Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-08-09 / 32. szám
1913. augusztus 9. Evangélikus Lap. 32. sz. 5. oldal 1869-ben Gör. kalholikus 10*21 */u Görög keleti 16*78% Izraelita 3*61% Az evangélikusok és reformátusok térvesztesége ismét beköszöntött a római katholikusok és izraeliták nyeresége is régi ismerősünk már. (Folyt, köv ) Tükördarabok. A mi Luther-Társaságunk legújabb folyóiratában, az „Ösvény“-ben, fenti címen Alföldi tollából kedvemre való, emelkedett szellemű és irályú cikkecske jelent meg. Az élet különböző utain haladó egyének tükörképeit tárja az olvasó elé. Alapgondolata: a mai ember gazdagult a tudásban, a megélhetés, boldogulás, érvényesülés, kényelem eszközeinek ismeretében, de szívben lélekben folyton szegényedik. Hogy ezt az alap- gondolatot maga az .ösvény“ is rögtön igazsággá emelje, a fenti cikk után pár lappal valóban csak elszegényedett szívből és lélekből fakadó „ellenbirálat“ jelent meg. Ehhez volna néhány szavam! Semmikép sem tartom jogosultnak azt a felfogást, mintha az irodalmilag megtámadott fél ne véd- hetné meg a maga álláspontját. Minden védelem jogosult; még akkor is helyeslem, ha védelemközben egy egy elmés támadó sziporka is fellobban. És én azt hiszem, hogy ez a védő támadás sokkal nehezebb, mint az egyszerű bírálat. Lélektani okai vannak. Valamely mű bírálója egyszerűen felsorolja a bírált műnek előtte kiválóbb vagy alsóbbrendű részleteit, végeredményben pedig kimondja ítéletét. S ha ez az ítélet nem kedvező, akkor az önmaga hiúságát örömmel legyez- gető vajmi nehezen tartja meg önuralmát s nem ellen- bírálatba, hanem bizony-bizony a legélesebb személyeskedésbe csap. Sokan tudnak hadonázni, de állani a csapást kevesen képesek! Igen, mert ehhez erő kell. És ennek az erőnek hiányát szomorúan tapasztalom egyházi életünkben, ahol sokszor találkozunk élőszóval, tollal kifejezésre juttatott hatalmaskodással, midőn egyeseknek legkisebb gondolatukat sem képezi azon az ösvényen járni, melyet az Úr mutatott, hanem lelkiismeretlenül, minden igazi bírálat és önbírálat nélkül fonják koszorúba erőtlenségük színtelen virágait. Színpompában csak az erő jelentkezik. Gyengeségünket eláruló ily tükördarab az a fel- jajdulás is, amit az „Ösvény“ legújabb számában jónak látott a szerkesztő közre adni. Istenem, hova jutunk, a jövőnek mily sötét távlata bontakozik ki előttünk, ha papi nemzedékek irányadói szolgáltatnak ily példaadással a theologiai ifjúságnak? Ha igaza van Kovács Sándornak, akkor ennek az igazságnak sújtó hatalmával porba terít mindenkit s ha nincs igaza, akkor komoly alapon álló gondolkozók előtt durva személyeskedéssel célhoz soha sem fog jutni. Hatalmas fegyver az a kis vaspenge; gyűléseken, kupakos tanácskozásokon elnémított szavak ennek vonásai alatt életre kelnek; baglyok huhogása, varjak károgása elnémul, a denevérek odúikba sietnek — de csak akkor, ha az igazság napja van kelőben; a tompafényű hold nem zavarja a sötétség daemonait. Nem, semmikép sem volt igaza Kovácsnak, midőn önvédelemre hivatott cikkét oly megdöbbentően cinikus és személyeskedő tollal írta. Tárgyi szempontból sem, hangjánál fogva sem és végül a környezet miatt sem. Feltétlen elítélendőnek tartom azt a személyeskedő cikket a környezet szempontjából azért, mert az „Ösvény“- ben pontokba foglalt vezérirányok egyikébe sem helyezhetem, e pontokban hangoztatott elvekkel a legélesebb ellentétben áll és mert Luther-Társaságunk hivatalos orgánumának szerkesztője felelősségrevonás nélkül saját kedvtöltéseit nem szabad, hogy ily módon kielégíthesse. Saját lapjában, vagy más egyén lapjában elvégre irhát amit csak akar, de tudtommal ami egyházunk, tehát erkölcsi testületünk lapját csak szerkeszti Kovács, de bérbe még aligha vette. Ezt a körülményt pedig Kovácsnak semmikép sem szabad felednie. Egy erkölcsi testület által megbízott szerkesztőnek talán csak kell némi tekintettel lennie az őt megbízó erkölcsi testű letre? Meg vagyok arról győződve, hogy akik Kovács contra Sztehlo polémiában teljesen érdektelenek, azok semmikép sem helyeslik Kovács stílusát. Finomult Ízléssel sehol sem jelentette volna meg Kovács azt a támadó cikket, annál kevésbé az „Ösvényében. Vagy talán az „ösvény" jeligéje és vezérelvei csak akkor jönnek tekintetbe, ha a szerkesztőn kívül álló egy-egy munkatárs csupán kegyeletből tekintetbe veszi? Lehet! Tükördarab az életünkből! Algöver Andor. KÜLÖNFÉLE. A csanádcsongrádi egyházmegyei közgyűlés a gyülekezetek beérkezett szavazatai alapján a lelkészek közül Tetrovics Soma esperest, a nem-lelkészek közül dr. Zsilinszky Mihály országgyűlési képviselőt a kiérdemelt egyházkerületi felügyelőt megválasztott zsinati képviselőknek jelentette ki. Az egyházmegyei elnökség és tisztikar 6 éves mandátuma a f. évvel lejár s a gyülekezetek szavazataik beküldésére hivattak fel. A tiszavidéki evang. egyházmegye közgyűlése. Folyó évi julius 24. és 25. napjain tartotta a tiszavidéki egyházmegye rendes évi közgyűlését a debreceni egyház kebelében Materny Lajos főesperes és Dr. Meskó László egyházmegyei felügyelő elnöklete mellett. A közgyűlés istentisztelettel kezdődött, melyet Duszik Lajos egyház1880-ban 9-53% 15 57°/o 4 08% eltolódás 1869-1880-0 74% 1-21 0/ /0 + 0-47%
