Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-22 / 12. szám
1913. március 22. Evangélikus Lap. 12. sz 9. oldal 12—14; 7, 31; 10, 29 s köv.; 1 Tim. 5, 23; 1 kor. 6, 10; Efez. 5, 18) c) az összes szeszes italok teljes kipusztítása elérhetetlen cél s az a vélemény, hogy a törvényesen az emberekre kényszerített alkoholmentesség népünk erkölcsi és fizikai megújhodását s fejlődését idézné elő, rajongók tévelygése, kik félreismerik az emberben rejlő bűnös vágy hatalmát s nem veszik észre népünknek a többi, nem az iszákosságból származó, de épp oly veszedelmes erkölcsi és szociális bajait. d) Bizonyos dolgok élvezetétől való tartózkodás nem tökéletesebb erkölcsösség, mint azok háladatos és helyes élvezete (1 kor. 10, 30) s ez csak bizonyos, egyénileg kiilönbözü esetekben válik kötelességgé (Róm. 14; 1 kor 8, 9, 10). Ezért nem lehet azt mondani, hogy az abstinencia a határozott keresztyénség jele (rnetho disták, pietisták s egy pár kék kereszt-egylet), se ezt kivételt nem tűrő erkölcsi követeléskép nem lehet felállítani (Guttemplariusok) lásd ez ellen Kol 2, 16—23; (Tim. 4. 1—5) hanem az egyes keresztyén hívek lelkiismeretére és erkölcsi szabadságára kell bízni azt, hogy ők az Isten és felebarát iránt tartozó szeretetöket mértékletesség vagy pedig teljes lemondás által tartják e szükségesnek kifejezésre juttatni. e) Az evangéliumi erkölcs talaján a külön absti- nenciára vonatkozó fogadalom csak mint a gyenge akarat támasza és mankója bir (erkölcsi) jogosultsággal és (nevelő) értékkel B) Az egyház gyakorlati álláspontját az egyház azon hivatása szabja meg, mely szerint a rábízott kegyelmi eszközökkel istenországát a világban építen s az embereket keresztyén egyéniségekké s erkölcsös jellemekké nevelni tartozik. Az utóbbi célt és irányító elvet nem szabad a lelkipásztorkodásnak sem szem elől téveszteni az alkoholveszély ellen való küzdelemben, emellett azonban kellőkép figyelembe kell vennie a népéletben uralkodó szokásokat, törvényeket és berendezkedéseket s a „subsidia religionis“-nak a népéletre gyakorolt hatását. Az alkohollal való visszaélés elleni küzdelemben ez a lelkipásztorkodás a) mint az iszákosoknak gyógyítóintézetekben való elhelyezésére (esetleg községi pénzsegéllyel!) s ezeknek Isten igéjével való ellátására, nagyobb egyházakban külön iszákosokról gondoskodó intézmények alapítására s az egyházi értelemben működő, az alkoholveszély leküzdését célzó egyesületek támogatására irányuló mentő-akció, b) mint az egész egyházban a veszélyt megelőző, és pedig 1. mint egyenesen megelőző lelki pásztori gondoskodás, melynek eszközei az egyház híveinek prédikációk, konfirmációi oktatás, az iskolák befolyásolása, előadások, személyes érintkezések által való felvilágosítása és kioktatása. Ennek előfeltétele az alkohol kérdéssel való foglalkozás, mire a „Deutscher Verein gegen den Missbrauch geistiger Getränke“ nyújt eszközöket. 3 mint közvetve megelőző lelkipásztori gondoskodás, melynek eszközei az iszákosság okai ellen irányuló küzdelem (ivási kötelezettség, szokások, lakásnyomor stb.) a jótékonysági intézmények támogatása (alkoholmentes népotthonok, kávékonyhák, háztartási iskolák stb.), az állami és községi töivényhozás és köz- igazgatásnak az egyházi hatóságok által leendő befolyásolása, hogy a korcsmajog rendeztessék, a női kiszolgálás eltöröltessék, a szeszes italok magas adóval rovattasanak meg, gyermekeknek és serdülőknek azok kiszolgáltatása meg ne engedtessék, a gyarmatokba való kivitelök megnehezittessék stb. O Az előadók szociális, gazdasági és államjogi térre tartozó megjegyzéseit a konferencia szintén igen figyelemre méltóknak tartja, azonban ezekre vonatkozólag állást nem foglalhat. Az A) és B) alatt összefoglalt határozatot az egyházi választmány (Kirchenausschuss) további figyelmébe ajánlja, hogy az különösen a törvénykezés körébe tartozó kérdésekben megtegye a szükségesnek látszó intézkedéseket.“ A „Deutsch Evangelische Kirchenkonferenz“ az összes német tartományi egyházak közös tanácskozó testületé, melynek mint ilyennek, az egyházi életben irányító szerepe van. A Konferenz határozata megmarad az aranyközépúton. Éppen ez az óvatos állásfoglalása az oka annak, hogy sokan nincsenek megelégedve vele. Különösen az a feltűnő az állásfoglalásában, hogy annak éle az abstinens mozgalom ellen irányul, ami abból is kitetszik, hogy az abstinencia jelentőségéről nincs benne egy szó se. Ezért az abstinensek részéről több oldalról támadták ezt az állást foglalást s határozott ellenzését kívánják a szeszes italok élvezésének. Az abstinencia különben örvendetesen terjed Németországban és pedig elsősorban a papok között. Egyetlen ilyen egyletnek 150 lelkész tagja van A holli papi konferencián Goes laugenbeutingeni lelkész „Ab- sitenz u. Freiheit“ címen értekezett az antialkoholista mozgalomról.* Az „Innere Mission“ 37 kongresszusa (19l3. szeptember 27. élői Hamburgban) szintén az alkoholveszély leküzdésével fog foglalkozni. Bár mindenütt napirendre kerülne ez a kérdés s komoly munkával igyekeznénk kiirtani ezt a nagyon elterjedt veszedelmet. •Megjelent az Evangelische Freiheit 1913. évi I. füzetében. (Tub. Mohr.)
