Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1912-02-24 / 8. szám

1912. február 24. Evangélikus Lap. 8. sz. 7. oldal természettudomány tanításának segítségével. Korunk bölcseleti iránya pedig a vallás eszméivel hadilábon nem áll, hisz levetve a materializmust, határozott spi­rituális álláspontok felé hajlik. Büchner s követői ha nem is haltak ki, de már nem vezető egyénisé­gek a filozófia terén. Amit a filozófiára mondottunk, az áll a szociá­lis kérdésre is. A szociális viszonyok rendezése más probléma mint a keresztyén vallás. A szocializmus­nak épp ezért a vallás sem ellensége, sem barátja nem lehet. A keresztyén hitről pedig csak egyot emelünk ki, t. i. hogy nem antiszociális. Nem az aszketizmust vallja, de — amint inár mondottuk — az emberi nem jólétét és boldogságát. Itt ismét Tolstoj nem érti meg az igazi keresztyénsógot, mert e boldogság fogalma nőm zárja ki a kulturember boldogságát. A kultúra s az abban való részvétel hozzájárul a jóléthez. A gyönyörérzés boldogság. Ez a keresztyénséggel teljesen összeférhető. Máskülön­ben államtant Krisztus nem adott s igy a keresz­tyén vallásnak külön szociális programmja nincs. Végére jutva tanulmányunknak, láttuk tehát, hogy a helyesen felfogott keresztyénség és protes­tantizmusnak nincs mit félni a tudományos vagy szociális mozgalmaktól. Hogy az igazi keresztyén felfogás mi, erre vonatkozólag még egy nagy láng- észre akarunk hivatkozni, a nagy Hugo Victorra, „A nyomorultak“ cimű hatalmas regényében leír egy püspököt, aki igazán Jézust követi minden tettében, magához veszi azt a megszabadult gonosztevőt, akit mindenki és mindenhol elutasítottak. S e gonosztevő életét rajzolja e mű. 19 évig volt rab s életének hátralevő idejét, amelyet még oly sokféle viszontag­ságban tölt el, csak arra szenteli, hogy igazi nemes élettel s a nyomor enyhítésén fáradozva jóvátegye azt, amit vétett. E püspök s Jean Valjean, az említett gonosz­tevő, keresztyének abban a felfogásban, amelyet mi vázoltunk. Minden cselekedetük a nemes lélek ki­folyása, ahogy e hatalmas munka és Hugo Viktor lángeszének, mély gondolkodásának s fenséges, túl­világ! nyelvezetének a papíron ejtett nyoma. A végte­lenség költője ő, amint a keresztyénség a végtelenség vallása. A végtelenség isteni lehelete hatja át mind­egyik sorát, amint az igazi keresztyént is az elmúló, emberi cselekedetek teljesítésében a magasabb, az el nem múló érdekek, a szívnek az ég felé vonzalma vezeti. Tanulmányunk nem minden részét dolgoztuk ki egyformán. De úgy hiszem e sokban vázlatos előadásomból is világosan áll előttünk, hogy a pro­testantizmus, mint a haladás elve, nemcsak hogy nem elavult világnézet, hanem összhangban van korunk felfogásával. Egyezik az emberi méltóság fogalmával, amely a folytonos előretörésben és fejlő­désben gyökerezik. Amint a szív csak egyenlőséget, a szellem csak testvériséget, úgy az ész csak szabad­ságot ismerjen. S mi büszkék lehetünk, hogy pro­testánsok vagyunk, hirdetve azt, amiről már Luther is egy könyvet irt, a keresztyén ember lelkiismereti szabadságát. A Luther Társaság, az E. E. E. gyám- intézet és az evangélikus sajtó. Evangyeliumi egyházunknak a világosságot és a könyörülő szeretetet terjesztő két ikergyermeke: a Luther Társaság és az e. e. e. gyámintézet közel két évtized óta egyidőben számol be évi működéséről a vidék egyes kiválóbb evang. omporiumaiban tartani szokott vándorgyűlésein, attól a céltól vezéreltetve, hogy eszméik mind nagyobb sereget vonzanak tábo­rukba. Az első időben tartott vándorgyűlések tényleg nagy erkölcsi haszonnal jártak mindkét intézmé­nyünkre, bár tagadhatatlan, hogy nem egy esetben meglehetős terhet is róttak a vendéglátó gyüleke­zetre Ezért mondta ki a Kassa városában tartott gyámintézeti közgyűlés, hogy jövőben nem kívánja igénybe venni a gyülekezeteknek anyagi kiadásaival járó vendégszeretetét. Ez a minden tekintetben helyes határozat — amint a következmények mutatták — nem változtatta meg közgyűléseink képét, amennyi­ben az érdeklődés vándorgyűléseink iránt nem csap­pant meg. Más a kérdés, hogy maguk a közgyűlések kielé- gitették-e a közel s távolból egybeseregletteket ? mert eltekintve a közgyűléseket megelőzni szokott vallá­sos estélyektől — melyek nem egyszer túlterjedel- me8 műsoruk és felolvasásaik miatt bizony unalma­sak voltak — maguk a közgyűlései rendszerint a szűkre szabott idő miatt nem foglalkozhattak oly behatóan mindazon kérdésekkel, melyek mindkét szent ügy előbbre vitelét hivatva lettek volna mun­kálni. E miatt különösen az utóbbi években bizonyos elégedetlenség kapott lábra, aminek úgy a Luther Társaság közgyűlésein, mint a lapokban nyíltan is kifejezést adtak. Erezték ezt a bajt intézményeink vezető férfiai is s emiatt foglalkoztak azzal a gondo­lattal, hogy mind a kettő külön más és más helyen tartsa meg vándorgyűléseit. Az bizonyos, hogy a mai rendszer mellett egyik a másikat komoly munkájában meggátolja, (e tekin­tetben mindig a Luther Társaság húzta a rövideb- bet), de még sem hiszem, hogy eme terv megvaló­sítása akár a Luther Társaságnak, akár az e. e. e. gyámintézetnek javára válnék. Magában egyik sem olyan erős, hogy ügye iránt nagyobb érdeklődést tudna kelteni. Sőt attól lehet tartani, hogy elválás esetén, a mostani érdeklődők egy részét egyiktől is másiktól is elvonva, a kitűzött célt teljesen lerontja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom