Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1912-02-17 / 7. szám

2. oldal.

Evangélikus Lap. 7. sz.

1912. február 17.

A díszközgyűlés Rónai Kálmán karnagy vezetésével az egyházi énekkar énekével kezdődött. Ezután Frenyó Gyula főesperes imádkozott a gyülekezettel. Draskóczy Zsigmondnó az egylet elnökének megnyitója után Sztehlo Kornél olvasta fel „Ötven évvel ezelőtt“ című alkalmi beszédét, mely Losonc város, annak társadalma és közéletének, továbbá az akkori nemzeti ébredésnek és evangélikus egyházunk akkori küzdelmének (patens)eleven képét hű színekben visszatükröztetto és közel egy órán keresztül lekötötte a hallgatóság figyelmét. Ezután Gazdik Gyula nőegyesületi titkár olvasta fel a nőegylet ötvenéves történetét, melyben néhai Sztehlo András érdemeit nagy melegséggel és élénk színekben ecsetelte.

Következtek az indítványok. Alapító-tagokul özv. Sztehlo Andrásné Sárkány Aurélia, Kristóffy Jánosné, Sztehlo Kornél és Beniczky Árpád lettek felvéve. Disztagokul a két utóbbi, Baltik Frigyes, Frenyó Gyula és Kiss István lettek megválasztva.

Végül Wagner Sándor, a város polgármestere üdvözölte meleg szavakkal az egyletet és Wolf József imája után az ünnepély a Himnusz eléneklése után véget ért. t

Az esti órákban a losonci társaság szine-java folytatta az ünneplést egy kitünően sikerült jótékonycélú estélyen. Az estély rendezői Wolf József lelkész, Kohléner Barnáné, Draskóczy Zsigmond, Gazdik Gyula, Kiár Vilmos segédlelkész, Szlávy Aranka, Zorkóczy Edéné, Izák János és többen fárasztó munkájukkal kisvárosi igényeket jelentékenyen megA protestáns lelkész a modern költészetben.

(Részlet szerzőnek a M. P. I. T. pozsonyi körének 1911 december 2-iki estélyén tartott felolvasásából.)

Irta: Dr. Szelényi Ödön.

(Folytatás.)

Márta asszony körében Arnd végre megtalálja azt, amit eddig hiába keresett. A mély érzésű, eszes nő ugyan nem lehet az övé, de megérteti vele, hogy mi az ő legnagyobb hibája: az, hogy eddig nem szeretett igazán senkit, nem adta oda magát senkinek. Pedig, úgymond Márta, minden embernek közbenjáróra van szüksége, akit szeret, akiért fárad, akiben hisz, mert különben nem hihet abban sem, akit nem lát. Márta lesz Arnd első „Mittler“-je és csakhamar akad egy másik is, egy tanítvány személyében, akit Arnd szintén a szivébe zár. És most, hogy szive megnyilt, az önzetlen szeretet és szerelem számára, most maga is érzi, hogy fel van készülve a papi pályára. Késlekedés nélkül jelentkezik szolgálatra és szántszándékkal azt az elhanyagolt

haladó igazi élvezetet nyújtottak a mulatni vágyó díszes közönségnek.

Az estély műsorát egy Wolf József által készített alkalmi szinielőadás nyitotta meg, melyben a nőegylet hasznos emberbaráti működése egy nyomorban sínlődő munkáscsaládnak megmentése és a szentirásból vett, az irgalmasság cselekedeteit ábrázoló, élőképek lettek bemutatva. Wolf költői tehetségét a közönség nemcsak a megindulástól megeredt asszonyi könnyek bőséges pergésével, hanem azzal is megjutalmazta, hogy ismételten kihívta a szerzőt.

Következett az est fénypontja : evangélikus csalogányunk, a bájos Babits Vilma, budapesti ének- művésznő énekprodukciója, aki jól iskolázott kolo- raturénekével és gyönyörű hangjával a hallgató közönségben valóságos entuziazmust keltett. Babits Vilma fiatal kora dacára, máris befejezett művésznő. Ajánljuk őt protestáns estélyeket rendező egyesületeink figyelmébe.

Dicséretet érdemel még Nagy Gizi, Lagler Lenke, Dobó Margit és Peckelmann Olga nyolckezű zongorajátéka, amellyel Wagner „Lohengrin“-nyitá- nyát és Mendelssohn „Nászinduló“-ját nagy precizitással előadták. Ezután táncra kerekedett az ifjúság. Ennek a sikeréről elég annyit mondani, hogy a quadrillt 120 pár táncolta és hogy Losoncon a nők valamennyien szépek, ami nem zárja ki azt, hogy sokan voltak közöttük a legszebbek.

Az estély anyagi sikere: 2689 korona 20 fillér bevétel a nőegylet javára, körülbelül 1000 korona kiadással szemben.

gyülekezetei választja, amelynek lelkésze, az előbb említett hitetlen ember, öngyilkossággal fejezte be eltévesztett életét.

Megérkezvén az egyszerű nép közé, Arnd egyszerű prédikációt tart, utána pedig összegyűjti híveit, őszintén, szépitgetés nélkül elmondja saját élete folyását, majd áttérnek az egyes hívek ügyes-bajos dolgaira, kételyeire és kérdéseire és az új lelkész mindenre teljes őszinteséggel, keresetlen egyszerűséggel felel. „Én ugyanazt gondolom, mint a szent hajdan férfia, az apostolok és evangélisták, mondja többek között Arnd, csak más a beszédem. De vannak dolgok, amelyek kimondhatatlanok és ón rajta leszek, hogy ti tudjatok a lelkemben olvasni, mint ón a tiétekben ... Az lesz a helyes viszony közöttünk, hogy egymást támogassuk, emeljük, vonjuk felfelé, hogy mint egymás papjai, egymást segítve előre haladjunk az igazságban és a szeretetten“. Ez utolsó szavakban van, szerény nézetünk szerint, a modern evangélikus lelkész ideálja kifejezve, melyre különben még visszatérünk.

A regényben figyelemreméltó a hős lelki fejlődése. Láttuk, hogy hősünk igen kevés idealizmussal