Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-25 / 4. szám
2. oldal. Evangélikus Lap. 4. sz. Í913. január 2é vájjon a lelkészi kar ezen kötelezettségének megtud-e felelni ? E kérdés eldöntése előtt szükséges volna figyelembe venni a következőket. Az egyházi sajtóirodalom pártolása elsősorban egyházi közérdek s nemcsak a lelkészek hanem az egyházközségek és egyházi intézmények is kötelezvék arra, hogy e támogatásból kivegyék a maguk részét. Ha pedig az egyházi sajtó és annak munkásai közérdeket [szolgálnak s ha e közérdekért az egyházak s előfizető lelkészek anyagi áldozatot hoznak, úgy ezen közérdekért a lap szellemi munkásai hozzák meg azt a szellemi áldozatot, melyre a közügy szempontjából épúgy kötelezve vannak erkölcsileg, mint az olvasók az előfizetésre. Vagyis, más szóval redukálni kell a lapok fentartási költségét a szellemi munkások önkéntes és díjtalan közreműködéseinek biztosításával egyfelől — s felemelni az előfizetők számát a lelkészek és egyházközségek részéről másfelől. Elvégre, ha az egyik oldalon önzetlenséget és áldozatkészséget követelünk, ugyanezt kell tennünk a másik oldalon is. Sokszor hallani a szerkesztők panaszait, hogy a tiszteletdijak lehetetlenné teszik egy lap biztos fentartásái. (Mi erről nem panaszkodhatunk Szerk.) Hát kérdem, hogy az öt talentumosok melyik evangéliomból tanulták azt, hogy az öttel hogy kell még öt talentumot szerezni úgy, hogy öt talentum kamat jusson azon a szolgának is? A világi sajtó dotálása e téren irányadó nem lehet. Szegény evangélikus egyházi életünkben a közegyház javának szolgálata senki számára nem lehet: jövedelmi forrás, hanem áldozati kötelezetség. S ha egyszer a lelkészi kar közpolgárai látni fogják hogy a közegyház szolgálata minden fokon egy és ugyanazon elvből: t. i. a közegyház szeretetéből sarjadzik, ha látni fogják, hogy a legutolsó katonától a legelső vezérig mindenki kötelességből áll őrt, úgy a sajtóirodalom támogatása is más fog lenni, mint minő volt eddig. A szerkesztőknek azonban szemük előtt kell tartaniok azt a főelvet, hogy a lap működése ne legyen egyoldalú. Azaz ne legyen kizárólagos cél a lap szellemi vezetői nek eszméit, theol. irányzatait a lap olvasóinak szivébe átplántálni, ami nehéz is, mert hiszen minden lelkész áll a szellemi fejlettségnek azon a fokán, hogy egyes kérdésekben elfoglalandó álláspontját ne hírlapi cikkekre építse, hanem komoly tanulmányokra. Igenis nyisson tért minden lap az egyházi demokrácia azon törekvésének, melyben a lelkészi kar közvéleménye is hallathatja az ö szavát s ne zárkózzék el kishitűen a radikalisabb véleménynyilvánítástól soha Necsak felülről lefelé, hanem alulról felfelé is legyen szószólója a közérdekeinek Nyisson tért minden lap a lelkészek közkatonai köteizettségű munkálkodásainak, igyekezzék őket jótörekvéseikben gyámolítani, buzdítani, mert ebből a szellemi közreműködésből önként fog fakadni majd az anyagi támogatás is. Ezt az elvet szem előtt tartva az olvasók és előfizetők se igyekezzenek soha arra, hogy ezt vagy amazt a lapot támogassák, ezt vagy amazt a lapot megbuktassák a támogatás megvonásával, hanem ellenkezőleg a maga összeségében kell pártolni az evangélikus sajtót tekintet nélkül irányára, szellemére, mert lelketlenség és igazságtalanság a közegyház tagjai