Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1913-07-12 / 28. szám

6. oldal. 1913. julius 12. Evangélikus Lap. 28. sz. oly izgalommal kell eltölteni a napokat, hogy vájjon mikorra kapjuk hát e kegydíjazást! Szeretném látni azt a budapestit, aki legfeljebb a hó másodikáig is várna fizetésére ! Törődjünk, kérem többet a kongruás papok dolgaival. Hiszen a pénztár csak pénzt kezel, évenként kétszer küld szét kongruát, régen megállapított össze­gekben, egyéb dolga nincsen. Sajnálattal teszem közzé ezt, melyért köszönetét mondva a méltóságos Szerkesztő urnák, vagyok kiváló tisztelettel egy kongruás lelkész. KÜLÖNFÉLE. A lelkészi korpótlékról szóló törvény gyakor­lati alkalmazásában. Midőn lapunk 26. számában a fenti cim alatt megjelent cikkünk folytatása céljából illetékes helyen a statisztikai adatok megszerzése végett eljártunk, meggyőződtünk arról, hogy meddő munkát végezünk, midőn azt kutatjuk milyen hatása lesz a törvénynek a gyakorlatban. Meddő munkát azért, meri a lelkészi korpótlék a mi egyházunkban nem ezen tör­vény értelmében fog kiszolgáltatni. Ez a törvény egy­általában nem a mi részünkre készült. Gróf Tisza István beváltja szavát és a lelkészi korpótléki törvény meg­hozatalával nem tartja elintézettnek a protestáns lelké­szek ügyét. Igaz egyelőre csak a miniszíer jóakaratá­tól függ sorsunk, de gróf Tisza István gondoskodni akar arról is, hogy az törvény által biztosittassék. Ez­zel befejezzük a sérelmes törvény felett a recriminációt és nem folytatjuk a 26-ik számban megkezdett cikket. A dunántúli ág, hitv. evang. egyházkerület ren­des közgyűlését folyó évi augusztus hó 27-én tartja meg Kőszegen. A dunántúli ág. hitv. ev. egyházkerületi evan- géliomi egyesület folyó 1913 évi augusztus 26-án Kő­szegen tartja meg rendes közgyűlését. Veszprémi ev. lelkészértekezlet közgyűlése. A veszprémi ev. egyházmegyei lelkészi értekezlet julius 1-én tartotta meg gyűlését Pápán, Kiss Lajos, nagyalá- zonyi lelkész elnöklete alatt. Az esperessé választott Takács Elek helyett értekezleti jegyzővé Mogyoróssy Gyula választatott meg. Elkeseredetten tárgyalta az ér­tekezlet az uj lelkészi fizetésrendezési törvényt. Külö­nösen heves kifakadá.sok hangzottak el azért, hogy a kormány csak látszólag emeli fel a fizetéseket 3000 koronára. (5. §.) Elkeseredést szült továbbá a törvény­nek az az intézkedése, melynél fogva a miniszternek joga van a fizetéseket bármikor újra értékelni. Az ér­tekezlet felir az egyhker. evang. egyesület utján az egyet gyűléshez: lépjen közbe erélyesen a törvény hiányainak pótlására. A korcsmák vasárnapi zárva tar­tása, onnan a 15 éven aluli gyermekek távoltartása, a vasárnap tartott országos vásárok beszüntetése szintén élénk vitát váltott ki. Az értekezlet felir a vármegyéhez: szerezzen érvényt a törvénynek. Indítványozni fogja a gyűlés, hogy az egyetemes lelkészi nyugdíjintézet alap­szabályai közzé vétessék be az, hogy özvegyi nyugdijat csak az elhalt tag evangélikus vallásu özvegye kaphat; úgy a lelkésztől, mint a tanítótól elvárja, hogy csak evangélikus nőt vegyen el; reformátustól pedig leg­alább reverzálist vegyen. Baldauf Gusztáv, püspöki titkár az általa kidolgozott belmissziói egyesületi alap­szabályokat olvasta fel, melyet az értekezlet elfogadott. Horváth Sándor lelkész kéri a tagokat: lépjenek be mindannyian az egyetemes lelkészegyesületbe. A Rimakokovai templomavatás lélekemelő ünnep ség keretében folyt le julius 6-án. Még élénken emlé­kezünk arra a borzalmas tűzvészre, amely 2 évvel ez­előtt Rimakokova legnagyobb részét, az evang. templo­mot, tornyot, paplakot is porrá égette és a lelkész ne­jének tragikus halálát okozta. A százszorosán lesújtott alesperes-lelkész Banczik Sámuel erős hittel látott munká­hoz, hogy építsen a romokon. És Isten különös kegyelme volt vele. Kárvaltott híveinek bámulatos áldozatkészsége, a hazai és a németországi segélyforrások lehetővé tették, hogy a réginél nagyobb, díszesebb templomot, tornyot építsen 100.000 koronát jóval meghaladó költséggel, mely legszebb evang. templomaink közé tartozik. A pusztító tűzben elolvadt harangok helyébe négy uj ha­rangot öntetett, amelynek összhangja valósággal bámu­latra méltó. Az ünnepség már 5-én, szombaton megkezdődött, amikor a felavatásra jövő Geduly Henrik püspököt a kishonti esperesség egyházainak képviselői, élükön Medveczky Sándor egyházm. felügyelővel és Gyürky Pál főesperessel üdvözölték a rimaszombati állomáson. Rimaszombattól Rimakokováig tiz kocsitól kisérve a négyes fogaton haladó püspököt a közbeeső falvakban az evang. hívek lelkészeik tanítóik vezetésével meleg ünneplésben részesítették s ragaszkodásuk, szeretetük jeléül a diadalkapuk alatt átrobogó kocsisort virágesővel árasztották el. Ez az impozás fogadtatás tetőpontját Rimakokován érte el, hol a város határán felállított diadalkapunál a püspököt a képviselőtestület fogadta s nevükben a biró üdvözölte. Innen a menet élén 76 tagot számláló festői lovasbandérium haladt. Újabb díadalkapu állt a város szélén. Itt a püspököt a presby- teriummal a helyi lelkész fogadta, kinek üdvözlő szavai után a bandérium és a kocsisor csak lassan haladhatott előre az ezrekre menő, egyházi énekeket zengedező tömegben, a tűzoltóság sorfala közt a város terén át a lelkészlakásig, hol az egyház ifjúsága nevében a püspö­köt egy fehérruhás lányka köszöntötte. Bár nem volt több 7 óránál az egész város ki volt világítva. Este a tűzoltóság a püspök tiszteletére fáklyászenét rendezett, a toronyban pedig Virosztek tanító által^szervezett vegyes- karú dalárda gyönyörű darabokat adott elő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom