Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1913-09-06 / 36. szám

1913. szeptember 6

Evangélikus Lap. 36. sz.

3. oldal

rendezési törvény végrehajtásánál, a nin. kormány a mi egyházunk főhatóságait is hallgassa meg előzetesen. 2. Követelje az 1848. XX t.-c. végrehajtását; a protestáns egyházaknak megfelelő egyházi dotációval való végkielégítését, amint azt úgy az előző mint a mostani kormány junctimba állított a r.-kath. autonómiával. 3. Addig is, inig ez megtörténik, a nm. vallás- és közoktatásügyi miniszter az államsegélyeket ne közvetlenül az egyes személyeknek és intézményeknek nevére, hanem egész összegben az egyetemes egyháznak utalványozza ki. És végre 4. a lelkészi fizetésreudezés 2400 korona alap- fízetésemelés- és korpótlékrendszer szerint történjék akként, hogy a lelkészi jövedelem 3ö00 koronáig emelkedjék.a

Igen figyelemreméltó s érdekes az is, amit a jelentés 11-ik pontjában a felekezeti viszonyokról olvasunk. Sajnos, ebből is csak szemelvényeket közölhetőnk a következőkben:

„Évkönyveink tesznek bizonyságot amellett, hogy a két protestáns egyház állandó törekvése volt az 1848. XX. t.-c.- ben lefektetett felekezetek közötti viszonosság és egyenlőség elvének megvalósítása az életben. Évről évre sürgettük a törvény és az ezzel összefüggő nagy kérdések tisztázását, rendezését, illetőleg végrehajtását. A törvényhozás maga is érezte mindenkor ennek szükségességét s hogy a felekezetek közötti viszonynak e törvény szelleme szerinti rendezése nélkül a nyugalom e tekintetben be nem állhat. 8sép ígéreteken felül azonban mindeddig vajmi keveset kaptunk. Pedig csak a nálunk protestánsoknál kialakult közvéleménynek adok kifejezést, amidőn azt mondom, hogy a felekezeti béke egyik alapfeltétele a 48. XX. t.-c.-ben kimondott viszonosság és egyenlőség becsületes megoldása. Addig ugyanis, mig a r. kath., sőt a gör. kath. egyház is, a protestáns egyházak hátrányára, úgy az anyagiakban, mint egyéb jogokban oly* óriási előnyöket és kedvezményeket élvez s azokat minden alkalommal a „paritás" szép hangzatos, de megtévesztő ciine alatt újabbakkal is szaporítani, növelni igyekezik és pedig sikeresen, mint pl. a népoktatási törvény „szerzetes-paragrafusában", melynek rendelkezése szerint horribilis állami szubvenciót biztosított

munkásai Goldziheren kívül: Antal G., Katona L., Mahler E., Rohoska J., Ferenczy Gy., Honyánszky A. stb. és a finn-ugor összehasonlító nyelvtudomány meg a magyar folklore (Sebestyén Gy.) művelői. Lépjünk közelebb ehhez a tudományhoz és igyekezzünk egy Ariadne fonalra szert tenni a vallásos jelenségek színes sokféleségében. Próbáljuk mindenekelőtt a sok vallást osztályozni. A vallások osztályozása sokkal nagyobb nehézségekkel jár, mint a természeti világ tárgyainak vagy jelenségeinek osztályozása. Mig emitt a fundamentum divisionis külsőleg felismerhető tulajdonságokban kerestetik, addig a vallások osztályozásában az értékelés, tehát a subjectiv szempont alig kerülhető el. Mégis rajta kell lennünk, hogy ezt a szempontot a tárgyi szemponttal a lehetőség szerint összekapcsoljuk. Chantepie de la Saussaye (Lehrbuch der Religionsgeschichte 3. Tübingen 1905.) genealogikus és morphologikus osztályozásokat különböztet meg. Amazok a nyelvtudományon alapulnak, mely pl. az indogermán vagy a sémita nyelvcsaládot a maga egységében mutatja be. Ch. helyesen jegyzi meg, hogy ez a felosztási elv elégtelen, mert egyazon nyelvcsaládon belül is igen különböző vallások

