Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-10 / 6. szám
II. évfolyam. 6. szám. Budapest, 1912. február 10. EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, II., Fő utca 4, ahova a lapot illető mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak küldendők SZTEHLO KORNÉL Fömunkatársak : Dr. MASZNYIK ENDRE, KOVÁCS SÁNDOR, HORNYÁNSZKY ALADÁR AZ ELŐFIZETÉS ÁRA : Egész évre 14 K, félévre 7 K Egyes szám 40 fillér. HIRDETÉSEK DIJA: KiHhasábns egész oldal egyszeri hirdetésért 28 kor., léloldal 14 korona, negyedoldal 7 korona. Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szóért 6 fillér. Több- szórós hirdetéseknél megegyezés szerint Tartalom : Farkas Mihály-. Néhány adat a „viszonosság s egyenlőség" elvéhez. — Dr. Szelényi Ödön: A protestáns lelkész a modern költészetben. — Ldndori dr. Kéler Zoltán: Törvényjavaslat a Budapest székesfőváros területén alkotandó ág. hitv. evangélikus egyházközségről. — Chugyik Pál: Valasz. — Nyilvános nyugtázás. — Irodalom. — Hírek. — Pályázatok. Néhány adat a „viszonosság s egyenlőség“ elvéhez. 1. A kik a közös bizottságnak a Vkm.-hez intézett, e lap 4. számában közölt „Sürgetés“-ét olvasták: azt hiszem mindnyájan érezték azt a jóleső elégedettséget, sőt önérzetet, amit ez egyszerű sorok, egyenesen a törvényre hivatkozva, az igazságra ujjal mutatva, bennünk keltettek. Nincs is itt szükség többé semmi könyörgésre, semmi földig hajladozó megalázkodásra. A törvény fölötte áll a miniszternek is. Itt tehát csak a kötelesség teljesítéséről van szó, amit nem a közös bizottság, hanem a törvény parancsol még a miniszternek is. Várjuk: mi lesz az eredmény! 2. A legutóbbi Egyet, gyűlésen az egyetem, ügyész úr, — mellesleg e lap szerkesztője — igen okosan érvelt a mellett, hogy ne kérjünk mi kongrua-fölemelést, mert szükségkép maga után vonja a többi egyházak kongrua-fölemelését is, amit az állampénztár nehezen bírna el; hanem kérjünk oly mérvű államsegélyt, melyből a kongrua-fölemelést is (gondolom 330 ezer K) folyósíthatnánk. Őszintén sajnálom, hogy indítványának racionális érveit nem mérlegelte eléggé a többség. Pedig ez az ut látszott volna legalkalmasabbnak egyelőre a legégetőbb bajok szanálására. Attól tartok, hogy az az ut, melyen a többség halad — hivatkozva nagyhangú kor- mányigéretekre — végre is zsák utcába vezet . . . Nagyon jól emlékszem, hogy az egyet, ügyész úr nyomatékosan hangsúlyozta, hogy az a 300.000 K amit mi kérnénk, az állampénztárra nézve nem volna számottevő összeg s mi mégis elérnénk vele legsürgősebb célunkat: a lelkészi fizetések javítását. Hogy ily arányú összeg nem számottevő, főkép ha nem mi rólunk, hanem p. o. rkath. intézetekről van szó: erre nézve eklatáns példa, hogy a Bencések soproni székháza, dacára nagy kiterjedésű birtokainak, gazdagságának, dacára jelenlegi szép s impozáns főgimnáziumának, a Vkm.-tól az első szóra 400.000 koronán felüli segélyt nyert egy internátussal kapcsolatos főgimnázium építésére . . . Mi meg évekig tárgyalunk, hajlongunk, kö- nyörgünk, reménykedünk, tervezünk, kérvényezünk, deputációzunk és — mégsem kapunk semmit, vagy csak a Lázároknak szánt csontokat. .. Pedig mi is annak a hazának nevelünk müveit polgárokat, aminek azok, — csak — más cég alatt! ... S ez a legfőbb baj ott fennt! . . . 3. Holott azt merném állítani, hogy ez: a legfőbb szerencse rájuk nézve Miért? Mert ha Magyarország is oly tisztán rkath. állam volna, mint p. o. Franciaország, Olaszország, Portugálba, Spanyolország: itt is nehezen lehetne kikerülni — tekintettel a folyton ijesztő módon emelkedő állami szükségletekre s a kereset nélkül lézengő nép földéhességére — az egyház kezelése alatt levő roppant területek szekulári- zációját. Csakhogy mi vagyunk, a protestáns
