Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-06-07 / 23. szám
1913. junius 7. Evangélikus Lap. 23. sz. 5. oldal bevett vallásfelekezetek lelkészei részére, az alább meghatározott feltételek és korlátok között, az államkincstár terhére korpótlékot engedélyez. 2. §. Korpótlékban részesül minden lelkész, ;iki oly lelkészségben működik, amelynek jövedelme az eddigi törvények szerint az 1600 korona összegig terjedő magasabb kiegészítésre jogosult, igényt tarthat továbbá a korpótlókra az a lelkész is, aki oly lelkészségben van alkalmazásban, amelynek (állami) jövedelmi kiegészítésre eddig csakis abból az okból nem volt igénye, mert a lelkészségnek egyházi forrásból eredő jövedelme évi 1600 koronánál többet tett ki. A korpótlókra vonatkozó igény azonban igy is csak any- nyiban áll fenn, ha és amennyiben a lelkész jövedelme évi 3000 koronát meg nem halad. 3. §. A korpótlókra igényt tartó lelkészi szolgálat a magasabb lelkészi képesítés fenforgásának feltétele mellett a lelkészség (helyi káplánság) elfoglalása napjától kezdve számit. A magasabb képesítés birtokában segédlelkószi vagy hitoktató, minőségben töltött idő öt éven felüli részének fél tartama a korpótlók szempontjából beszámítandó. 4. §. A korpótlékok együttvéve a fentiek szerint beszámítható szolgálat alapján öt óv után évi 400 koronában, 10 óv után évi 800 koronában, 15 óv után évi 100O koronában, 20 óv után évi 1200 koronában és 25 óv után évi 1400 koronában állapíttattak meg még pedig oly módon, hogy az a lelkész, akinek a jövedelme évi 1600 koronát meghalad, korpótlók címén mindenkor csakis oly összegre tarthat igényt, amennyi a korpótlókkal együtt őt megillető évi összjövedelemből hiányzik 5. §. A jelen törvény alapján járó korpótlók az 1898. évi XIV. és az 1909. évi XIII törvénycikkben engedélyezett jövedelem kiegészítésének összegével együtt nem lehet nagyobb, mint a háromszorosa annak a tiszta jövedelemnek, mely az idézett törvények szempontjából a lelkész bevallása alapján megállapittatott. 6. §. Felhatalmaztatik a vallás- és közoktatásügyi miniszter hogy az egyes korpótlékok engedélyezése alkalmával az illető lelkészség jövedelmének előző összeírásában szereplő tételeket vizsgálat alá vehesse s azokat az újabb vizsgálat eredményéhez képest megfelelően módosíthassa, a katholikus lelkészekre nézve az 1909. évi XIII. törvénycikk 7. §-a alapján létesített országos katholikus kongruatanács előzetes meghallgatásával. A miniszternek idevonatkozó határozata ellen mind az illetékes egyházi főhatóság, mind az alárendelt lelkész panasz- szal élhet a közigazgatási bíróságnál. 7. §. A korpótlók szempontjából a lelkészi jövedelmeknek ezután előálló minden olyan növekedését, amely az 1898. évi XIV. törvénycikk 11. §-ában megjelölt jövedelmek közé tartozik, be kell számítani a lelkészi jövedelembe s ehhez képest a korpótlók összegét megfelelően le kell szállítani. A jövőben létesítendő egyházi alapítványok alapítóleveleiben tett ezzel ellenkező tilalmak a korpótlók tekintetében csak akkor lesznek hatályosak, ha a tiltórendelkezósekhez a vallás- és közoktatásügyi miniszter hozzájáiult. 8. §. Az 1898. évi XIV. törvénycikk és az 1909. évi XIII. törvénycikknek a lelkészi jövedelmek megállapítására és a lelkésszel szemben való megtorló intézkedésekre vonatkozó hatá- rozmányai, valamint általában e törvénynek mindama rendelkezései, amelyek a jelen törvény határozm'\nyaiba nem ütköznek, a korpótlók szempontjából alkalmazandók. 