Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-12 / 41-42. szám
1912. október 19. Evangélikus Lap. 41—42 sz. 7. oldal mondható német theológiai tudomány milyen hálás a támogatásért s mennyire nem feledkezik meg soha arról, hogy nemcsak a protestantizmusnak, hanem a német kultúrának s gyarmatpolitikának is adósa s hogyan dolgozik azon, hogy az örmény theológusok támogatásából, a japán és kínai misszióból a németségnek is haszna legyen ! . . . Nem nagy dolog ez ? . . . Nálunk más a levegő, a gondolkozás, a szellem. Mi azt hisszük, hogy csak az egyházi közigazgatás éri meg a pénzbeli áldozatokat, az utazás, a vitatkozás és az egymással való összevszés fáradságát. Pedig nekünk is nagy szükségünk volna a lelkészek tovább- képzésének s a tudománnyal való kontaktusoknak ápolására szolgáló szünidei kurzusok és összejövetelek tartására. Mennyivel többet érne, ha nem a gyűlések tartanának három napig s a lelkészi konferencia l—/Vs óráig, hanem talán megfordítva! Egy ilyen összejövetel hatása alatt állva, legalább ez a viszony óhaj- tandóbbnak tűnik fel előttem, mint a mostani állapot A nagyhonti esperességen ez évben szószólója voltam ennek az eszmének. Egy helyeslő, de a gyűlési jegyzőkönyvből kimaradt határozaton kívül más ered ményt nem tudtam vele elérni. Most azonban bírom Baumgarten kiéli tanár biztos ígéretét, hogy szívesen tart nálunk is egyszer előadást Hallgatói, azt hiszem, akadnak s ha az előadásnak hatása lesz. talán rendszeresíteni is tudjuk az ilyen összejöveteleket, ahol kizárólag tudományos s vallásos eszmecserét folytatunk. Sőt talán még előbb is sikerül azok segítségével, akik ezt az eszmét sokkal hathatósabban propagálják, mint tőlem telik, egy összejövetelt rendezni, mellyel nemcsak egymásnak és önmagunknak, hamem egyházunknak is használni tudunk. A mi, theológiai eseményekhez nem szokott lelkűnknek az eisenachi gyűlés nagy esemény volt. A Wartburg várába való zarándoklás volt azonban az események koronája. A szemünk előtt csodásán szép őszi tájkép bontakozott ki, a Wartburg zegzugos udvara s a szűk, kis Luther-szoba pedig régi emlékek egész sorát váltották ki bennünk. A bibliafordítás felett görnyedő, de a kellő pillanatban mindent kockára tevő s a békebontók ellen küzdeni induló Luther szellemét éreztük körülöttünk s magunkban . . . Talán nekünk is ez a feladatunk: dolgozni s küzdeni egyházunkért s benne diadalra segíteni Jézus ügyét: Isten országát. Szimonidesz Lajos. Az evangélikus szövetség (Evangelische Bund) 25-ik közgyűlése Saarbrückenben. íSz—o.) Annak az aggressziv ultramontán mozgalomnak, amely az 1870-ben tartott, a jezsuiták által vezetett vatikáni zsinat alkalmával, elhatároztatott és amely azóta az ecclesia militanst • az egész világon a modern kulturával szemben harcélbe állította egyik gyümölcse és következménye volt a német „Evangelische Bund“ szervezése, amely 25 évvel ezelőtt néhány ezert számláló taggal megalakulván, most már fél millió taggal állott porondra a német protestantizmus védelmére Ez a szövetkezés, tisztán önvédelemre szolgál, nem a róm. katholikusok, hanem az ultramontanizmus ellen, mely Németországban az utolsó 20—25 alatt, — politikailag szervezve a Centrumban — oly hatalomra tett szert, amely a Protestantismus ősi fészkét — Luther hazáját — nagy veszéllyel fenyegeti. A veszélyt már Bismarck felismerte és az annyit emlegetett jezsuita-törvényben gátat akart emelni az ellen, hogy az ecclesia militans legveszedelmesebb harcosai a jezsuiták Németországon letelepedhessenek. Ez a törvény képezi azt a vörös posztót, amely ellen az ultramontá- nok — hivatkozva a szabadelvíiségre és jogegyenlőségre évek óta izgatnak és harcra tüzelik a katholikus tábort. Nevezetes, hogy maguk a katholikus papok Németországban irtóznak a jezsuitáktól, mert kíméletlen uralomvágyuk alatt ők szenvednek első sorban, de a jezsuitáktól kifejtett terror elhallgattatja őket és akarva nem akarva, nekik is .ugatni kell a farkasokkal“. A katholicizmus állása és jelentősége a német egység megalapítása óta jelentékenyen megszilárdult. Számban is megszaporodtak a katholikusok Elszász és Lotharingia hozzákapcsolása által. A természetes szaporodást fokozza a poseni lengyelek és a bajor paraszt nép szaporasága, szemben a városok protestáns lakóinak terméketlenségével. A katholikusok ezidőszerint Németországban már egy harmadrészét képezik a lakosságnak. Előnyükre van az általános választójog, amelynek köszönhetik, hogy a Centrum a legutóbbi választások alkalmával szenvedett némi veszteség után is a birodalmi gyűlésnek számszerint csaknem legnagyobb pártját képezi. Erejükét fokozza a nagy összetartás és a kétségtelenül nagyobb hitbuzgóság, amely különösen Bajorországban az ultramontanizmust kormányra jutatta, és az — enyhén szólva — szerénytelen propaganda, amely nagy kitartással és szívóssággal épen olyan helyeken iparkodik lábát megvetni, ahol a protestantizmusnak ősrégi fészkei vannak (Berlin, Szászország, Württemberg s. a. t) Württembergben ezen csaknem tisztán evangélikus országban százával létesítettek apácazárdákat (férfiszerzetesek letelepedése még tilos) és alig várják a jelenlegi evang. vallásű király halálát, aki után a királyi ház katholikusága jut trónra, hogy megszüntessék az evangélikusok hegemóniáját! A katholikus mozgalom ellenmozgalmat szült. Ez azonban még nem elég erős, hogy az ultramontán propagandát visszaszorítsa. Ennek segítségére van a mindinkább terjedő szocializmus, amely a többnyire protestáns városi elemekből alakulván, elszakadása által gyöngíti a piotestantizmus erejét. A németek tehát nem aggodalom nélkül néznek a
