésért 28 kor., féloldal 14 korona, negyedoldat 7 korona. Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szóért 6 fillér. TAbb- szörös hirdetéseknél megegyezés szerint Tartalom: Sztehlo Kornél: A lelkészi fizetések rendezésének kérdéséhez. — dr. Zimanyi Dániel: Egyháztörténet — számokban. Tárca: dr. Szelényl Ödön: A modern vallástudomány. — Külföld. — Különféle. — Hirdetések. A lelkészi fizetések rendezésének kérdéséhez. Az már bizonyos, hogy az evangélikus lelkészek fizetésének kérdése a korpótlékokkal való kiegészítésről szóló állami törvény által végleg rendezettnek nem tekinthető. Bizonyos, hogy a rendes lelkészi fizetés minimuma 1600 K nem maradhat, s hogy azt egyelőre, de azonnal, legalább 2400 K-ra fel kell emelni. Kétségbevonhatatlan tény az, hogy a magyar állam az 1848. XX. törvénycikkben elvállalta az összes felekezetek lelkészeinek a közálladalom pénztárából való fizetését, de ez az elvállalás keresztül nem vihető, mert egyrészt magával hozná a papi javak szekularizatióját, másrészt megsemmisítené a protestáns egyházak autonómiáját. Nem lehet tehát azt állítani, hogy az államnak az 1848. XX. törvénycikk alapulvétele mellett ép úgy kötelessége gondoskodni a lelkészi fizetések rendezéséről, mint az állami tisztviselőkéről, mert az állam ezen kötelessége feltételekhez van kötve, amelyeket sem az állam, sem a felekezetek teljesíteni nem akarnak. Az állam mégis az 1848: XX. törvénycikk 1. §-ban kimondott egyenlőségi elv alapján arra van kötelezve, legalább erkölcsileg, hogy azt a nagy egyenlőtlenséget, amely a felekezeteknek 1848 előtti állami részesítésében előállott és amely még jelenleg is megvan, némileg szüntesse meg azáltal, hogy a protestáns egyházaknak oly dotátiót juttat, amely ha nincs is arányban a róni katholikus egyházaknak évszázadok folyamán adott vagyonnal, lehetővé teendi azt, hogy ezen egyházak szükségleteikről és ezek között lelkészeiknek fizetéséről is némely részben gondoskodhassanak. Ezen dotátio már a kormány által tervbe van véve, de a terv még oly kezdetleges alakban van, hogy valószínűleg évek fognak elmúlni addig, mig a dotátio egyetemes egyházunk pénztárába befolyik. Már most az a kérdés, várjunk-e a lelkészi fizetéseknek rendezésével, helyesebben azoknak évi 2400 K-ra való kiegészítésével addig, míg az állami dotátiot megkapjuk, vagy míg az állam congrua alakjában a lelkészi fizetést 2400 K-ra felemeli? Hogy az utóbbira hiába várunk, az valószínű, mert ha lelkészek fizetéseinek kiegészítéséről van szó, az csak úgy vihető keresztül, hogy a róni. és görög katholikus és görög nem egyesült lelkészekét is felemelik. Kivételes intézkedés csakis a protestáns lelkészek részére rossz vért szülne és ilyen törvényhez a korona hozzájárulása meg nem nyerhető. Maradna tehát a dotátio bevárása Azok, akik minden segítséget az államtól várnak — és ez az irány egyházi közgyűléseinkben jelenleg az uralkodó — azt tartják, hogy Önerőnkből magunkon nem segít hetünk, hogy tehát kénytelenek vagyunk a jelenlegi állapotban megnyugodni és bevárni, míg az állam bőségszarúja részünkre meg nem nyílik.
