Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-10 / 6. szám
4. oldal. Evangélikus Lap. 6. sz. 1912. február 10. 2- §• Az egyesített egyházközség a hitsorsosok számának megfelelő, területileg elkülönített lelkészkörökre osztandó. Az egyes leikészkörök lélekszáma a jelen törvény 11. és 12. §-ai értelmében megalkotandó szabályrendeletben az E. A. vonatkozó (30 §.) rendelkezésétől eltérőleg a székesfőváros különleges viszonyainak megfelelő módon állapítható meg. Az egyes lelkészköröknek nyelvek szerint való elnevezése helyt nem foghat. Azon lelkészkörökben azonban, ahol az a hívek nyelvi viszonyainál és az eddig követett gyakorlatnál fogva szükségesnek mutatkozik a magyar istentisztelet mellett német, tót és esetleg másnyelvü istentisztelet is tartandó és az egyházi ténykedések (functiok) ezen utóbb említett nyelveken is végzendők. A 11. és 12 §. szerint megalkotandó szabályrendelet állapítja meg, mely lelkészkörökben kelljen a fenti tekintelek figyelembe vételével a magyar istentisztelet mellett német és illetve tót és esetleg más nyelvű istentiszteletet is tartani és az egyházi ténykedéseket ezen utóbbi nyelveken is végezni, — továbbá azt is, hogy mily feltételek alatt csatlakozhatnak ezen lelkészkörökhöz a többi lelkószkörökben lakó német és tót, esetleg más nyelvű egyháztagok. 3. §. A jelenleg fennálló buda, — óbudai, — pesti magyar, német és kerepesi-uti egyházközségek, valamint a Deáktéri testvéregyházak osztat a vallástalan világgal, mely a föld felé vonzódik és csak nem akar az ég felé emelkedni. De épp ezért határozza el Arnd, hogy lelkészi pályára lép és apját ifjú erejével támogatja. Nyomban hozzá fog fiatalos hévvel a keresztyénség apológiájának megírásához, melyet elvisz magával az egyetemre is. De itt egész más légkör veszi körül, az új világnézet hullámai, új eszmék csapkodnak körülötte és szűrődnek bele a leikébe. Az egyetemen hirdetett kritikai teológia, a teológus ifjak vitaestélyei (a Herderről elnevezett egyesületben) egy természettudós cinikus kételyei és fagylaló gúnyolódása a vallás és egyház kérdéséről, végre egy spiritista öncsalódása alaposan megingatják gyermeki hitét. De végzetes rá nézve, hogy az a szabadelvű tanár, aki előadásain a kritika bonckésével széjjel szedi a biblia minden szavát, a szószékről a régi szellemben prédikál. Hogyan? hát nem képmutatás ez, nincs-e igazuk azoknak, akik azzal vádolják a protestáns lelkészeket, hogy ők csak hivatalból hirdetik az igét, de hinni maguk sem hisznek benne. Ezek a töprengések mély lelki meghasonlásba kergetik hősünket. Ily hangulatban megy haza édes apjához, hogy a papi vizsgálatra előkészülhessen. Odahaza is egymást érik a leverő benyomások. Apjának egyik lelkésztársa teljesen hitetlenül végzi az egyházi funkciókat és mégsem hagyja el a gyötrelmekszes ingó és ingatlan vagyona a fentebb megnevezett egyházközségek egyesítésének végrehajtásával a Budapest székesfővárosi ág. hitv. evang. anyaegyházközség osztatlan tulajdonába, az általuk, vagy felügyeletük alatt kezelt alapítványok pedig annak kezelésébe mennek át. Az előbb említett egyházközségek ingó értékei, tőkepénzei és értékpapírjai egy központi pénztárban fognak elhelyeztetni és az egyháztagok adózásaiból, valamint az egyház egyéb jövedelemforrásaiból befolyó összes jövedelem a központi pénztárba fog befolyni, viszont azonban az egyesitett egyház összes egyházi és iskolai kiadásai a központi pénztárból fognak fedeztetni. A meghatározott célú alapítványok, adományok és jövedelmeik azonban az alapitó, illetve adományozó levélben foglalt rendeltetéseiktől el nem vonhatók. Az egyháztagok nyilvántartását, az egyházi adó kivetését és beszedését, az állami, székesfővárosi és egyházi segélyeket a székes- főváros egész területén az anyaegyház kezeli. 4. §• A Budapest székesfővárosi ág. hitv. ev. egyházközség kormányzati és képviseleti hatósága : a) az egyházközségi közgyűlés, b) az E. A. 48 § ban meghatározott hatáskörrel megalkotandó képviselőtestület, c) az egyháztanács. 5. §. Az egyházközségi képviselőtestületben és az egyháztanácsban úgy a hivatalból való, valakel teljes állást, mert nagyszámú családja van és más pályára már nem léphet. És azt is kell tapasztalnia, hogy a lelkészi pályán is vannak törtetők, stréberek, komédiások és hogy itt is sokszor azok érvényesülnek a legjobban Arnd egy időre elfordulva a teológiai stúdiumtól, belemélyed a szociális kérdés tanulmányozásába és ebbe belevonja apját is. A tisztes öreg urat csüggeteg bánat fogja el, mikor arra eszmél, hogy ezt a kérdést eddig csak hírből ismerte és öreg napjaira is úgy érzi, hogy neki is kell valamit tennie ezen a téren. Keresztyén munkásegyesületet akar tehát alapítani ezzel a jelszóval: „Féld az Istent és tiszteld a királyt*. Az összehívott gyűlésen a vezetőség természetesen csak az uralkodó osztályból kerül ki, miért is az egyesülés tervét csak a „gut gesinnt“ munkások helyeslik, a szociálista érzelmüek pedig ellene fordulnak. De a vezetők leintik őket és egyszerűen ki akarják mondani a megalakulást. Erre feláll Arnd és valami belső sugallatnak engedve a szociálisták pártját fogja apja és az uralkodó osztály ellenében. Ez szivén találja az öreg lelkészt, óriási izgalomban hazavánszorog, ahol megüti a szél. A halál közeledésével azonban apa és fiú kibékülnek, sőt Arnd még arra is rááll a haldokló megnyugtatására, hogy a régi hit szellemében prédikáljon az apja szószékéről... Nemsokára rá Arndot vikáriusi állásban találjuk a
