Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-26 / 43. szám
6. oldal. Evangélikus Lap. 43. sz. 1912. október 26. higgyünk olyat, ami nem hihető, hanem azt kívánja, hogy higgyük azt, ami kedélyünk, akaratunk legnemesebb szükségleteinek megfelel és gondolkodásunkkal nem ütközik össze. Azonban újra felmerül a kérdés, hogyan lehetséges, hogy ugyanaz az ember mint tudományosan gondolkodó férfi egy nézetet csak valószínűnek tartson, mint hívő pedig bizonyosnak, vagyis más részre tudja-e a hit objektiv érvekkel igazolni a maga bizonyosságát? Erre vonatkozólag ma mindinkább egyezni kezdenek a nézetek abban az értelemben, hogy ezt az igazolhatóságot lehetetlennek mondják, amennyiben némelyek a hit irracionális mozzanatát hangsúlyozzák, mások ellenben az isteni kegyelem, vagy a szentlélek hatására hivatkoznak. Reischlének tehát igaza van, mikor azt mondja, hogy a vallásos hitcikkek oly Ítéletek, amelyeknek érvénye nem az érzékelés és gondolkodás kényszere alapján válik bizonyossá, hanem azon élő meggyőződés alapján, hogy az elhiendő igazságnak feltétlen értéke van személyes életünkre. Egyszóval a hit megmarad hitnek és annak is kell maradnia. így tehát tárgyi tekintetben felvetett problémánk nem jutott megoldásra, az önmagában bizonyos hit és a magát folyton vizsgáló, helyesbítő tudás meg fognak maradni jövőre is bizonyos antagonizmusban, egyik sem győzheti le a másikat. Haladni fog a tudomány, de fönn fog maradni a hit is, mert életfentartó hatalom : biztosít az értékek fenmaradásáról és a minden- ség végső értelméről, arról, hogy az egész világprocesz- szust, jóllehet értelmileg nem is tudjuk felfogni és objektív tudásra emelni, az abszolút eticitás, logicitás járja át. Dr. Szelányi Ödön. Előf í£etőínkhö£! Azok akik előfizetési díjaikkal hátralékban vannak, tisztelettel felkéretnek a hátralékok beküldésére, nehogy kénytelenek legyünk őket postai utánvétel költségeivel megterhelni. KÜLÖNFÉLE. Egyetemes bizottságok. A zsinati bizottság folyó évi november hó 2-án délután 4 órakor, a jogügyi és pénzügyi bizottság november 4 én délelőtt 10 órakor tart ülést az egyetemes egyház üllői-úti épületében. Püspökeink akciója. A múlt héten tartott püspöki értekezleten, amelyen az egyetemes felügyelő is jelen volt, Sclioltz püspök, a mi felkérésünk folytán, közölte társaival az „Evangélikus Lap“-ban ösmertetett vallásegyenlőségi sérelmet, mire a püspökök az ülés félbeszakításával — az egyetemes felügyelő nélkül — elmentek a vallásügyi miniszterhez, aki — miután a sérelem tárgyát előterjesztették — biztosította őket, hogy ő semmiféle jogtalanságot tűrni nem fog és megígérte, hogy majd a dolgot meg fogja vizsgálni és a vizgálat eredményéhez képest fog intézkedni. Elmentek azután Balogh államtitkárhoz is, aki arra utalt, hogy a reformátusok kimutatták miszerint abból a célból, hogy az egyházi adót 20%-ról 10°/o-ra leszállítsák a 400.000 koronára szükségük van és midőn püspökeink arra utaltak, hogy hiszen nálunk a nép még jobban meg van terhelve, mert sok helyütt még mindig 46%-ot fizetünk egyházi adóban, azt a jó tanácsot adta az államtitkár úr, hogy mutassuk ki ezt és aztán rajtunki s segíteni fognak. A püspökök erre nyomban megszerkesztettek ily tartalmú kérvényt és ezt legközelebb be fogják adni a miniszterhez. Szerintünk az arra való utalás, hogy mi szükségleteinket külön ki nem mutattuk üres kifogás, mert a közös bizottság útján ismételve kitártuk szükségleteinket és kértünk azokra fedezetet. És ha a minisztérium tavaly tudott adni nekünk külön kimutatás nélkül 156.000 koronát, miért kellett ez idén külön kimutatás? Mi, abban, hogy az 1913. évben felemelést kapjunk, nem hiszünk, ha csak gróf Tisza István nem látja be az igazságtalanságot és ő nem hozza rendbe a dolgot. Ezt elvárjuk tőle és erre kérjük őt! (Sz—o.) Dr. Pank köszöneté. A magyarhoni e. e. e. gyámintézet ez idei közgyűlése dr. Pank Oszkár, lipcsei szuperintendens, magyar egyházaink lelkes barátjának 50 éves áldásos működése után nyugalombavonulása alkalmából hozzá üdvözlő iratot intézett, egyúttal az időközben gyűjtött szeretetadományával (2200 német birodalmi márka) nagy jóltevője iránti háláját és szere- tetét kifejezve. A szeretetre méltó jubiláns erre a következő levélben válaszolt, melyet hű fordításban alább közlünk: Lipcse, 1912. okt. 16. (Kaiser Wilhelm-Strasse 14.) A magyarhoni e. e. e. gyámintézet elnökének, Főt. Scholtz Gusztáv püspök urnák Budapesten. Tisztelt Uram! Főtisztelendő Püspök Ur! Okt. 11-én kelt kedves levelét, melyet az e. e. e. gyámintézet nevében hozzám intézett, megkaptam és ki nem mondhatom, mennyire megszégyenített, de egyúttal megörvendeztetett s legbensőbb valómban megindított. Mily csekélység az, amit én a segélyre szorult magyarhoni hittestvérekért tehettem. Értök és velők melegen érző szivem készséggel ennek tízszeresét szerette volna tenni, ha a Gusztáv Adolf-egylet a hitrokonok egy egész világát szolgáló eszközei ezt megengedték volna.