9. §. Ha valamely hitközségben a hívők száma a 300-at el nem éri, a vallás- és közoktatásügyi miniszter a felekezeti főhatóságot az illető hitközség önállóságának megszüntetésére felhívhatja. E felhívás teljesítésének elmulasztása esetén az illető lelkészségtől a korpótlék megvonható. 10. §. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a kisebb képesítésű lelkészek és azon lelkészek részére, akiknek korpótlókra igónytadó szolgálatuk van, de akiknek jövedelmét az ezen törvényben megállapított valamely oknál fogva a jelen törvényben megállapított értékig korpótlók utján emelni nem lehet, nemkülönben a magasabb képesítéssel bíró s öt évnél hosszabb ideig szolgáló segédlelkószek részére is — méltánylást érdemlő körülmények fennforgása esetén — az állami költségvetésben erre a célra felvett hitel terhére segélyt engedélyezhet 11. § A jelen törvény hatálybalépésének időpontjában már alkalmazásban álló lelkészek (helyi káplánok) részére a korpótlókok a következőképen folyósítandók : Azok a lelkészek (helyi káplánok), akiknek a korpótlók szempontjából a jelen törvény értelmében beszámítható szolgálati ideje 1913. évi január hó 1-ón az öt évet meghaladta, de a tiz évet még nem érte el, az öt év után járó korpótlókra 1913 évi január hó 1-től kezdve tarthatnak igényt. Azok a lelkészek (helyi káplánok), akiknek a korpótlók szempontjából a jelen törvény értelmében beszámítható szolgálati ideje 1913. évi január hó 1-ón tiz évet meghaladta, 1913. évi január hó 1-ótől kezdve csak a tiz óv után járó korpótlókra tarthatnak igényt. Ezeknek a lelkészeknek (helyi káplánoknak) a további korpótlókra igényt adó szolgálati ideje 1913. évi január hó 1-től kezdve számit s ezt az időpontot megelőző szolgálati időnek tiz évet meghaladó része a további korpótlókra igényt adó szolgálati időbe be nem számítható. Azok a lelkészek (helyi káplánok), akik a korpótlók szempontjából a jelen törvény értelmében beszámítható 5., illetőleg 10. szolgálati évüket 1913. évi január hó 1-e után töltik be, az öt, illetőleg a tiz óv után járó korpótlókra az ötödik, illetőleg a tizedik szolgálati óv betöltésének napját követő julius illetve; január első napjától kezdve tarthatnak igényt s a további korpótlókra igényt adó szolgálati idejük is ettől az időponttól kezdve számit. A vallás- és közoktatásügyi miniszter akkor, amidőn valamely uj lelkészi állás szervezését ismeri el indokoltnak, kikötheti, hogy a korpótlókok összegének egy bizonyos hányadát az egyház köteles viselni s hogy az elismerést megelőző lelkészi szolgálat korpótlók szempontjából nem számit. 12. §. Jelen törvény a kihirdetés napján lép életbe s végrehajtásával a vallás- és közoktatásügyi miniszter és a pénzügyminiszter bízatnak meg. Horvátországi egyházkerület. A horvát-szlavon esperesi hivatal arról értesítette a horvát szlavon-dalmát országok kir. kormányát, hogy f. é. február hó 4-én Mitrovicán konferenciát tartottak s ebben elhatározták, hogy a közeljövőben tartandó magyarországi ev. zsinat alkalmával kérni fogják külön horvát-szlavon ev. egyházkerület alakításának kimondását. Egyben azzal a kérelemmel is fordult az esperesség a horvát kormányhoz, hogy támogassa s pártfogolja e törekvésükben. A horvát kormány a bányai és dunántúli ev. püspökhöz írt is már ez ügyben, felkérve őket, hassanak oda, „hogy ezen úgy egyházkormányzati, mint közügyi szempontból eminens érdekű kérdés közmegnyugtatásra kedvező elintézést nyerjen, azaz, hogy a kérdést a zsinat tárgyalja és az egyházkerület megalakítását kimondja“. Ezen átiratban jelzi a horvát kormány azt is, hogy mint már 1909-ben megígérte az önálló horvát szlavón ev.
