Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-06 / 1. szám
1912. január 6. Evangélikus Lap. 1. sz. 5. oldal. szaporodnak. 1142 rendes tagot vezet még mindig a tagok jegyzékében, holott a hátralékokat tekintve, tényleg nincs 900 rendes tagja fém. Fiókegyleti pártoló tagoktól a költségvetés egy koronával 400 koronát irányoz elő bevételként, holott az új alapszabályok szerint ily fiókegyleti pártoló tagok nem is léteznek. Mindenki aki a besztercebányai rendes közgyűlésen résztvett tudja, hogy ott ez a famozus költségvetés som felolvasva, sem tárgyalva nem lett. Ha a közgyűlés a sajtóbizottság javaslatát elfogadja, akkor a Luther-iársaság egész szellemi működése abból fog állani, hogy bevételezi a tagdija- jakat és segélyeket, ezekből 3500 koronát a „Harang- szódnak és 65C0 koronát az „Uj élet“-nek beszállít és akkor nem lesz szükség sem igazgatótanácsra, sem bírálóbizottságra, sem 1150 koronával dotált tisztikarra, de nem lesz szükség a Luther-társa- ságra sem. Kritikus. A nagygerezsdi egyezmény kiegészítése. — Egy kis helyreigaaitás. — I. Egy szabót megbíztak azzal, hogy kabátot készítsen. A szabó kiszabja a kabátot és elviszi a kundschafthoz, hogy megpróbálja. Az ilyen próbánál a kabátnak rendszerint még az egyik ujja hiányzik és a bélése sincs még megvarrva. A kabátot ebben a tökéletlen állapotában per fas et nefas birtokába keríti valaki és viszi a vásárra hirdetvén: ez az X. szabómester munkája. Körülbelül ezt az im- pressiót keltette fel bennem az Evangélikus Őrállónak a fenti cim alatt közzétett cikke, amellyel karácsonyi számának teljes öt hasábját megtöltötte. A cikk erősen kihívja a helyreigazítást, mert ténybeli tévedések mellett nagy tájékozatlanságot árul el. Nem felel meg a valóságnak, hogy az egyetemes gyűlés a két protestáns egyház között felmerült vitás kérdések eldöntése céljából választott bíróságot jelölt ki, nem igaz, hogy részünkről ezen bíróság tagjai sorába Gyurátz Ferenc, Dr. Kéhler Zoltán, Dr. Sztehlo Kornél lettek kiküldve, nem igaz, hogy ez a bíróság már két éve hogy megalakult és horrendum dictu! oly hanyag volt, hogy még egyetlen vitás ügyet sem intézett el. Nagy tájékozatlanságról tanúskodik az Órálló azon állítása is, hogy most végre alkalma van e választott bíróság első tényéről beszámolni és midőn a Sztehló Kornél által készített javaslatot a bíróság első tényének mondja. Az Evangélikus őrálló által az indokolással együtt közölt pótegyesség tervezete csakugyan tőlem van. Ezt a tervezetet én készítettem el, de nem a még nem létező választott bíróság, hanem a választott bíróság szorvozése tárgyában kiküldött bizottság megbízásából. Az általam elkészített tervezetből a hat tagból álló bizottság minden egyes tagja kapott egy példányt. I'yen példány juthatott valami módon az Orálló birtokáka, de miután az iraton rajta volt az .előadói tervezet“ megjelölés, tudnia kellett volna, hogy az kizárólag a bizottságban való tárgyalásra és nem arra a célra készült, hogy az a nyilvánosság előtt mint mindenkit érdeklő munkálat bírálat tárgyává tétessék. Egy előadói tervezet ugyanis, mielőtt azt a bizottság elfogadta, az előadó tulajdona és annak megkérdezése és beleegyezése nélkül az laptöltelékül fel nem használható. Az előadói tervezet egy próbára készült kabát, amelyen még sokat kell igazítani, a mig azt fel lehet ölteni. Ennek a tervezetnek is az volt a sorsa. A kálvinisták felpróbálták és azt találták, hogy az nékik nem passzol, mert az ő egyházi alkotmányuk nem engedi, hogy ők egy ilyen a két testvér- egyházat nagyon is szorosan egymáshoz ölelő kabátot felvegyenek. A szabó tehát t. i. az előadó, ezután más kabátot készített, amely azonban még szintén nem kész, mert a bizottság megállapodásai folytán újból szövegezett előadói javaslat a bizottság által még elfogadva nem lett. Látni való ebből, hogy az őrálló az indiszkréciótól eltekintve hiábavaló munkát végzett, midőn a félretett előadói tervezettel lapjának öt hasábját megtöltötte és még azt a felesleges munkát is kilátásba helyezi, hogy azt legközelebb részletesen bírálni fogja. II. Az Orálló 62. száma csakugyan meghozza a részleges bírálatot, még pedig nagy meglepetésemre Dr. Kéler Zoltántól a kiküldött bizottság egyik tagjától, Dr. Kéler a bizottság ülésén jelen volt, amelyben javaslatom tárgyaltatott. Jól tudja, hogy ezen javaslat félretétetett, hogy azt ón magam visszavontam és a bizottságtól megbizattam, hogy azt az általa kijelölt elvi álláspontoknak megfelelően átdolgozzam. És mégis most az ellen küzd, ami nem létezik, nyitott ajtót dönget és szélmalmok ellen harcol. Az átdolgozott javaslatot, amelyet a konventi irodának többszörözés céljából beküldtem, be nem várva, egy félretett javaslatot cáfol és küzd ellene, mint az evangélikus egyház alkotmányát legmélyebb fundamentumában megtámadó veszedelem ellen. En ugyan sem a reformátusok, sem Kéler Zoltán barátom aggályait indokoltaknak el nem ismerem. Érdemben arról van ugyanis szó, hogy a két Convent által már elfogadott választott bíróság feleb- bezési forum legyen-e vagy esetről-esetre a hozzávitt ügyekben első és utolsó fokú, de felebbezhetet-