Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1912-11-09 / 45. szám

1912. november 9.

Evangélikus Lap. 45. sz.

3. oldal

nek elárusításra szolgál. Az utólag beérkezett észrevéte lek és indítványok, mint materiale a zsinati bizottság irataihoz csatoltatnak. Az 1848: XX. törvénycikk végrehajtásának kérdését és az ezzel kapcsolatos kérdések jelenlegi állását az egyetemes felügyelő felkérése folytán Sztehlo Kornél ismertette, előadván az ezen ügyekben beérkezett nagyszámú felterjesztéseket és a jogügyi bizottságnak ezekre vonatkozólag beterjesztett indítványait. A kérdéshez többen szólották hozzá, úgymint: Gyurátz, Geduly, Veress, Szentiványi Árpád, az egyetemes felügyelő és mások. A lelkészi fizetés rendezésének kérdésében általában a lelkészi fizetés minimumának 2400 koronára emelése és a megfelelő korpótlékok jelöltettek ki, mint a kormánynál erélyesebben sürge- tendők, a korpótlékra nézve az értekezlet azt az álláspontot foglalta el, hogy az minden lelkésznek megadandó, a püspöki fizetéseknek az államtól kérendő felemelése, mint a püspöki állás függetlenségét hátrányosan befolyásoló, nem talált pártolásra az egyház összes szükségleteinek összeírását és egy, azokat kitüntető új emlékirat szerkesztését eirendelőnek tartják, a tanítói fizetések felemelése és az egyetemes felügyelő nézete szerint első sorban az elveszett stolailletmények kárpótlása sürgetendő.

Ezek után Zsigmondy Jenő bányakerületi felügyelő ismertette az egyetemes ügyésznek a lelkészalap működésének megkezdésére vonatkozólag tett és lapunk 43. számában ismertetett indítványát és a jogügyi bizottságnak erre nézve hozott javaslatát, amely ezt a kérdést minden oldalról tanulmányozná. Ezután az előadó hosszabb beszédben szállt síkra indítványa

mellett, hangsúlyozván azt, hogy legégetőbb szükség a lelkészek anyagi helyzetén segíteni, hogy a jogügyi bizottság indítványa ennek a célnak elérését akadályozza és minden kényszerítő ok nélkül a kezdeményezést egy évre megint elodázná. Egyenként cáfolja azokat az ellenvetéseket és aggályokat, amelyek a jogügyi bizottságban felhozattak és a lelkészek érdekében eszméjének mielőbbi megvalósítását kéri. A jogügyi bizottság indítványa mellett Gyurátz és Geduly püspökök szólaltak fel. Mindketten dicsérettel halmozták el az indítványozót és magasztalták nemes intencióit, de mindenféle kicsinyes skrupulusokkal iparkodtak gáncsot vetni intenciói megvalósításának. Sajnos, hogy a lelkészek közül senki sem szólalt fel az indítványozó mellett, aki a püspökök felszólalására adott replikájában bizonyos elkedvetlenedéssel konstatá.ta, hogy bármily üdvös eszmével lépjen is fel valaki egyházunkban, annak megvalósítását még a kákán is csomót keresve mindig megakadályozzák, ő nem elismerést vár, hanem segíteni akar a lelkészek helyzetén és megköszönve nemes intencióinak méltánylását, kijelenti, hogy kevesebb elismerést, de több támogatást szívesebben látott volna.

Az idő előrehaladta folytán több tárgy nem vétetett elő és az értekezlet este 8 órakor véget ért

A közgyűlés.

F. hó 6-án délelőtt lOVs órakor megtartott isteni tisztelet után báró Prúnay Dezső egyetemes felügyelő megnyitotta az egyetemes közgyűlést és miután a terem nem közgyűlési tagokkal a zsúfolásig megtelt, felszólította

vannak papok, akik egy fél tucat hivatal és javadalom birtokában vannak, valamennyi jól megfizetve (például Szent Péter temploma kanonokainak évi 12 00U lira a fizetésük) és emellett még jól jövedelmező mellékfoglalkozásaik is vannak, (Szegények ! hol van az a magyar kanonok, aki velük cserélne ? Szerk.), mig vannak papok, akik, hogy ne kelljen éhen halniok, házasság- közvetítéssel és hasonló ügyletekkel kénytelenek foglalkozni. Aki gyakrabban fordul meg a főpostán Rómában, különösen bizonyos órákban, az nem egyet fog közülük ismerni.

Ez természetesen mély meghasonlást idéz elő a római klérusban. Rettentő gyűlölet létezik ezen két osztály között. A magas klérus kíméletlenül vádolja a szegény papokat, hogy nem tisztességes eszközökkel, amelyekkel kenyerüket keresik, megbecstelenítik a papi öltönyt. Ha a vád igaz, szomorú iróniát képez a magas klérus szájában, amely az erkölcsi érzés és felelősség- érzet teljes hiányát árulja el. Hogy élhet az alsó klérus másképp, ha a többiek a kenyeret tőle ellopják, azáltal, hogy javadalmat javadalomra halmoznak és ez nekik soha sem elég?

A szerencsések és kedvezményben részesülőkre nézve a klérus ezen páriáinak jelenléte állandó vádpont. Azért minden eszközt megmozgatnak, legyen az meg- vagy meg nem engedett, hogy tőlük szabaduljanak. A bibornoki vikáriátus ezen szomorú vállalkozásukban a rendeletek és üldözések özönével támogatja őket. Bizonyos Gonga nevű papot, hogy eltávolítsák, a divinis ok nélkül felfüggesztették és végre a rendőrségnél gyanúsították meg, hogy a Viktor Emánuel király elleni merényletben részes volt. Más papokat koldulás miatt jelentettek fel a rendőrségnél, mert a vikáriátustól segélyt kértek.

Az üldözöttek azonban boszut forralnak ezen martyromság miatt. A magas klérus botrányainak, a „zsíros falatok“ birtokosai magánéleti erkölcsi botlásainak, a Kulisszák mögött történt nem igen épületes dolgok leleplezése következményei ezen jogos ellenhatásnak. Az üldözés és a javadalmak felhalmozódása elleni folytonos tiltakozások oly hevesek lettek, hogy X. Pius szükségesnek találta egy Lugari, Van Rossum és Pompili kardinálisokból álló bizottságot kiküldeni ezen rendetlenségek megszüntetése és a szegény papoknak elnyomatása ellen való megvédés céljából.

Ez a hatalomvágy, ez a bírvágy az alantasok iránti egész magaviseletben, a feljebbvalókkal szemben