Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1913-04-12 / 15. szám

Evangélikus Lap. 15. sz.

1913. április 12.

4. öldal.

zásától nemcsak nem riadt vissza, hanem szívesen él vele, sajnálatos jelenség. De miben áll a vallás terrorizmusa, amelynek szerepet juttat nemcsak az elveit ellenzőkkel befogadni nem akarókkal, hanem az engedelmes követőkkel szemben is? És mennyiben igazolják a tömegélet jelenségei ennek a szükségeszköznek az alkalmazását és állandósítását?

Kétségtelen, hogy a vallás eszméi idővel vesztenek 'vonzó erejükből és hitelükből; ennek oka részben az eszmékben rejlik, részben a vallás kívánta kötelességek egyre sulyosodó terhében, részben a vallás ama helytelen munkájában, hogy az eszmék terjesztését és megértetését olyan módon végzi, amely a tömegben vagy a közömbösség érzelmét, vagy az ellentállás gondolatát ^züli. Az eredmény egy: a vallásos eszmék, illetve a vallás gyöngülése; ennek megszüntetése, tehát a vallás uralmának a fenntartása érdekében rákerül a sor amaz eszköz igénybevételére, amely mindenkiben, egyénben ' és tömegben biztosítja a vallás hatalmának elismerését, nemcsak szükebb körben, hanem nagy területen, nemcsak időhöz kötötten, hanem állandóan. Fenyegetéssel, a büntetésre való hivatkozással, a legfőbb lény bosszúállásával figyelmezteti az embereket a kötelességek teljesítésére. Az eltévedőket a megtorlás gondolata gyötri, a bátorításra szoruló gyöngéket félelem kínozza. A tömeg folytonos rettegésben él, a rettegés elhomályosítja az amúgy sem világos és a kellő időben működésre képtelen elméjét és még kevésbbé tudja a vallásos eszméket felfogni, a vallásban nem vigasztalást és bátorítást, hanem fenyegetést és megfélemlítést talál. A vallás nem erkölcsi, hanem rémképzetek foglalata lesz.

tud olyan hatást tenni, mint a holt betű. Nem szükség tehát, hogy a társaság, amellyel érintkezünk csupa tudósokból, művészekből álljon, egy azonban szükséges, hogy emberek képezzék azt. Emberek, akik mondanivalójukat, tapasztalatukat, ne francia regényekből, ne az újság „Mindenféle“- vagy „Innen-onnan“-rovatából merítik, hanem az életből. Nincsenek unalmasabbak a világon, mint azok a gramofonférfiak és nők, akik egy egész életen keresztül mások gondolatainak szócsövei. És nincsen semmi annyira a közvetlenség, a társasérintkezés eme éltető lelke rovására, mint az affektált tudákosság, mely a napilapok felületes ismertetései alapján örökké csak a „nagy kérdéseket“ feszegeti. Engem s azt hiszem mindenkit, aki az életet komolyabban veszi, mindig jobban érdekel, ha egy nő elmondja egy kis cselédmizériáját, amit tapintatosan elintézett, mintha elmondja — én nem tudom tán Dosztojevszky egyik regényének tartalmát vagy irányelveit. Miért ? Mert az elsőben az élet szellője fuval körül bennünket, valami lüktető igazság jelenik meg előttünk, míg viszont a másikból esetleg azt láthatom, hogy őnagysága, mennyire nem volt képes az illető regény- “ írót megérteni, akivel, ha én érdemesnek tartom, magam alaposabban megismerkedhetem. Honnan van az, hogy

Amint a hallucináció betege mindig és mindenütt a rémképet látja maga előtt és maga körül: úgy a tömeg s benne az egyén is a vallásban csak a rettentő vonásokat veszi észre. így jut a dolog oda, hogy a vallásos képzetek közül az jut uralomra, amely erőszakosan hat, azaz a vallásos tétel is terrorizál, sőt a terror is vallási tétel lesz (kiközösítés, egyházi átok). Ez a vallás terrorizmusa, amely a vallás-erkölcsi eszmék termő talaját, az emberi lelket sivataggá teszi!

(Vége köv.)

KÜLFÖLD.

Bibliaárak. Az újtestamentum első kiadása Luther fordításában annak idejében 25 márkába (30 K) került, ez ár később 4—5 márkára (5—6 K) sülyedt. August Hermann Francke idején 1710 előtt a legolcsóbb bibliát sem lehetett fűzve 5—6 márkán (6—7 korona) alól megkapni: Az álló szedéssel való tömeges előállítás lehetősége következtében 1715-ben egy kis kézi biblia ára hat garas volt, ami mai pénzre átszámítva P50 márka (1*80 K). Az általános drágaság a bibliát nem drágította meg; ma már egy márkáért kötve meg lehet az egész bibliát kapni. Ezt a példátlan olcsóságot a bibliatársulatoknak köszönhetjük. A Canstein-féle bibliatársulat annak idején két garasért (50 Pf.) (60 fill.) adott egy olyan kötetlen újtestamentumot, aminőt ma 10 Pf.-ért (12 fill.) kötve meg lehet kapni. Micsoda nagy fejlődés Luther korától napjainkig — 1522-től a mai 10 pfenniges újtestamentumig. Bár így nőtt volna a biblia ismerete s eszméinagyon sokszor egy egyszerű földmívesemberrel folytatott beszélgetésben több impulsust kapunk, több élvezetet találhatunk, mint egy úgynevezett művelt nő vagy férfival folytatott eszmecserében? Bizonyára onnan hogy az egyikből az élet beszél, amely bennünket mindig és legjobban érdekel, a másikból pedig rosszul megjelenített holt betű, amely bennünket mindig csak untat. Szóval azt akarom levonni az elmondottakból, hogy csak az a társaság nyújt számunkra igazi üdülést, ad a továbbépítésre maradandó impulsust, amelyben az őszinteség, a kedélyes melegség, a decens hang egymás jóindulatú megértésével és megbecsülésével párosul. Az ilyen társaságban még a közhelyek se bántok, még a holt frázisok is megelevenednek, még az ismétlések sem boszantók, hanem pihenést nyújtanak. Csakhogy egy ilyen ideális társulás lehetőségéhez a jóakaraton kívül még szükséges valami: a lelkek harmóniája. Ahol ez az erkölcsi bázis hiányzik, az lehet összejövetel, ahol a távollevőt alaposan meg lehet kritizálni, lehet zsúr, ahol alaposan kiszellemeskedheti magát az ember, de nem igazi társas érintkezés. Mert az igazi közvetlenség, egymás gondolatainak méltánylása és megértése, a világgal való folytonos egészséges haladás nem léte-