uaerueteH rendjeinek; vagy a kath. lelkósaikkougruának rendezésében, amikor ezt a főpapi javadalmak csekély hozzájárulásával ugyancsak az államra hárította; ott van továbbá a tanári, tanítói íizetéskielégités, a nagyarányú segélyek különböző lelnkezeti jellegű intézetekre és célokra stb.; egyszóval, amíg a r. kath. egyház amellett, hogy élvezi a inilliárdokat érő, óriás kiterjedésű állami alapítványok jövedelmét, az egyéb államsegélyekben is egyaránt részesedik a protestáns egyházakkal, addig a mi egyházunk a többi mostohául kezelt viszonosságban lévő egyházakkal együtt helyes és nyugodalmas felekezetközi viszonyokat csak óhajtani tud, de azokat élvezni nem. Legalább nem minden vonatkozásban. Addig mi követelni fogjuk, követelnünk kell, hogy legyen igazság és méltányosság. Szűnjenek meg végre azok a kormányzati irányok, amelyek a r. katholicismust kiváló támogatásban részesítik sok tekintetben, a mi törvényes igényeinket pedig lehetőleg alányotnni igyekszenek. Mert ennek tudata és érzete csak keserűséget ébreszt a protestantismusban, s mely a kimerülésig menő áldozatokkal tartja fenn intézményeit!...

Nem új dolgok ezek s hogy a toliam hegyére vettem őket, erre alkalmul szolgál a régóta vajúdó kath. autonómia ügye. Sok jel arra mutat, hogy valami készül e tekintetben. Az év folyamán a lapokban is olvashattuk, bár csak tervezet alakjában, a ,,törvénvjavaslat<l-ot. Ezt ugyan a legilletékesebb helyen lecifolták s a közös prot. bizottság is, mely annak idején ezzel foglalkozott, azzal tért felette napirendre, hogy a kath autonómia kérdésében egyelőre állást nem foglal. Vagyis bevárja, a mikor aktuális lesz a dolog.

Ámde nekünk szomorú tapasztalataink vannak arra nézve, hogy bennünket protestánsokat sok ér váratlanul és így készületlenül is, azért nem tartóin helyénkivülinek, ha a róni. kath. autonómia ügyét minket érintő vonatkozásaiban itt is beszéd tárgyává tesszük.

Tudjak, hogy a r. kath. egyház a maga autonómiája iránti igényét, igen helyesen, az 1848. XX. t.-c-re s annak a viszonosságot és e’yenlőséget kimondó rendelkezésre alapítja. Álláspontunkat gyönyörűen kifejti az erről irt történelmi tanulmányában egyházunk nagynevű oszlopos tagja, egyházszerepelnek (pl. szláv és ind.), másrészt azért is, mert az alsóbb fajoknál a vallások oly egyneműek, hogy a genealogikus felosztás a hasonlót kellő alap nélkül szétválasztja Minden morphologikus felosztás értéki tételeken alapul (ilyen pl. az igaz és hamis, kijelentett és pogány vallások kategóriája). A nehézség itt abban van, hogy minden történeti vallás fejlődése folyamán oly különböző fázisokon fut keresztül, hogy igen bajos szilárd helyeket kijelölni az egyes vallásformák részére. Mégis a morphologikus (alaktani) szempont lesz a döntő, csak azon kell lennünk, hogy feloszlásunk alapját az egyes vallásalakok lényeges vonásai képezzék. Mivel minden vallás alapja az embernek az érzékfölötti világhoz való viszonyítása, az istenfogalom lesz a leg- ényegesebb vonás, mennyiség (monotheisnuis, polytheis- mus) és minőség szempontjából (érzéki és szellemi (erkölcsi) istenfogalom). Miután az osztályozás alapját képező elveket megbeszéltük, még egynéhány felosztási thémát mutatunk be:

Hegel. /. A természeti vallás. 1. A közvetlen vallás. (Varázslás). 2. Az önmagában való tudat kettéválása. A lényeg vallásai: ű) A mérték vallása. (Kina)