Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1913-06-07 / 23. szám

1913. junius 7. Evangélikus Lap. 23. sz. 3. oldal nek csak az az egy gyengéje voll, hogy nem volt bün­tető sanctióval ellátva s amikor azt a híres gróf Csáky- féle rendelet akarta pótolni, tudjuk, mily visszahatást szült az a római katholikus papság körében s mikép keletkeztek olcsó, tíz, húsz koronás anyakönyvi marty- rok (Molnár János apát), kik nem akarták az elkeresz telt gyermek anyakönyvi kivonatát illetékes lelkészéhez áttenni. E harcok késztették a kormányt az új egyház- politikai törvények megalkotására, melyeknél nyílt titok volt, hogy az 53. t.-c. 12 §-ának feláldozása kedvez­mény a római katholicizmusnak a kötelező polgári há­zasságért. Ennek folytán kelt életre a hazai néppárt, mely­nek programmjában sohasem volt a 12. §. visszaállí­tása, jól tudva, hogy a jelen politikai viszonyok között sokkal gondosabb és biztosabb az aratása Hogy a protestáns vallásu nagy Szilágyi Dezső igazságügyi miniszter, ki úgyszólván egymaga vívta akkor a liberalizmus harcát a római katholicizmussal szemben az egyházpolitikai törvények kérdésében, mi­képen gondolkozott a 12 § feláldozásáról, érdekes tör­ténelmi adat volna. Talán, kik közel állottak hozzá, is­merték a nagy igazságügyminiszter egyéni meggyőződé­sét e fontos kérdésben, kiről mint református férfiúról s ha jól emlékszem egyházkerületi főgondnokról még sem lehet föltételezni, hogy azon paragrafusnak fel­áldozásával ismét a róm. katholicizmus prédájává akarta volna tenni saját hitfelekezetét s általában a hazai pro­testantizmust. Lehet, valószínű, hogy sokkal erősebbnek hitte, sokkal jobban bízott a protestantizmus elveinek liberalizmusában, haladni, fejlődni képes voltában, sem­hogy ez oldalról félteni lehetne. Ám 19 évnek szomorú, kétségbevonhatlan számadatokkal bizonyított tanulsága igazolja azon a néhai id. Bánó Józseffel vallott néze­tünket, hogy az 53. t.-c. 12. § ának feláldozása, a fele­kezeteknek a reverzális törvénnyel a versenyre, illetőleg versengésre való szabadon bocsátása a hazai protestan­tizmusra mindaddig csak káros lehet, mig a harcban egyenlőtlen felek: az állami javakkal dúsan ellátott róm. katholicizmus és a híveinek adójára utalt szegény pro­testantizmus állanak egymással szemben. Állítsa a magyar állam a hazai protestantizmust abba az előnyös anyagi helyzetbe, amelyben a római katholicizmus van, vagy mérjen egyenlő mértékkel min­den felekezetnek, ne nyújtson egyiknek se anyagi java­kat s én hiszem, hogy az egyenlő viszonyok, sőt még az utóbbi nem kívánt esetben vívott felekezeti harc­ban, a protestantizmus nem veszítve, hanem győzve, diadalmasan kerülne ki e harcból. Mig ellenben a jelen­legi viszonyok és feltételek mellett vivott felekezeti belső harc, küzdelem, amint egyrészről nem igazságos, úgy másrészről bizonyos, hogy ebben csak a gyengébb fél károsulhat. Nem dönti meg ezen állításunkat az, ha valaki arra hivatkozna, hogy nemcsak a protestantizmus, hanem a gör. keleti egyház és az izraelita hilfelekezet is vesz­teségben van a róm. kath. egyházzal szemben. Ezen felhozható ellenvetésnek közelebbi cáfolatát szükségte­lennek tartom közelebb indokolni. Ki a viszonyokat is­meri, könnyen belátja, hogy sem az állami javakkal el­látott gör. keleti egyház, sem a kisebb számban lévő zsidóság, a gazdag hatalmas róm. katholicizmussal szem­ben sikerrel meg nem állhat. 1895. évi október hó 1-én léptek életbe az új egy­házpolitikai törvények. Nagyon érdekes kérdés, lélek, nemzedék számban mennyit nyertek, mennyit fizettek az egyes felekezetek az 1868. évi Lili. t.-c. 12. §-ának feláldozásával, illetőleg a magyar törvények által ezelőtt mindig elitéit, kárhoztatott reverzális-törvény megalko­tásáért? A központi statisztikai hivatal közleményei, év­könyvei alapján kezdettől fogva közlöm havonkint, éven- kint ezen adatokat, de miután bajos azoknak a lapok­ból való összeszedése s az évkönyvben is csak az évi adatok vannak feltüntetve s többen, mivel a lelkészi értekezleteknek tárgyát is képezik ezek a képek, azon kéréssel fordultak hozzám, állítsam össze s bocsássam rendelkezésökre az eddigi eredményt. Megteszem szíve­sen, ha a szerkesztőség becses lapjában erre tért enged nekem. Azt azonban engedjék el nekem, hogy én, ki heti 15 órában különböző tanintézetben tanítok, minden vasárnap két prédikációs istentiszteletet végzek, 34 köz­ségi szórványu anyaegyházat gondozok, egy tekintélyes pénztárt kezelek, hogy én külön külön mindenkinek ezekkel az adatokkal szolgáljak. Én öt kiskorú gyer­mekkel biró congruás pap vagyok, dolgozom a közegy­ház érdekében, szívesen, önzetlenül, de még tőlem senki nem is kérdezte, hogy e szemrontó munkáért van-e valami és mi az én anyagi jutalmam? Semmi, de semmi, azon tudaton kívül, hogy időmet nem vesztegetem ha szontalanul s amivel bírok és tudok, szolgálom önzet­lenül közegyházamat. De ugy-e bár ez a mai anyagias világban, hol mindennek az ára magasan felemelkedett, édes kevés kárpótlás? Mindenkivel, akit érdekel, közlöm itt a gyermekek vallására vonatkozólag kötött megegyezésekből az egyes felekezetekre eső nyereségek (+) és veszteségek (—) eredményét 1896 tói 1911-ig. A nyereség az a szám, amennyivel több megegyezés esett az egyik hitfeleke- zetre, mint amennyi akkor esett volna, ha a megegye­zések mindkét fél javára egyenlő számban történtek volna, más szóval, amennyivel nagyobb az egyik fele­kezet javára történt megegyezések száma az összes meg­egyezések felénél. Amennyi az egyik felekezet nyeresége, ugyanannyi természetesen a másik fél felekezetének vesztesége. Ahol a megegyezések száma páratlan szám, ott a nyereség és veszteség csak tört számokban fejez­hető ki, ez a magyarázata annak, hogy a rovatokban tört számok is szerepelnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom