Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-17 / 7. szám
4. oldal. Evangélikus Lap. 7. sz. 1912. február 17. viszonyaira. A liturgikus imák rövidek és meghatók voltak. A halotti gyülekezeti énekek egyik nagy kincsét képezik az evangélikus egyháznak. Még a távolfekvő izlandi evangélikus egyháznak is az ott élő kicsiny nép nyelvén gyönyörű halotti énekei vannak. A halotti beszédek a XVI. és XVII. században a főhelyet foglalták el az evangélikus gyászszertartásoknál. Az anyanyelven tartott beszédek mellett helyt foglaltak előkelő emberek temetésénél a latin nyelven tartott beszédek és versek. Az orthodoxia korában a hosszú beszédek voltak uralkodók. Azt tartották, hogy előkelő embereket, ha meghalnak, illő dolog hosszú beszdédel kisérni a sirhoz. Norvégiában* nem tartozott a ritkaságok közé a 4—5 óráig tartó halotti prédikáció. Sőt nálunk is a régi halotti beszédek, különösen kiválóbb embereknél, amint ránk maradt ilynemű beszédgyüjte- ményekből látjuk, szintén 2—3 óráig tarthattak.** Bizonyos tekintetben a hosszú beszédek meghallgatása épp oly érdemszerzőnek tekintetett, mint a róm. katholikus egyházban az imának sokszori megismétlése. Az orthodox halotti prédikációk senii adták tisz* A. Chr. Bang: Udsigt over den norske Kirhes Historie efter Reformationen. Kristiania, 1885 55. 1. ** Hunyadi Ferenc: «Ötven halotti prédikációk*. Vátzon, 1805, bér, kinek esze-szive helyén van, aki nemcsak szavaival pap, de tetteiben is a Jézus követője és az eredmény meddő, hiába próbál a néphez beszállani, a román pópa azt teljesen behálózta babonáival. Nem merül itt föl az a kérdés, mert a hazafias problémát itt mellőzhetjük, hogy a nagy tömegnek nem való a megtisztult hit, nem való a felvilágosítás, hogy nem jobb-e meghagyni a népet az ő érzéki hitében, mitológiájában és babonáiban, mely szellemekkel népesili be a földet és azt hiszi, hogy ezekre titkos szertartásokkal hatást gyakorolhat ? Nem úgy látszik-e épp napjainkban, hogy feltámadnak a középkor sötét szellemei, hogy újra terjed a babona és türelmetlenség, a benső hit helyett a külsőségek, hogy a tiszta evangéliumot egyrészt a vakhit elhomályosítani készül? Ilyen és hasonló jelenségek csakugyan észlelhetők, de hatásuk csak ideig-óráig tarthat. A világosság ellentállhatatlanul terjed, azt csak egy időre lehet feltartóztatni, de előbb-utóbb utat tör magának minden akadályokon keresztül. És épp azért terjeszteni kell és a legalsóbb rétegekbe is belevinni fokozatosan a világosságot és a tiszta hitet. Mindtöbb azoknak a száma, akik a vallás lényetán az Isten igéjét. Sok emberi bölcsességet kevertek azzal össze, de az igyekezet meg volt arra, hogy Isten igéjét hirdessék a gyászszertartásoknál. A pietizmus korszakában a halotti beszédeknél is az „ébresztő“ mozzanat foglalja el a főhelyet. A racionalizmus korszakában pedig tanítani akartak a halotti beszédeknél is, részint pedig méltatva a halott érdemeit, erényes életre buzdítani az élőket. Ekkor kezdenek divatba jönni az úgynevezett „megható“, „szép“ temetési beszédek és háttérbe szorul a liturgikus elem s az énekes liturgia a legtöbb országos egyházban elmarad. A hosszú halotti beszédek a múlt század második felében kezdenek elmaradozni. Az Isten igéjét a temetéseken nem kívánják az emberek, hanem inkább egy kis Isten igéjével befestett emlékbeszéd- félét. Az individualizmus érvényesül a halotti beszédeknél is. Egy külön halotti-beszéd frazeológia fejlődött ki, amelynek kitűnő példányait fellelhetjük az Ohly-féle „Was soll ich predigen“ című gyűjteményben. Egyházunk elvilágiasodásának kitűnő okmányai a nyomtatásban megjelent halotti beszédek és pedig hazánkban magyar, német és tót nyelven. Egy halotti beszéd adott alkalmat nagy egyházi mozgalomra a múlt század 50-es éveiben Dániában. Meghalt Seeland derék püspöke, bizonyos tekintetben Dánia prímása, Mynster. Á halotti beszédet felette, amint az már egy század óta Dániában szokás, veje, az akkor nagy hírnek örvendő Martensen, tartotta s beszédében „az igazság tanujá“-nak (Wahrheitszeuge) nevezte a derék, buzgó püspököt. Ez a kitétel izgatta gét nem a szertartásokban és hitvallási formulákban keresik, hanem a szív élő hitében, akik keresztyéneknek nem az egyházba névleg tartozókat tekinti, hanem azokat, kiknek élete hitüknek a tükre. Simándyt nem is csak a vallási téren való sikertelensége ejti kétségbe, hanem szerelmi és hazafiúi bánata, hogy Flóricája egy hazaárulónak a leánya. Csak futólag utalhatok ezekre az eszmékre, mert, úgy hiszem, mindenki ismeri ezt a remek magyar regényt, vagy ezután fogja megismerni. Mint egy óriás magaslik ki a modern lelkész- képek közül Ibsen Brand-ja. Ez a Brand rendkívüli, szinte emberfeletti ember, aki némileg hasonlít Björnson Sang lelkészéhez az Erőnkön felül című drámájában. Sang lényén azonban teljes verőfény ömlik el, mert sziklaszilárd, csodatevő hite van, csak az utolsó percben, mikor az a szörnyű csalódás éri, hogy feleségét nem tudja imájával meggyógyítani, megszakad a szive. Brand ezzel szemben sötét, komor, szinte félelmetes alak, aki csak bukásában lágyul meg. 0 a rideg köteles
