Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-08-09 / 32. szám
2. oldal. 1913. augusztus 9 Evangélikus Lap. 32. sz. Sokan mondják a kongresszusra és céljaira, hogy az nem más, mint bábeli torony: megvalósíthatatlan, el nem érhető fantóm. Ha a kongresszusok célja egyetemes vallás alkotása volna, úgy elérhetetlen cél felé törekednének. A berlini összejövetelen távol állottak ettől a gondolattól. A párisin is felvetette azt a kérdést R. Ottó göttingeni theol. tanár, hogy szükségünk van-e egységes, egyetemes vallásra és megvalósítható-e az? A hozzászólók válasza egyhangúlag tagadó volt. Nem az a célja tehát e vallási kongresszusoknak, hogy minden vallás odaadja a magáéból az építendő Isten háza számára a legjobbat, hanem hogy a különböző vallásos és egyházi formák közös törekvéseit és érdekeit kidomborítsa s lehetőleg sok karakterisztikus típust mutasson be. Határozatokat ezek a világkongresszusok nem hoznak. Vallási összejövetelek jellegével bírnak, hol a különböző irányok és felfogások hívei egymás megértésére törekszenek. A pozitív korlátok döngetésére és lerombolására a kongresszusok nem sok szót pazarolnak. Új egyházat, akár dogmatikusát, akár dogmanélkülit nem akar alkotni sem a létezőt szétrombolni nincs szándékában, hanem az a törekvése, hogy a szabadság és haladás gondolata minden vallásos egyesülésben elismeTÁRCA. Modern vallástudomány. Irta: dr. Szelényi Ödön. (Folytatás.) Más csapáson halad Class. Álláspontja monistikus, Abból indul ki, az emberi lélek arravalósága szerint szellemi, de az aktuális szellemi élet csak ott kezdődik, ahol az én egy benne megszólalt föltétien erkölcsi imperativust követ. Mikor az ember ennek teljesítéséhez hozzáfog, mintha egy belső hang biztatná, hogy az én lefogja győzni a természetet. Ez az ígéret (Zusage) pedig nem származhatik magától az éntől, hanem oly instantiától, mely rokon ugyan az énnel, de különben fölötte áll, mind az emberi szellemnek, mind a természetnek Az emberi szellem realitásáról tehát a kötelesség kategorikus imperativusa biztosít, az absolut szellem realitásáról pedig az „ígéret“, melyet isteni szózatnak kell felfognunk. Ebből következik, hogy Istent csak közvetve, m. p. az emberi szellemélet médiuma által ismerhetjük meg. Ha ennek ismertetőjegyeit közelebbről szemügyre veszrésre találjon. Egyes vallások értékének és értéktelenségének megítélésére jogosult fórumnak sem kívánja magát tekinteni. Ezért kereshetnek a világkongresszusok szimpatikus vonatkozásokat az egyes vallások közt. Türelemmel meghallgatták Párisban a hagyomány alapján álló müncheni és freiburgi katholikusokat és az egyház és állam ellentétet kiélesítő Romolo Murri olasz országgyűlési képviselőt. Berlinben szóhoz jutottak nemcsak a különböző irányok a keresztyénségen belül, hanem zsidók, szabadgondolkodók s a nemkeresztyén vallás képviselői is. Nem kellett egyiknek sem a kongresszus kedvéért feláldozni valamit vallása egyéni jellegéből, hanem mindenki arra törekedett, hogy a saját vallásában rejlő értékest érvényre juttassa, jelezve, hogy a haladás és szabadság nemcsak egy vallás kizárólagos tulajdona, s egymás vallásával nem az ellenszenvest keresték, hanem a rokoni kapcsolatokat. Nem a babiloni nyelvzavar jut az ember eszibe, ha egy ilyen világkongresszuson részt- vesz, hanem a pünkösdi történet, hol különböző nemzetiségű és gondolkodású emberek értették meg az apostolokat, mikor más nyelveken az Isten nagyságos dolgait hirdették. Pünkösdi szűk, azt tapasztaljuk: 1. hogy az embernek nincs szellemi szemlélete Istenről; 2. nincs szemlélete a halá utáni életről, 3 vonása az „ígéret“, mely ott nyilvánul, mikor egy gondolat jogot formál az emberi (érzéki) természetfölötti uralomra; végre a 4. jellemvonást a történelemben találjuk, melyben Isten a nagy providentiá- lis személyiségek küldése által vesz részt. Ez utóbbi két mozzanat mutatja Isten kegyelmes gondoskodását és ez az, amit Istenről megtudhatunk, Közvetlenül csak egyetlen emberben működött az Isten: Jézusban, az ő életében a kinyilatkoztatás állandó állapot volt. Class nézetével sokban rokon Eucken nagyszabású rendszere, melynek alapgondolata egy absolut szellemélet létezése, mely a tapasztalatban megjelenő életjelenségeknek fölötte van és mégis azokban hat. (Róla másutt bővebben szólottám.) A francia Émile Boutroux is az erkölcsiség alapjára fektetett metaphysika szószólója, énünk kénytelen postu- lálni, hogy a jó, az igaz a mindenségben is elfoglalja helyét. Mindezek a gondolkodók a vallásos metaphysikának csak egy alapkérdését érintik, az Isten létét, őt magát általában erkölcsi valóságnak fogják fel. Pedig ezutánkövetkeznék Isten többi attribútumának a meghatáro
