Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-06-14 / 24. szám
4. oldal. Evangélikus Lap. 24. sz. 1913. junius 14. művészet is a szabad személyes zsenialitás eredménye. A művész személyisége adja meg a műremek értékét. A művészet Kant szerint a szabadság és természetesség produktuma. S minden művészet az élet művészete, aminthogy gazdagabb és változatosabb az élet minden művészetnél. Sőt Nietzsche is fölébe helyezi az életet a művészetnek. S nézzük végül a vallás szerepét a szellemi kultúrában. A mai tudomány és művészet sok tekintetben a vallás rovására nyerte meg önállóságát, holott volt idő, amidőn a vallás volt minden szellemi kultúra összefoglalása. Ma a vallás a tudomány és a művészet körén kivül esik, mert mindegyikök teljesen önálló személyes életmunkásságot követel. Mert minden vallásos életnek és meggyőződésnek is legbensőbb életforrása a személyiség. A személyes élettapasztalat a vallásnak is a vezérlő motívuma. Már Bruno, Galilei Spinoza fejtegették e gondolatot. Azért is a vallásos probléma a psychol. és történeti kutatók kezébe van letéve. A vallásnak nagyobb az érdeke, mint annak csupán elméleti vagy intellectualis érdeke. Főbb motívumai inkább az érzelem s az akarat világában keresendők. Csak mint élettapasztalatnak van önálló helye a szellemi kultúrában. S ez vezet a theologia és a philosophia egymáshoz való viszonyára. A theologia nem babona s a philosophia nem hitetlenség. Más és más a feladata a prófétának és a bölcselőnek. Mindkettejük ellensége a merev formalismus s a traditionalismus. A szellemi kultúra benső egységes és személyes élettapasztalatot követel, különben élettelen üvegházi növény. E téren is a személyes kutatás a döntő faktor. Sem a hitnek, sem a tudománynak és a művészetnek a világában nem a kész ismeretanyag vagy az utánzás, hanem az önálló személyes alkotás a fődolog. lm, ilyen Höffding felfogása a szellemi kultúra nagy gondolatvilágáról. Stein Lajos. Nord und Süd. Kaiser-Jubiläumsnummer. Ez a hazánkfia által jelesen szerkesztett díszes kiállítású kultúrpolitikai folyóirat súlyos tartalmával különösen testes júniusi füzetével tűnik ki és a nagy német kultúrcsászárnak sajátkezű aláírásával ellátott arcképével van díszítve. Értekezései és tanulmányai közül főleg a derék szerkesztő bevezető közleménye tűnik ki, amelyben a fehér fajnak földünkön való kulturális győzelmét, a kultúrához való akarat lényegét és közelebbről a jubilált német császár sokoldalú kultúrpolitikáját ismerteti. Majd a többi előkelő írók a német államéletet, a német hadsereg 25 éves fejlődését, flottáját, léghajózását s végül a németek irodalmát, tudományát, művészetét, iparát, kereskedelmét, zenéjét, sociális reformjait, gyarmatpolitikáját, mechanikáját, technikáját s a német császárnak Ausztria-Magyarországhoz való őszinte viszonyát ismertetik. Az össztudomány rendszerét a nagyhírű Ostwald, a tudományos theológia 25 évi állapotát Troeltsch, s a nemzetközi kultúrviszonyokat maga a szerkesztő ismerteti. így Troeltsch a német prot. tud. theológiának az állami orthodox politika által való megkötöttségét s a liberalizmus hanyatlását fájlalja. A jeles füzetet szakszerű „szemlék“ zárják be a német kultúra összes ágaiból. Ez a folyóirat füzetről füzetre tartalmasabb, változatosabb és érdekesebb, ami mindenesetre jeles hazánkfia előkelő összeköttetéseinek az érdeme. Kultúrpolitikai folyóirata havi testes füzetekben Boroszlóban jelenik meg és évfolyamonkint 24 márkába kerül. A legelőkelőbb német szakírók s olykor magyar irók is, mint Apponyi, Goldzieher és mások foglalnak abban helyet. A legmelegebben ajánljuk olvasóink szíves figyelmébe. Dr. Szlávik Mátyás. KÜLFÖLD. Fontos vallásos problémák. Elsass-Lothringen- ben képviselők s egyházi lapok mostanában egy sonkászsemlye miatt ejtettek sok szót s írtak hosszú cikkeket Egy Brogly nevű képviselő felszólalása indította meg a lavinát. A centrumpárthoz tartozó képviselő a 2. kamara egyik ülésén beszédet és kritikát mondott a tanítóság azon részéről, mely nem támogatja a klerikális törekvéseket s felhozta többek között azt a „szomorú tényt“ állításainak az igazolására, hogy egy tanító pénteken a szünet alatt tanítványai szemeláttára kihúzott a zsebéből egy sonkászsemlyét és azt el is fogyasztotta. Az eset fölött Hauss képviselő, a centrumpártiak vezetője is élénk sajnálkozását fejezte ki. Erre felállott Em- mel szociáldemokrata képviselő s azzal a pikáns leleplezéssel szolgált, hogy ő egy cukorgyár megtekintése alkalmával a saját szemeivel látott pénteken sonkászsemlyét falatozó centrumpárti képviselőket. Ezt a gyanúsítást Hauss visszautasította s nagyon örült annak, hogy bámulatos tájékozatlanságon kapta rajta képviselőtársát s kioktatta őt, hogy mihelyt a katholikus hivő otthonról kilép, rögtön megszűnik ezeknek az életszabályoknak a hatálya rá nézve. A vita kínosan érintette a hívő köröket. S hogy ne nyugtalankodjanak s a képviselőik hithűsége felől egy pillanatig se lehessenek kétségben, a „Strassburger Post“ alaposan utánajárt a sonkászsemlye dolgának s megállapította, hogy a denunciáns nem jól látott. A sonkászsemlye nem sonkászsemlye volt, hanem füstölt lazaccal megrakott zsemlye. Füstölt lazacot pedig pénteken is szabad enni. Quod erat demonstrandum. Jókedvű humoristák és az élet képesek csak ilyen jóízű eseteket kitalálni. Ez a humoros eset nagyon jellemzi azt a magasságot, ahonnan a klerikálisok nézik a világot. Még szerencse, hogy a klerikálisok sem voltak egészen tiszták a böjt kérdésében, mert különben az erkölcsileg felháborodott centrum képes lett volna meginterpellálni a birodalmi kancellárt, van-e tudomása arról, hogy Elsassban egy katholikus tanító
