Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-05-17 / 20. szám
1913. május 17. Evangélikus Lap. 20. sz. 3. oldal míg a prot. történetírók a helyi adatokat az illető városokban mind össze nem gyűjtik, csak hozzávetőlegesen lehet megállapítani. Vegyük pl. az eperjesi kollégium alapítványait szemügyre. A kollégiumnak, midőn 1667-ben a felsőmagyarországi prot. rendek akadémiává fejlesztették, Eperjes, Bártfa és más városok, valamint hazai és külföldi nemesek, polgárok sőt külföldi protestáns fejedelmek adományaiból volt több eperjesi épületen és kerten kívül három faluja: Kajata, Mochnya (Monyhád) és Luzsánka összesen 4000 magy. hold kitűnő földbirtokkal és öt hegyaljai szőlője, nevezetesen: Tállyán Kővágó (160 k. h.) és Medgyes (160 k. h.), Monokon Sulyoshegy (80 k. h), Farkasköltő (80 k. h.), Rátkán Istenhegy (20 k. h.). Ezek a szőlők összesen mintegy 500 kát. holdat tesznek ki, ma is az egykori nevükön szerepelnek és bár fekvésük nem elsőrangú, mégis szép jövedelmet hajtanak annak a több mint 100 kisebb-nagyobb birtokosnak, akik között a kincstár felparcellázta őket. A szőlők ugyanis a foglalás után először az eperjesi őrség parancsnokának kezébe jutottak. Ekkor Andrássy Miklós 1672 jan. 27-én a szepesi kamarának azt ajánlotta, hogy adják neki e szőlőket bérbe, ő jobban fogja azokat igénye erkölcsi felfogás dolga és hogy a megváltozott erkölcsi felfogással ennek az igénynek jogosultsága is érvényesülni fog. A mai erkölcsi felfogásunk — mondják, — egy nem természetes belénk nevelt felfogás és miután minden, még az erkölcsi törvények is az evolúciónak vannak alávetve, az erkölcsi nézetek fejlődésével az az előítélet, hogy a nőnek a házasság megkötéséig érintetlennek kell maradni, szintén el fog enyészni. No hát én elösmerem azt, hogy az erkölcsi törvények szintén az evolúciónak vannak alávetve, de azt is tudom, hogy ennek az evolúciónak iránya az erkölcsök tisztasága és nemesbítése felé halad, már pedig ha az erkölcsi felfogás akként alakulna át, hogy a nő házasságon kívül korlátlan nemi életet éljen, én ezt határozott visszaesésnek tekinteném. Kétséget nem szenved, hogy a megélhetés nehézségeivel küzdő társadalomban a házasságon kívül élő nő sorsa mindinkább nehezebbé válik A támasz és kereset nélkül álló nő ezer meg ezer veszélynek van kitéve. Ezekről a nőkről a társadalomnak, az államnak, az egyháznak gondoskodni kötelessége, előítéletek kiküszöbölése és megfelelő intézmények létesítése által. művelni. Nem adták. A szepesi kamara magának tartotta a szőlőket, majd felsőbb rendeletre, négy év múlva az említett falvakkal együtt az eperjesi jezsuitáknak adta át, kiktől aztán a rend feloszlatása után részint természetben, részint elárverezve, tőkében, a tanulmányi alap birtokába kerültek. így magát a kollégiumot is elárverezték s azt, egykori tulajdonukat az evangélikusok tiszai egyházkerülete, 6000 forinton visszavásárolta. Lássuk most, hogy csak ennél az egy iskolánál is mennyivel károsodott az ev. egyház. Az elvett földbirtokok ma mintegy 150.000 koronát jövedelmeznek évenkint, becsértékük 3—4 millió kor. Az elvett hegyaljai szőlők testvérek között is megérnek 2 millió koronát. A fenti 6000 forint vételár vagyis 12 000 korona 130 év alatt 5°/o kamatos kamataival 6V2 milliót tesz ki. A kollégium többi ingóságait és ingatlanait nem is számítva, mintegy 12 millió koronára rúg az az összeg, amelytől a kollégium jelenleg megfosztva. Ha fel is vesszük, hogy az eperjesi kollégiumnak, mint amely egyetemnek volt tervezve, voltak a legnagyobb alapítványai, mégis nem sokkal kisebb alapítványokkal rendelkeztek a soproni, pozsonyi, Selmecbányái, késmárki líceumok, a szatmári, lőcsei, zsolnai és más Abban igaza van a szocializmusnak, hogy a magára maradt nőt függetlenné kell tenni. De hiszen társadalmi és törvényhozási akciónk máris ebben az irányban halad. Az a követelés, hogy a nők részére a katonai pálya kivételével minden pálya megnyittassék, teljesen jogosult. Oroszországban most bocsátották a nőket az ügyvédi pályára, Svájc egy kantonjában a protestáns lelkészi pályát nyitották meg a nők részére. Nagyon célszerű lenne és a nők függetlenségét lényegesen előmozdítaná, ha az iparosok és kereskedők leányai otthon a családi házban megtanulnák apjuk mesterségét, iparát. Miért ne varrhatna a nő csizmát, cipőt, férfiruhát, miért nem lehetne szobafestő, bádogos, kéményseprő, kereskedő, ékszerész vagy órás ? A mesterember ahelyett, hogy leányát cselédnek adja, tanítsa ki saját mesterségére, a kereskedő képeztesse azt ki kereskedelmi iskolában és alkalmazza saját üzletében. Az ily keresőképessé tett leány nem lesz kénytelen magát az első jöttmentnek ellátásért eladni és ha férjhez megy, nem kell neki hozomány, mert azt ipari, kereskedői képzettségében magával hozza. Legnehezebb az úgynevezett intelligenciához tar-
