Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-06-14 / 24. szám
6. oldal. Evangélikus Lap. 24. sz. 1913. junius. 14. volna, a tógájának a lyukain kikukucskált volna a lelki szegénység s a mai vezető szerepet játszó újságok nagyhangú vezércikkeiből is mindjárt kilátszana az a törekvés, hogy az olvasót az orránál fogva akarják vezetni, hogyha azokat szóról-szóra latinra fordítanák. Shakespearet, Corneillet, Razinet azonban — és Goethét is — le lehet latinra fordítani.“ Ezeket írja Mathies báró a „Petrusblätter“ című katholikus lapban. Mintha Luther és Kant hatásának a titka abban rejle- nék, hogy mindketten németül, nem pedig abban, hogy mit Írtak!. . . Ezért a komikus s jellegzetes ultramontan elmefuttatásért sem lett volna kár, hogyha — latinul lett volna írva, hogy senki se vett volna róla tudomást . . . Az orosz toleranciának klasszikus példája az a tény, hogy az evangélikus félnek orosz-orthodox féllel való vegyes házasságából származó összes gyermekek az orosz orthodox vallásban nevelendők fel. Ha az orthodox házastárs evangélikussá létele után mindkét házastárs evangélikus, tehát egy vallásu lett, a gyermekeknek 14 éves korukig mégis orthodoxoknak kell maradniok. Csak akkor térhetnek át előbb a gyermekek s részesülhetnek evangélikus vallásos nevelésben, hogyha mindakét fél áttér. Vagyis: az evangélikus félnek előbb az orosz-orthodox egyház hívévé kell válnia, hogy azután mindketten evangélikusok lehessenek s gyermekük is velők evangélikus lehessen. Az eisenachi evang. egyházi konferencia, mely az egyes német egyházak vezető köreiből alakult s az egyházi kérdések egyöntetű elintézésére törekszik, legutóbb a papok áthelyezésének a kérdésével is foglalkozott s természetesen mellette foglalt állást. Most a papi gyűlések tárgyalják a kérdést. A keletporoszországi lelkészek bár méltányolják azokat az okokat, amelyek a papok áthelyezésének kérdésében az eisenachi konferenciát állásfoglalásra késztették — az egyházak és lelkészek érdekében ezen terv és törvényjavaslat ellen nyilatkoztak meg s ily értelmű határozatot hoztak. A „Los von Rom“ mozgalom eredményei Ausztriában. Az osztrák katholikus egyház 1912-ben is kénytelen volt egy csomó veszteséget elkönyvelni. A legtöbbet épen Bécsben, ahol pedig az eucharisztikus kongresszus alkalmával volt alkalma a katholicizmusnak a maga teljes pompáját megcsillogtatni s hatalmát megmutatni. A császári és királyi egyházi főtanács (k. k. Oberkirchenrat) 1912. évi jelentése szerint az ág. hitv. ev. egyház 4245, a ref. egyház pedig 622 hívőt (ösz- szesen 4867) nyert, ezek közül 4372 római katholikus volt. A kitérők száma 1572, akik közül 1262 állítólag (ezt nem lehet ellenőrizni) a katholikus egyházba lépett be. A legtöbb nyeresége volt a bécsi (2188), a „westlichböhmisch“ (német 1137) és a „mährisch-schlesisch“ (409) superintendenciáknak. A reformátusoknál pedig a csehországi superintendenciának (348). Az áttérők 798°/o-a a tiszta német lakosságú, 8‘4%-a vegyes lakosságú superintendenciákra esik. A csehek arányszáma 100: 10*8. Az áttérők nagyobbrészt németek. A vegyes lakosz ságú vidékeken is nagyobbára németek csatlakoznak a- evang. egyházhoz. A „Los von Rom“ mozgalom 1898-ban kezdődött. Az első évben 1568 volt azok száma, kik a katholikus egyháznak hátat fordítottak. 1899-ben egyszerre 6385-re szökött fel a számuk, 1901-ben pedig 6639-en hagyták ott a római katholikus egyházat. Azóta ez a szám csökkent ugyan, mert az áttérők átlagos száma 4 és 5000 között ingadozik, azonban ez a szám mégis azt mutatja, hogy az áttérési mozgalom állandó jelensége az osztrák vallásos életnek. 1898—1912. időszakban összesen 70.502 át!érés történt. Mindez annak dacára, hogy a befolyásos körök gyanúsnak tartják a Los von Rom mozgalmat, a legválogatottabb akadályokat gördítik útjába és a protestánsokkal is sokféleképen éreztetik, hogy Ausztriában nem sok a keresni valójuk. Így pl. nem engedik meg a Németországból származó lelkészeknek a letelepedést, a protestánsokat az előléptetéseknél és bizonyos állásoknál mellőzik. Arra, hogy még egy bíróság is mire képes, érdekes bizonyíték a következő két példa: Egy német szerelő valahol Oderberg közelében egy kath. processzio előtt nem vette le a kalapját. Ezért nyolc napi vizsgálati fogságot kellett eltűrnie. Mikor a bíróság elé került, öt perc alatt felmentették. A „k. k.“ járásbíróság Titschinben (Csehország) egy langenaui prot. órást nyolc napi „nehéz börtönre“ ítélt, mert az illető elmulasztotta a szentelt ostyának járó tiszteletadást, amivel a pap beteget gyóntatni ment. Hogy az ostya neki nem „legszentségesebb oltári- szentség“, azt a bíróság nem vette figyelembe. Az ügy most fellebbezés alatt áll s majd az osztrák felsőbb bíróság fog dönteni abban a kérdésben, lehet-e protestáns embert az ostya tiszteletére — ami az ő felfogása szerint bálványimádással határos — kényszeríteni. KÜLÖNFÉLE. Az Evang. Lelkészegyesületnek felterjesztése. A pesti ág. hitv. evang magyar egyház lelkészi hivatalának '(Deáktéri leik. kör) borítékában beküldetett nékünk a lelkészegyesület elnöke és titkára által aláirt, az egyetemes felügyelőhöz intézett felterjesztés a lelkészi korpótlékról szóló törvényjavaslat tárgyában. Igen lekötelez bennünket az elküldő ezen előzékenysége, de a beküldéssel elkésett, mert ugyanazt a közleményt a beküldő lapja már a múlt héten hozta és igy ha súlyt fektetett rá, hogy az ő lapján