sorából beküldött minden egyes cikk irányáért, felfogásáért esetleg a szerkesztőnek nehéz, fárasztó s csak köszönetét és hálát érdemlő törekvését kárhoztatni avagy épen azt megbuktatni. így lesz azután a sajtó: a miénk, mindenkié, így fogja érezni mindenki azt a kötelezettségét is, mellyel tartozik. így lesz a közvélemény irányítója de egyben kifejezője is, így lesz annak ereje és hatalma. Szívleljük meg tehát az itt elmondottakat s ha már fellendülni láttuk az év elején az evangélikus egyházi sajtót, úgy mi is eddigi közönyösségünkből kivetkőzve felbuzdult áldozatkészségünkkel, előfizetésünkkel igyekezzünk e sajtó támogatására menni. Vegye ki részét kicsiny és nagy a reája háramló feladatból, áldozzon mindenki fel valamit, hogy sokat nyerjen szeretett evangélikus egyházunk egyeteme.* Egyházi beszédeink tónusáról és szelleméről. Az egyetemes lelkészértekezlet nov. 5-ikén tartott ülésén fölolvasta: Nagy Lajos, gyúrói ev. lelkész. (Folytatás.) Hál’ Istennek elmúltak azok a századok, amikor még Írástudó nép csak a papság volt, amikor a tudást csak a papság képviselte, de igenis: manapság már új tikokra éhes, tudásra szomjas nagy sereg vesz körül bennünket s nekünk ezt a szomjúságot, ezt az éhséget nem * Közöltük munkatársunk cikkét mert szép eszményi álláspontot foglal el De látszik hogy poéta írta. A való az, hogy evangélikus papjaink, nem képesek most már négy egyházi lapot fentartani. Hiszen a. 680 evangélikus lelkésznek körülbelül egy harmada nyelvT vagy más okokból nem járat magyar egyházi lapot, de ha minden lelkész járatna is, lehet-e azt megkívánni, hogy a szegény kongruás lelkész kót-három egyházi lapra fizessen elő ? ! Megfordítva teszik, ketten-hárman összeállanak és közösen járatnak egy lapot. Bátran állíthatjuk, hogy minden egyházi lapunknak tízszer annyi az olvasója mint az előfizetője. Ez megnyugtatólag hat a szerkesztőre, aki közérdekből dolgozik és áldoz, de miután a nyomda a közérdekkel nem törődik, előbb-utóbb be fog állani az az állapot, amelyet a közéletben krachnak neveznek. Ennek némileg elejét lehetne venni, ha lelkészeink kiki a maga szerény körében gyülekezetét és a gyülekezetben szótvivő világi férfiakat reábírná arra, hogy az egyik vagy másik egyházi lapra előfizessenek. A mi evang. sajtónk is csak akkor válhatnék hatalommá, ha azt a szélesebb körökben ismernék. Végre amit mi írunk, az nemcsak a papokat érdekeli és bizony ráfárne a mi világi urainkra, akik gyűléseinken szerepelnek, ha az egyházi lapok útján kissé alaposabban megismerkednének egyházunk ügyeivel. Akkor nem hallanánk gyűléseinken annyi tájékozatlanságról tanúskodó felszólalást. Az evang. egyházi sajtó nyomorúságának oka a világiak közönyösségé. Ez a közönyösség mindenben és mindenütt megölöje egyházi életünknek. A katholikusok fél esztendő alatt fél milliót gyűjtöttek sajtóalapra. Ha a mi gyűléseinken a sajtó támogatásáról van szó, azt felelik, nincs fedezet. Már pedig az egyházi sajtó az egyházi életnek van oly fontos orgánuma mint azok a szórványosan megtartott gyűlések, amelyeken többnyire csak apró cseprő közigazgatási ügyeket intézünk el. Igaza van tehát cikkírónak, az evang. egyh sajtónak szüksége van anyagi támogatásra, de azt ne várjuk a lelkészektől, hanem a kerületektől és az egyetemes gyűléstől. (Szerk.)
