Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-06-21 / 25. szám
1913. junius 21. Evangélikus Lap. 25 sl. 5. oldal IRODALOM Jézussal egy úton.. .* „Jézussal egy úton“ akarunk mindnyájan haladni. Sokan azonban úgy vélik, hogy az igehirdetésben a páti theologia gondolataival: a bűn sötét, komor rajzával, a Krisztus áldozati halála és bűneinknek az ő vérével való lemosása prédikálásával jelezhetik csupán a „Jézussal egy útonu való haladást Az ember bűnösségének és a Krisztus halála által váló niegváltatásunknak a hirdetése az ismertetöjele és a föltétele annak az egyházi beszédnek, mely „ Jézussal egy útonu vezethet. Ebből az egyoldalú szempontból alig lehet értékelni azt a módot, ha valaki úgy vezeti „Jézussal egy úton* a lélek békessége és az örökélet után vágyódó embert, hogy az Üdvözítő példabeszédeivel, hasonlataival, a hegyi beszéd igazságaival és az életből vett tapasztalatokkal férkőzik a szívéhez, gondolkodásához. A hivő lelket hidegen hagyja Pál apostol prédi- kálásának a hangja. Annak életre, közvetlenségre van szüksége. Reakciókép a páli gondolatok nehézségével szemben, az evangélium egyszerűsége után való vágyakozás jelentkezik. Azért ellenszenves a felvilágosodás idejében a páli theologia pessimismusa a bűnről és büntetésről való gondolataival, satisfactio theoriájával és vele együtt a reformáció, az orthodoxia és a pietismus keresztyénsége. Ideálja a Jézus keresztyénsége: Istenbe vetett hitével, az emberszeretet ethikájával és az ő reménységével. Annyit jelentene talán ez, hogy a bűnt nem akarjuk komolyan venni? Az ember bűnös, gyarló teremtmény. De aki azt nem érzi, annak azt hiába prédikáljuk. Érezték ezt a világ nyomorultjai, akiknek az Üdvözítő az evangéliumot, a lélek nyugalmát, bűneik bocsánatának a hitet hozta meg. Azért tódult hozzá a sokaság, mert szava tele volt vigasztalással, napsugárral, örömmel. A létért való küzdelem napjaiban mikor az ember sebeket ád és sebeket kap, a bűnös emberi természet, eredendő bűn prédikálása azt a gondolatot válthatja ki, hogy hisz ha a bún nem szabad akaratom folyománya, akkor az olyan természetes valami, amin úgy sem változtathat semmi. Sokkal érthetőbb és világosabb ha a mai kor betegségét, bűnét ostorozom, melynek annyi látható kinövése van s amely abban áll, hogy az ember nem azt a fonalat erősiti amely őt az Istenhez fűzi, hanem a tékozló fiúhoz hasonlóan elszakítja azokat a szálakat, melyek őt a szülői házhoz kötötték. Hitetlenségnek nevezte ezt Luther s ezt tartotta az igazi bűnnek. A keresztyén vallás nemcsak e földi életben ád a nyugtalan szívnek békességet, hanem arra is int, hogy * Vesd össze az „Evang. Egyh. Élet“ 213. oldalán levő „Irodalom" rovatával. mi itt csak az eljövendőt kereshetjük. A lélek halhatatlanságát, az örök életet prédikáljuk. A Krisztus feltámadását a jó, az igaz diadalának tartjuk. Arra nézve azonban nem az üres sír a bizonyítékunk — amiről Pál apostol mit sem tud — hanem az a belső átélés, melyről Pál beszél. Gal 1 ís-ban. A föltámadás vagy az őskeresztyénség gondolatának jobban megfelelő szó a fölmagas2taltatás annak a paradoxonnak a megoldásából támadt, mely Jézus szenvedése, kereszthalála és az ő szent tiszta igaz élete közt volt. A hitnek az a meggyőződése, hogy az igaznak, a jónak a vége a halál nem lehet." Isten őt felmagasztalta. Avagy nem kellett e szenvedni a Krisztusnak és úgy menni be az ő atyjának a dicsőségébe? „Boldogok, akik nem látnak és mégis hisznek. nTojáslánca volna az egész? pedig a bibliában van így. Pál apostol mondotta, hogy ő zsidónak zsidó volt, görögnek görög, mikor a Krisztusnak akart híveket nyerni Az igehirdetésnek az a célja, hogy az embereket Jézushoz vezesse. Teszi azt úgy, hogy a bűnös állapot és a satisfactio-prédikálása helyett életet, közvetlenséget ád a hívő léleknek; annak az indulatnak a felkeltésével, amely volt a Jézus Krisztusban az ő nyomdokain való haladásra buzdít, akkor elérte a célját s arra a kérdésre is feleletet adott: mit tegyek, hogy az üdvösséget elnyerjem ? . . F KÜLÖNFÉLE. Az „Ev. Lelkészegyesület“ emlékirata. A következő sorokat vettük: Igen tisztelt szerkesztőség! Tudtom nélkül, szándékom ellenére ment későn az Emlékirat szövege az egyes egyházi lapokhoz. Sajnálom, hogy megtörtént, s ezt meg is irtani Raffaynak. Jövőben óvatosabb leszek. A mostani esetben szives elnézést kérek. Igen nagyra becsülöm a lap szereplését, irányát, hatását, távol van tőlem, hogy mellőzni akarnám! Kiváló tisztelettel maradok Orosházán, 1913 junius 17. kész szolgája Veres József. Ezen ügyben Raffay lelkész, alelnök úrtól is kaptunk nehány mentegető sort. Legyenek az urak meggyőződve, hogy egyáltalában nem neheztelünk a dologért, csak megakartuk mondani, hogy miért nem közöltük a külömben igen értékes emlékiratot. Lelkész! korpótlék. Amint olvasóink a napilapokból is értesülhettek a lelkészi korpótlékról benyújtott és lapunk 23-ik számában közölt törvényjavaslat az országgyűlés képviselőháza részéről a múlt héten min-
