Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-03 / 5. szám
2 1912. február 3. is megteszi a hármas megkülönböztetést. Mindezek dacára én a tanitói elemnek megadnám az egyházfelügyelői tisztség viselésére az egyházi jogot, mert ha valaki alkalmas és kiváló az egyik szolgálatban, bizonyára az lesz egy másikban is. De hogy a késmárki kerületi lyceum tanára, vagy igazgatója nem lehet a késmárki egyház felügyelője anélkül, hogy ez az egyház szent jogait sértené, kisebbítené, azt legyen szabad bizonyítanom a következőkkel: 1. Az E. A. (59.§.) expressis verbis kimondja, hogy felügyelőnek csak az választható meg, aki „anyagilag független“ (az egyháztól). Igaz, hogy a késmárki egyház nem tulajdonosa a lyceumnak, igaz, hogy a lyceum e. i. igazgató tanára az állam által kineve- vezett tanár (az állammal kötött szerződés szerint,) igaz, hogy a lyceum tanári kara csak örül annak, hogy az egyházközség mellett külön önkormányzatot kapott az elmúlt idők viszontagságainak kegyelméből, igaz hogy a lyceumot kormányzó testületbe, az u. n. „pártfogóságba“ bele tartozik a tátraaljai és a szepesi egyházmegyék legtöbb anyagyülekezetébe, tehát az E. A. szempontjából „látszólag“ anyagilag független az egyháztól s ezzel a tanári kar is 1 De csak látszólag! Meri az E. A. 199. §-ban hangsúlyozott kötelezettségnél fogva alkotott szabályrendelet az u. n. „Rendtartás“, mint törvény (jóváhagyva egyet, közgy. által 1909. nov. 90. közgy. sz.) félre- magyarázhatatlanúl, amikor meghatározza a pártfogóságba tartozó tagokat, azok jogait és kötelezettsé- ségeit, a késmárki egyházközségnek abban oly jogokat biztosit, arra oly kötelességeket hárít, amelyek a lyceumot függő viszonyba hozzák a késmárki egyházzal. És pedig: kimondja a 2-ik §-ban, hogy amig a vidéki pártfogók (egyházak) csak egy szavazattal rendelkeznek, s ez megbízólevéllel is gyakorolható, addig a késmárki egyházközség a maga összpresbytériumával foglal helyet a pártfogóságban, vagyis a többi pártfogóval szemben majoritása van. Sőt kimondja a rendtartás, hogy a lyceum léte, vagy nem léte felett a késmárki egyházközség határoz. To- vábbáapártfogóságelnöke, illetve a lyceum felügyelője csak késmárki lehet. És mert a vidéki pártfogó kcsak ritkán rendesen semmi érdeklődést nem mutatnak a lyceum ügyei iránt, a késmárki pártfogók (presbiterek) ülnek a szűkebb körű iskolatanácsban is. Iskola- tanács és pártfogóság pedig: „felettes hatósága“ a tanári karnak és igazgatónak 1 Ez a hatóság fizet, díjaz tanárt, igazgatót. Ez alkotja meg, állítja össze az évi költségvetést anyagi felelősség terhe mellett! E hatóságnak tartozik felelősséggel I. fokon tanár és igazgató! Kérdem: nem függési viszony ez? Nem függ az igazgató tulajdonképen a késmárki egyház presbytériumától — minden tekintetben? És akkor, midőn kimondatnék e viszony nem létezése, amikor az egyházközségnek tudomásul kell venni, hogy a lyceum igazgató független az egyháztól s vele a lyceum is, nem vált illuzoriussá a késmárki egyház százados hegemóniája azon lyceum felett, melyért az egyházközség valaha mindenét feláldozta, melynek felügyelője a „Rendtartás“ megalkotásáig mindig az egyház felügyelője is volt, mely lyceumért az egyházközség az állammal kötött szerződés után még ma is áldoz ? Mert anyagi áldozat azon tény, hogy a régi lyceumért a lyceum ma egy fillért sem fizet. És kérdem : egyezik ezen kinullázás azon szent intencióval, mely a Rendtartásban, az egyetemes közgyűlés bölcs intézkedésével a késmárki lyceum sorsát továbbra is szülő és nevelő anyjára bízza? Lehet ily kitessékelésbe az egyháznak belenyugodni, azt hatóságilag jóváhagyni csak azért: mert nem tanácsos passiv rezisztenciába hajtani egy intellektuális erővel biró tanárt, avagy igazgatót? Vagy talán ez volna az a bizonyos praktikus eljárás, mely testet ad azon igének (János Jel. 3. 2.): „erősítsd meg azokat, akik megmaradtak és halandó félben vannak“? Lehetetlen !! Már pedig annak kimondása, hogy a késmárki lyceum független a késmárki egyháztól, amiért is a késmárki lyceum igazgatója megválasztható a késmárki egyház felügyelőjének akkor, amidőn ez testimonium paupertatisa a lyceumnak az egyház szent jogainak megfosztásáról szóló megfelebbezhetlen szankció ! 2. Hogy a késmárki egyház mennyire magáénak tartotta és tartja a lyceumot, bizonyítják tények. Itt ismételhetném a már fennt említett ingyen átengedését a régi lyceumnak. De elég lesz csak arra rámutatnom, hogy a lyceum igazgatója az E. A. 50. §. alapján a lyceumi felügyelővel együtt hivatalból tagja az egyházi közgyűlésnek. Továbbá, hogy az igazgató hivatalból tagja az egyháztanácsnak, iskolaszéknek és az egyházi választmánynak is! Miért? Csak azért, mert a késmárki lyceum az egyház védőszárnyai alá tartozott, tartozik! Az egyházmegye eddig szó nélkül elfogadta a lyceum tanári karának esperes és egyházi felügyelő választáskor beadott szavazatát, pedig (tolle et lege) ha nem val- laná magáénak az intézetet, úgy az E. A. 98. §. alapján mást tehetne! Teszi miért? Talán azért, mert néhány egyházközségének van szavazata a „Párt- fogóság“-ban? Nem! Mert akkor hát miért nem szavazhat a szepesvárosi egyházmegyében is, amelyben kétszerannyi a pártfogók száma! Már pedig ha tagadhatlan tény, hogy a lyceum benne él az egyházközségben (s hogy mennyire bizonyíthatom a jelenlegi h. felügyelőnek egy fontos tanácskozást összehívó körözvényével, melyben összehívja: die
