Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1912-11-23 / 47. szám

1912. november 23

Evangélikus Lap. 47. sz

5. oldal

így a Jézusról szóló apologetikai előadásokban azt olvassuk, hogy a protestáns tlieol. tudomány a nagy Dollinger által is elismert örök büszkesége „biblio- latriára“ vezet; a prot. hitvalláshüség Luther „enthusias- musának“ folyománya és „Spruchcollegiumokkal“ vég ződik; a „modernizmus1* nem a kath., hanem a prot. egyház talaján nőtt föl; a modern pentateuch-kritika (s hozzátehette volna : a 4-ik evangélium hitelességének kérdése) Hegel bölcseletének eredménye; „pápai primátus nélkül egy theista-háromságos istenfogalomról szó sem lehet;“ „Mária virginitása“ minden kétségen felül áll; a kiváló vallástörténeti népkönyvek vállalatának liberá- lizmusa keresztyén mezben megjelenő antikrisztusi hit, s Grisar Luther-rajza eloszlatta a prot. meseirást stb. Szóval az apologetikai előadások teljesen a kath. theológiának X. Pius pápa által „urbi et orbi“ proseri» bált medrében mozognak.

De nézzük a másik művet: Calhrein, az ismert nevű pápás morálbölcselőnek „Glauben (sic!) und Wissen“ című művét, mely a katholicizmus apológiája akar lenni, de valósággal polemika a modern bölcselet s a protestantizmus ellen. A tudós jezsuitával egyetértőig mi protestánsok is a hitnek objektumaira, tehát történeti tényeire törekszünk s mi is fájlaljuk, hogy azok iránt egy Kantnak s utána a modern filozófiának nincs elég történeti érzéke.

Mi sem valljuk az ú. n. „voraussetzungslose Wissenschaft“-ot s főleg históriai, nem pedig symbólikus vagy mythusos Krisztusra nekünk is van szükségünk. De az evang. hitfogalom tiltakozik annak s az objektiv kijelentésnek a tudással és az ismerettel való azonosibűn s a fesztelen tárgyalásnak jó hatása is van, bár a nem érett ifjúságnak káros is lehet

Sokan azt kívánják, hogy legyen meg a nő nemi felszabadítása a házassági intézmény mellett. Hisz sok embert az boldogítja, hogy van valakije, aki osztja örömét, bánatát, vigasztalja, buzdítja, acélozza erőit a létért folytatott küzdelemben, de a nemi szabadság mellett az az érv szól, hogy a szerelem korlátlanul érvényesülhet, akármikor akárkivel szemben, ami hasznos a fajra nézve és nem lesz sem féltékenykedés, sem házasságtörés, amik annyi könnynek okozói, sőt a prostitúció is meg fog szűnni.

A vadaknál a leány szabad, az asszony nem. így legyen minálunk is. Miért volna tisztességtelen a házasságon kívüli szülés? Ha az illető nő gyermekét fel is tudja nevelni, senki ellen nem vét, ha gyermeket szül az állam részére. Igazságtalan dolog, hogy a férfi ma durván ott hagyhatja azt a leányt, aki neki nemcsak jövőjét áldozta fel, de egész lelkét adta oda. És a férfit ezért a hálátlanságért és lelketlenségért semmi büntetés nem éri, míg a nőt az egész társadalom megveti. Vajon van a társadalomnak ahhoz joga, hogy a nőt, mert hitt és szeretett, megvethesse? halálba is kergethesse?

tása ellen s nem engedjük a világtörténet kerekeit visszafelé fordítani, még ha Aquinói Tamás, vagy nálunk Prohászka tolja is azokat. Tagadjuk, hogy a vallás szubjektív oldala mindjárt „nihilizmusára vezetne s Lutherrel valljuk, hogy vallásos keresztyén gondolat vagy érzés az, „was Christum treibet.“ Cathrein jezsuitának könnyű a helyzete, ha a prot. szubjektivizmust annak radikális szélsőségeivel igazolja. S aztán Paulsent sem tartjuk a mai protestantizmus filozófusának, ha mindjárt értjük is azokat az titlegeket, amelyeket „Philosophia militans“ című (1900) művével mért a mai pápás ultramontán tudományosságra.

De a mai pápás tudományra nézve szomorúan érdekes és jellegzetes szerző müvének „Glaube und Kultur“ című fejezete. Ebben az összes kulturális haladást és fejlődést, amelyet a művelt világ Krisztusnak és az ő evangéliumának tulajdonít, minden meggondolás nélkül a katholicizmus javára írja. így legalább is vakmerő, ha a szerző a cölibátus, a papság, a szerzetesség és a szegénység állítólagos magasabb erkölcsi tökéletessége mellett a katholicizmusnak tulajdonítja a családi és polgári élet emelkedését, vagy ha a jezsuita cadaver-engedelmességtől („homo velut cadaver“) a kultúra haladását és fejlődését Pedig köztudomású s emellett a művelődéstörténet is bizonyít, hogy a kath. kultúra inferioritása a személyes szabadság és felelősség érzetének hiányában van. Tény az, hogy a katholicizmusból hiányzik a szubjektív elem s a protestantizmus közel van ahhoz a veszélyhez, hogy elveszti az objektiv elemet. A kettőnek magasabb egysége a jövendőnek megoldandó feladata. Szerző mutassa

És hány nőnek nincs alkalma férjhez menni, annak egész élete a sírig szeretet nélküli és sivár legyen ? Helyes-e, hogy mindez csak a férfira nézve van megoldva? A férfi korlátlanul élhet nemi életet. S miután sok a nőtlen férfi, kell, hogy nő is legyen, aki a házasságon kívül nemi életet él.

Ezekben ösmertettük az érveket a nő nemi szabadsága mellett. De most kérdjük: Vajon a teljes nemi szabadság nem sérti-e mások jogkörét ? Hát a házasságon kívül született gyermekekkel mi lesz ? És elbirná-e a nő a versenyt a férfival való egyenetlen harc mellett ? Gyengébb a testi és lelki szervezete.

Lehetséges ugyan, hogy abban az esetben, ha a nő felszabadul, miután tisztasága közömbös lenne, mindenki normális nemi érintkezésbe jutna és az esetleges gyermekeket az állam az egyik fél családjában nevelhetné fel, de a család mint a mai társadalom alapja megszűnnék és ezért nem a szabad szerelemben, hanem a korai eljegyzésben és korai házasságkötésben találjuk fel a nemi kérdés megoldását.

A nő szellemi élete kétségkívül más, mint a férfié. Pld. könnyebb olvasmányt kedvel, kedélye gyermeteg, vonzódik a könnyű társalgáshoz, kedveli a bókokat.