Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-28 / 52. szám
II. évfolyam. 52. szám. Budapest, 1912. december 28. EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI, iskolai és társadalmi hetilap draskóci és laszkári Laszkáry Gyula f A dunáninneni egyházkerületnek és vele együtt az evang. egyetemes egyháznak nagy gyásza van. December 20-ára virradó hajnalban elhunyt draskóci és laszkári Laszkáry Gyula a dunáninneni egyházkerület köztiszteletben álló felügyelője. Halála ugyan nem jött egészen váratlanul, mert a hozzá közelebb állók már hetekkel előbb tudták, hogy súlyos betegség gyötri, de azért mégsem gondoltak a vég oly megrendítő közelségére. Csak a boldogult érezte, hogy rövid időn belül megtér őseihez pihenőre. „Engem már élve többet nem láttok!“ így búcsúzott pár héttel ezelőtt amidőn romhányi birtokáról a a fővárosba költözött fel. És megtörtént! Nemes lelke Urához szállt gyenge földi sátorából, mély gyászba borítva szeretteit, fájdalmat okozva a a dunáninneni egyházkerületnek s vele együtt az evang. egyetemes egyháznak. Tizenhét éven át töltötte be a díszes egyházkerületi felügyelői méltóságot lelkiismeretes búzgósággal. Ott volt mindenütt, ahova az egyház érdeke szólította, fáradságot nem ismert a legnehezebb viszonyok között sem. Hű kormányzó-társa volt a kerület püspökének, akivel páratlan egyetértésben, szeretettel kötözgette az egyházkerület fájó sebeit s létesítette legszebb intézményeit! Szelídségével, békeszeretetével mindenkor az ellentéteket igyekezett elsimítani és sohasem sikertelenül. De tudott energikus is lenni, ahol azt egyházának érdeke és fajszeretete megkívánta. Nem tűrte és egyházunk autonómiájára végzetesnek jelentette ki több megnyitó beszédében, egyeseknek a magyar állameszmével való szembehelyezkedését. Egyházkerülete lelkészeinek ügye mindég közel állott szivéhez, törekvéseiket mindég felkarolta. Két nagyobb alapítványát is az ő javukra tette a theologusok, a lelkészözvegyek és árvák gyámolítására. Méltán gyászolhatjuk. Nemcsak kormányzó képességei, hanem szive jósága, lelki nemessége, szelídsége, egy hosszú életen keresztül megpróbált és mindég hívnek talált egyházi hűsége is érdemessé teszik a gyászolásra és emlékezésre. Egyéniségét jellemzően jegyezte fel a kerület püspöke a kiadott gyászjelentésre Pál apostolnak Timótheushoz intézett szavai idézésével: ama nemes harcot megharcolta, futását elvégezte, a hitet mindvégig megtartotta; bizonyára megadja néki az Ur az igazság koronáját! * * * Laszkáry Gyula 1839. szeptember hó 11-én született. Alig 20 éves korában már másod- felügyelője a hontmegyei kiscsalomjai egyháznak. Ép azon mozgalmas időben lép tehát az egyház szolgálatába, amikor egyházi téren is fel kellett venni a küzdelmet a bécsi abszolutizmus ellen. 1861-ben átvévén anyai birtokainak kezelését Nógrádmegyébe, Romhányba költözött s ugyanazon évben a kétbodonyi egyház felügyelője lett. 1890-ben a nógrádi egyuazmegye felügyelőjévé választván, annak képviseletében részt Szombatonként jelenik meg. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, II., Fő utca 4, ahova a lapot illető mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZTEHLO KORNÉL Fömunkatársak: Dr. MASZNYIK ENDRE, KOVÁCS SÁNDOR, HORNYANSZKY ALADÁR. AZ ELŐFIZETÉS AHA : Egész évre 14 K, félévre 7 K Egyes szám 40 fillér. HIRDETÉSEK dija Kéthasábus egész oldal egyszeri hirdetésért 28 kor., féloldal 14 ko ona, negyedoldal 7 korona. Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szóért 6 fillér. Többszörös hirdetéseknél megegyezés szerint Tartalom: Szigma: draskóci és laszkári Laszkáry Gyula f — (Sz—o.): ölni szabad? Sztchlo Kornél: Karácsonyi gondolatok. — Dr. Szlávik Mátyás: A szabadkőművesség életfelfogásáról. — Dr. Zimányi Dániel: Lassú viz partot mos. — K. L.: Vallásoktatás. — Különféle. — Hirdetés.