Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-18 / 3. szám
4. oldal Evangélikus Lap. 3. sz. 1913. január 18. nem bízom abban, hogy az a különben rendkívül tekintélyes és szép múltú intézet a debreceni egyetem felállítása után is olyan mértékben lesz képes tudományos tevékenységet kifejteni, mint eddig. De úgy gondolom, hogy a többi akadémiára is kihatással lesznek az új egyetemek. Tisztelt Uraim! Távol áll tőlem az, hogy javaslatba hozzam, hogy az i. t. kormány legközelebbi jövőben megoldandó feladatai közé sorozza az akadémiák sorsával foglalkozni, őket megszüntetni vagy átalakítani. Mindazonáltal arra mégis kell utalnom, hogy az akadémiák ügyének rendezését az új egyetemek felállítása után sokáig függőben tartani nem lehet. Ezek az inté zetek nagy kulturmissziót teljesítettek. Habár egyikmásik szerényebb felszereléssel is van ellátva, mégis mondhatjuk, hogy valamennyi a magyar kultúrának nagy szolgálatot tett. Ennélfogva végleges rendezésük nem is lehet más, mint amit a fejlődés kíván, hogy ezek helyébe teljes karú egyetemek lépjenek. Igen káros dolog jogi oktatásunkban, hogy vannak intézetek, amelyek lényegileg ugyanazt a munkát végzik, mint az egyetemek és mégis rangban, tekintélyben nem vehetik föl az egyetemekkel a versenyt. Ez különösen az ott működő tanerők tudományos működésére van káros kihatással. A reformnak elsősorban erre kell irányulnia, amivel természetesen össze kell kötni a székhelyek célszerűbb megválasztását egyik másik kevésbbé életképes akadémiának megszüntetését, úgy, hogy az így felszabadult anyagi eszközök segélyével az illető város és vidék más megfelelő kulturinté- zetet kapjon.“ Finkey Ferenc egyetemi ny. r. tanár: A jogakadémiák megszüntetéséről most, e törvény- javaslattal kapcsolatban beszélni, azt hiszem, nem indokolt és nem méltányos dolog, mert hiszen egyik indoka az új egyetemek felállításának éppen az, hogy a budapesti egyetemnek nemcsak orvosi, hanem jogi fakultása is túl van zsúfolva, továbbá a jogi-kar decentralizációjának szükségessége is bennfoglaltatik a javaslat indokolásában. Az eddigi kettő helyett most négy egyetemi jogi fakultás lesz. De nem tudom, meg lehet e majd ezekkel oldani a jogi oktatás gyökeres reformjának rég óhajtott kérdését. Hétezer joghallgató van ma az országban ; ezeknek négy egyetem is kevés, ha komoly és intenzív munkát akarunk végezni velük, ha a szemináriumokat, praktikumokat kötelezővé akarjuk tenni s ha óhajtandónak tartjuk az előadások pontos látogatását. Azt hiszem tehát, hogy a jogakadémiák eltörléséről beszélni kissé merész kísérlet lenne, mert ezekre mint egy-egy későbbi egyetem magvára is még mindig szükség lesz Azután Berzeviczy Albert őnagyméltósága igen jól mondotta a tavalyi tanácskozmányon: kultúrintézményeket egyszerűen agyoncsapni csakugyan nem lehet. Min- denikben van valami érték, amit respektálni kell. Ha vidéki központokat akarunk (és ez az új egyetemek indoka is) négy kulturközponttal Magyarországon csak nem érhetjük be ? Megengedem, hogy a négy egyetem mellett nyolc jogakadémia tehát összesen 12 jogi főiskola csakugyan sok. A felekezeti jogakadémiákat tehát talán helyes volna összevonni, például két protestáns és két katho- likus jogakadémia elég lenne, de hogy pl. Kassának, Pécsnek ne legyen jogakadémiája, vagy hogy Sárospatak, melynek főiskolája szintén az állami minta szerint van berendezve és a maga kisebb körében szintén becsülettel tölti be hivatását, elveszítse jogakadémiáját, az határozottan nagy vesztesége lenne a magyar kultúrának. Ezeket a régóta áldásosán működő vidéki kul- turpontokat nem kioltogatni, de megerősíteni és felvirágoztatni kell: ez lenne a magyar kultúra és a jogi oktatás jövője szempontjából feltétlenül üdvös és kívánatos. Magyary tagtársam helyesen javasolta, hogy ne miniszteri rendelettel, hanem törvénnyel történjék az új egyetemek szervezeti szabályozása. Azt hiszem, a jogi oktatásügy gyökeres reformja szempontjából különben is elodázhatatlan a törvényi szabályozás. Ez ugyan két külön kérdés, de valamennyire összefügg mégis a kettő, mert az egyetemi jogi kar szervezete részben attól is függ, minő vizsgákat lehet tenni az egyetemi jogi fakultásokon. Ez utóbbi kérdésről: a jogi,, tanulmányi- és vizsgarend gyökeres reformjáról ezideig négy törvény- tervezet, illetőleg javaslat készült s jelenleg is, úgy tudom, előkészítés alatt áll egy új törvényjavaslat. Ebben kell megoldani majd véglegesen a jogakadémiák kérdését. Itt kell világosan és határozottan megállapítani, hol és minő feltételek mellett maradhatnak fenn a jogakadémiák, — minő viszonyuk lesz azoknak az egyetemi jogi fakultásokkal. Anélkül, hogy e most csakugyan nem ide tartozó kérdésre bővebben kiterjeszkedném, legyen szabad csak azt az óhajomat kifejeznem, vajha mielőbb sikerülne a jogi oktatás és vizsgarend végleges reformjáról szóló törvényt csakugyan tető alá hozni, oly értelemben, hogy az életképes és kellően berendezett jogakadémiák valóban megerősödhetnének s az egyetemek jogi karainak felsöbbsége is biztosítva maradna. A mód erre megvan a gróf Csáky, Wlassics és Berzeviczy volt kultuszminiszterek e tárgyú tervezeteiben, melyek a mai jogi államvizsgák színvonalának felemelését s a jogi doktorátusoknak tudományos cim gyanánti átszervezését vették célba. Nézetem szerint ezen az alapon lehetne a jogakadémiák rég vajúdó kérdését is dűlőre juttatni. Emeljük fel az államvizsgák színvonalát a mai jogi doktorátusok nívójára s ezek felvételére jogosítsuk fel a jól berendezett jogakadémiákat, a pusztán tudományos értékű doktorátusi fok osztogatását hagyuk meg az egyetemek privilégiumának. Ezzel a kérdés gyökeresen meg lenne oldva s nem
