Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-09 / 45. szám
II. évfolyam. 45. szám. Budapest, 1912. november 9. EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, II., Fő utca 4, ahova a lapot illető mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak küldendők Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZTEHl.O KORNÉL Főmunkatársak : Dr MASZNYIK ENDRE, KOVÁCS SÁNDOR, HORNYANSZKY ALADÁR AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre 14 K, félévre 7 K Egyes szám 40 fillér. HIRDETÉSEK DIJA Kéthasábos egész oldal egyszeri hirdetésért 28 kor., féloldal 14 korona, negyedoldal 7 korona. Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szóért 6 fillér. Többszórós hirdetéseknél megegyezés szerint Tartalom : Az evangélikus Lap missziója. — Modernista: A római klérus. — Az egyetemes gyűlés. — Kintzter Arpádné, Solcz Inez: Ev. missziói munka a dsagga-négerek között. — Irodalom — Különféle. — Pályázat. — Hirdetések. Az Evangélikus Lap missziója. Lapunk szerkesztője az Evangélikus Lap barátai által f. hó 6-án Budapesten igen előkelő közönség előtt tartott estélyt, mely az üllői-úti dísztermet egészen megtöltötte, a következő szavakkal nyitotta meg: Engedjék meg, hogy nehány szóval tájékoztassam önöket a felől, hogy az Evangélikus Lap barátai mit akarnak. Röviden kifejezve program m un kát: Világosságot akarunk terjeszteni és érdeklődést akarunk kelteni az evangéliom iránt, amely a formák rideg kultusza folytán és a vallási közöny terjedése következtében az emberiség nevelésénél tért vesztett Mélyíteni akarjuk az igazi vallásosságot az evangéliom hamisítatlan kultusza által. Meggyőződésünk az, hogy az igazi vallásosságnak legnagyobb akadálya az, ha a hitet kényszerzubbonyba szorítják. A vallásos hit nem tűri el a kényszert, a kikényszerített hit nem vallásos hit. Ezzel Luther és a reformáció alapján állunk. A reformáció azonban nem befejezett egész. A reformáció igazság és valóság után törekedett. Az igazság és valóság felösmerése azonban nem oly könnyű dolog. Az ember tökéletlen és véges lény, mindig tanul, de soha sem mondhatja, hogy már mindent tud. Egyaránt áll ez a tudományról és a vallási ismeretekről is A vallás azonban nem tudomány, a vallásos igazságok nem tudományos igazságok. A vallás azon az ösztönön, azon az érzésen alapul, amelyet az Isten az ember keblébe oltott és amely az Isten sejtése, a hozzá való vonzódás, a vele való egyesülés törekvésében talál kifejezést. Az emberi lélek ezen törekvésében oly igazságokhoz jut, amelyek nem az érzéki tapasztalat, hanem a sejtés, az érzés produktumai. Ezeket vallási ismereteknek nevezzük, és a vallási ismeret igazságában való meggyőződés az, amit hitnek nevezünk. A tekintély hívei azt tanítják, hogy ezek a vallási ismeretek Isten kijelentései és ezért csalha- tatlanságot követelnek részükre. Dogmáknak nevezik azokat, szerintük a dogmák tételes igazságok, amelyekhez a kritika nem fér. Mi a dogmákat az ember vallásos, magasra törő érzése produktumának tekintjük, és habár koncedáljuk azt, hogy ezt a vallásos érzést Isten adta az embernek, produktumát mégis emberi műnek tartjuk, mert az Isten szabadságot adott az embernek vallásos ismeretei megalkotásában. Mi tehát a dogmáknak nem tulajdonítjuk azt a jelentőséget, hogy annak téves voltát kimutatni, hogy azon változtatni nem lehet. A dogmák felőli hit különben változást szenvedett és szenved a kultúra haladásával anélkül, hogy az igazi vallásosság e miatt veszítene. Sőt azt tapasztaljuk, hogy a dogmákhoz való szigorú ragaszkodás, mihelyt a dogma az emberiség műveltségi fejlődésével már meg nem
