Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1913-03-29 / 13. szám

1913. március 29.

Evangélikus Lap. 13. sz.

3. oldal

püspök meghal, nem marad annyi, hogy abból tisztességesen eltemethessék? Hát a katholikus hívők érdeke-e az, hogy ezek az állapotok tovább eltüressenek? Ugyan mit nyer vele a katholikus hitélet, ha a püspök nem évi 20.000 korona, hanem egy millió korona jövedelem felett rendelkezik. Mit nyer vele a hitélet, ha 12—20 kanonok évi 50—60.000 korona jövedelmet kap azért, hogy reggelenként fél órát a székesegyházban imádkozik? Hát kevesebbet érne ez az imádság, ha a szerény igényű öreg úr ezt évi 6—7000 koronáért végezné el, a fölösleget pedig oda adnák a nyomorgó alpapságnak? Rómában sok-sok kanonoki rangban levő mon- signore van, aki 10—12.000 lira évi jövedelemmel kénytelen beérni, miért kell éppen ebben a mi, anyagiakban éppen nem bővelkedő, hazánkban az egyházi célra adott vagyonból papi rokonok zsebeit megtömni?

Katholikus autonómia! erre igenis nálunk nagy szükség van, de nem olyanra, amely „az egyház hierarchikus szervezetének épségben tartásával“ jő létre, hanem olyanra, amely ezt a szervezetet vagyoni vonatkozásaiban alaposan reformálja.

Az autonómiának csak úgy lehet üdvös hatása, ha azt a gazdálkodást, amelyet a papok

Valósággal a pusztulásunkat jelentené az, ha kiragadnának bennünket a civilizált környezetből.

Förster, a mi időnk egyik leghíresebb erkölcs- nevelője rendkívül szemléltető példával illusztrálja kedvenc hallgatói, a gyermekek előtt, hogy mi emberek mennyire reá vagyunk szorulva a mi embertársaink munkájára. Egy kis leírást közöl ezen a címen: „A mi reggelünk“. Ahhoz, hogy én a csésze kávémhoz hozzájussak, egy egész sereg tőlem idegen ember munkáját kell igénybe vennem. A kávé valahol Braziliában, Jáva vagy Kuba szigetén, vagy talán Arábiában termett. Mennyi ember dolgozott, mig elültette, azután leszüretelte s végül megtisztította. Azután ment még csak érette az oceánjáró hajó s elhozta Fiúméig. Innen végre eljutott a nagy kávékereskedőhöz, onnan Losoncra. Szóval meglehetősen változatos utat tett meg addig, mig itt párologhat az én asztalomon. De a kávéhoz kifli is kell. Egy egész hosszú litánia volna annak a felsorolása, hogy abból a búzából, amely talán ott ringott valahol a nagy Alföldön, mint lett az én reggeli kiflim. Mikor a reggelimet elfogyasztom, egy egész sereg ember munkáját használom fel a magam céljaira. Áll azonban ez nemcsak az én fizikai megélhetésemre, de az én szellemi életemre is.

az egyházi vagyonban ezidőszerint űznek, gyökeresen megváltoztatja és a gazdálkodást a papok kezéből kiveszi. Az autonómiának ne legyen tehát az a célja, az eddig jól kezelt alapokat a hierarchikus szervezetű és ezért a klérusnak alárendelt Önkormányzati testületnek kiadni, hanem az egész egyházi vagyont a klérus kezéből kivenni és a klérust annak a hivatásnak a teljesítésére szorítani, amely hivatásra öt az egyház alapitója rendelte.

A helyesen szervezett katholikus autonómia megköveteli:

1. hogy az önkormányzati testületet a katholikus nép válassza meg;

2. hogy a püspökök hivatalból legyenek ugyan tagjai az önkormányzati testületnek, de más papok abba be nem választhatók, hog ennek a testületnek a függetlensége biztosítva legyen;

3. hogy a püspökségek és káptalanok vagyona az önkormányzati testület kezelésére bizassék. Az önkormányzati testület határozhassa meg a püspökök, kanonokok és egyáltalában az összes egyházi tisztviselők fizetését;

4. hogy az alpapság dotációjáról az önkormányzati testület gondoskodjék és e célból, ha

Körülbelül 8 — 10 évvel ezelőtt hosszasan tárgyaltak az újságok egy érdekes esetet, azt nevezetesen, hogy egy angol cirkálóhajó az egyik lakatlan szigeten egy élő ősembert talált. Az illető a legnyomorúságosabb testi és szellemi körülmények között tengődött. Formája inkább a majomhoz hasonlított, mint az emberhez s az artikulátlan hang, amelyen megszólalt, még közelebb állott az állat hangjához, mint az emberi szóhoz Csak később derült ki, hogy az illető nem ősember volt, hanem egy angol matróz, akit az a 15 esztendő, amelyet a puszta szigeten töltött, ahol a szellemi élet legszükségesebb életfeltételeit nélkülöznie kellett, vissza- sülyesztette az ősállapotba. Érdekes tény! Az embernek évezredekre volt szüksége, míg a mai műveltséghez eljutott, hogy azonban visszafejlődjék a tehetetlen ős- állapothoz, ahhoz elegendő volt 15 esztendő. Ezt az igazságot különben a természettudomány számtalan világos példával, meggyőző kísérlettel igazolta.

Drummond „Természeti törvény a szellemi világban“ c. hires müvében utal Darvin egy példájára, amely érdekesen szemlélteti a visszafejldődést az ősállapothoz. Ha az ember összegyüjtene egy sereg színben, változatban, alakban legkülönbözőbb szelíd házi galambot és ezt a tarka tömeget, amelyben képviselve volna